Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

Az országgyűlés képviselöházánah 7. Arra kérem az igen t. igazságügy min ister urat, hogy ennél a pontnál ne maradjon meg az egyébként nagyon tiszteletreméltó közjegyzői kar hazafiasságára való appellálásnál, hanem az illető felek érdekében méltóztassék a közjegyzői tarifarendeletet ilyen irányban módosítani (Strausz István : Nagyon helyes !) és határozott intézkedést tenni. Ide tartozik a 12. §-nak egyik pontja, amelyre nézve módosítást ajánlok, amely módosítást költségkímélés szempontjából teszem. Nevezetesen a 12. §-nak második bekezdése azt mondja, hogyha az örökösödési bizonyitvány kiadását több örökös kéri, be kell mutatni a kiegyezett örököstársak között létrejött okiratba fogtlalt egyességet. Ez is drágítás, amennyiben eddig azok az egyszerű falusi emberek legtöbb esetben elmenvén a jegyzőhöz vagy más valami jóakarójukhoz, pl. a tanitóhoz, elmondták neki, hogy erre a pici kis hagyatékra nézve igy és igy egyeztünk meg, ez egy kérvénybe foglalta az egész kérelmet, amelyet a hagyatéki birósághoz intézet : T. hagyatéki bíróság, igy légy szives átadni ezt a hagyatékot. Most azonban kötelező lesz ennek okiratba foglalása. Magától értetődik, hogy a közjegyző saját jól felfogott érdekében oda fog törekedni — de oda is kell törekednie, ha a törvény ezt kategorice előírja, — hogy külön okiratot vegyen fel, szóval külön egyességet csináljon. Ez nem okvetlen szükséges, mert méltóztatik tudni, hogy az okirati illetékről szóló törvényünk értelmében ez egyébként is külön örökösödési jogügyleti illeték alá fog tartozni, mert áttétetik a pénzügyi hatósághoz, az adóhivatalhoz, és ott úgyis kiróják az illetéket, tehát az eddigi eljárás sem jelent kibúvást az örökösödési illeték alól. Ez is olyan pont, amely felfogásom szerint feltétlenül épen a kisebb hagyatékokat ok nélkül fogja sújtani. Azt hiszem, ebben sokan egyetértenek velem, akik ismerik ezeket a viszonyokat. Ezért arra kérem az igen t. igazságügyminister urat. méltóztassék ahhoz hozzájárulni, hogy ez a második bekezdés mellőztessék és hagyassák meg idevonatkozóan az eddigi állapot, amely a kincstári illeték röviditése szempontjából semmiféle veszéllyel nem jár. Ez egészen más dolog, mint méltóztatik tudni. Ebből a szempontból kérem módosításom elfogadását. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni, Pesthy Pál igazságügyminister: Mélyen t. Képviselőház! Östör József képviselő ur megjegyzéseire bátor vagyok azt válaszolni, — mindenekelőtt az utolsó pontnál— hogy a 12. § második bekezdésébe foglalt okirati kényszer beállítása elsősorban nem is jelent közjegyzői okiratot. Ez olyan közönséges okiratot jelent, amilyent a községi jegyzők eddig kérvény formájában állítottak ki. Mit jelent ez az uj helyzet, igen t. képviselő ur? Azt jelenti, hogy az a községi jegyző, aki eddig elkészítette a kérvényt és ebbe a kérvényformába belefoglalta a felek megegyezését, s melyet a felek aláirtak, ugyanezt két külön papiroson fogja megcsinálni. (Östör József: "Ez felesleges !) Az egyiken megcsinálja az egyességet és leirja azt, amit a kérvényben egyébként is leirt, külön papiroson pedig odateszi a kérelmi részét: tekintetes járásbíróság, kérem ennek az egyességnek értelmében az örökösödési bizonyítványt nekünk kiadni. Ez az egész. Ez abszolúte nem jelent többletmunkát és nem jelent több költséget, mint jelentett a régi állapot. Csak még egyet akarok itt megjegyezni. Ennek a szakasznak ez a rendelkezése nem valamely illetékelvonás elkerülését akarja biztosítani, hanem összefüggésben van az okirati kényszerről szóló törvényjavaslattal, amelybe ez a rendelülése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. 41 kezes ugy is bele fog kerülni. Ez meggyőződésem szerint semmi külön költséget nem jelent. Három sort ir külön papiroson az a községi jegyző, aki ezt eddig egy papiroson irta. Épen azért, mert — mondom — ez összefüggésben van egy már beterjesztett másik törvényjavaslattal, kérem ennek a szövegnek elfogadását. A'ni az örökösködési bizonyitvánnyal felmerülő költségeket és az egyéb eljárási költségeket illeti, én nem gondolok egyéb költségekre, mint az örökösködési bizonyitvány kiállításával felmerülő bizonyos, azonban a hagyatéki tárgyalási költségekkel nem egyenlő mérvű költségekre, mert a közjegyző ebben a két esetben nem egyenlő mérvű munkát fejt ki. Ezenkívül az általános eljárásban a közönséges irásdíjakon kivül semmi egyéb plusz költséget ez nem jelent. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot eredeti szövegezésben elfogadni. Elnök : Kiván-e még valaki szólni ! (Senki sem.) Nem kivan, tehát a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó : '. Ház ! Én Östör József t. képviselő ur felszólalásával kapcsolatosan csak két szempontot vagyok bátor kiemelni. Hiszen az igazságügyminister ur már részletesen kifejtette ennek a szakasznak helytállóságát, ki kell azonban emelnem azt, hogy annyiban is előnyösebb okiratnak, magánokiratnak felvétele, mert ha a felek most elmennek a jegyzőhöz vagy más jóakarójukhoz és az nem vesz fel akaratukról okiratot, hanem egyszerűen kérvénybe foglalja az ügyet, akkor esetleg felmerülhet az örökösöknek az az észrevétele, hogy nem ugy foglalta Írásba, ahogy szerették volna. Ha ellenben jóakarójuk vagy a jegyző magánokiratot vesz fel és azt aláíratja a megegyező örökös kkel, akkor biztosíték van abban a tekintetben, hogy a megegyezés megfelelően, akaratukhoz hűen került a kérvénybe A másik, amit említeni óhajtok, az, hogy nekem is megvoltak ezek az aggályaim, hogy a tervezett eljárás esetleg megdrágítja az eljárást. Mi, akik künn élünk a nép között és látjuk a nép jogi bajait és gondjait, igyekszünk ezeken enyhiteni. Nekem is megvolt az az aggályom, hogy ez a törvényjavaslat esetleg a mostani tényleges állapotnál drágábbá teszi az eljárást. Ott van azonban a jogorvoslati rész. Ha jogerősen, másodfokon is megállapítják, hogy az ügy tényleg nem alkalmas az örökösödési bizonyitvány kiadására, csak akkor kerül vissza a közjegyzőhöz, ellenkező esetben pedig a bíróság fogja kiadni az örökösödési bizonyítványt. Ennek folytán tisztelettel kérem a szakasznak változatlan szövegben való elfogadását. Elnök : Szólási joga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 12. §-át eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Östör József képviselő ur módosító javaslatával, igen vagy nem 1 (Igen!) A Ház a javaslatot eredeti szövegezésében fogadta el. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat szíveskedjék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 13. §-t). Östör József! Östör József: T. Ház! Ennél a szakasznál is ugyanabból az inditó okból terjesztek be egy kis indítványt és lalán most több szerencsém lesz (Rothenstein Mór: Nem igen valószínű!) Majd meglátjuk. A 13. § ötödik bekezdésében az van, hogy az 500 pengős hagyaték úgynevezett hirdetésmentes. Méltóztatik tudni, hogy a hagyatékokat — ismét