Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. szolidációt szolgálja, mert a konszolidáció szolgálatában semmiféle tényezőt nem ismerek el erősebbnek és hatalmasabbnak, mint épen az igazságszolgáltatásnak zavartalan és helyes működését. (Helyeslés jobbfelől.) Kétségtelen dolog, hogy a javaslat azt a célt, amelyet szolgál, s amelyet el akar érni. nagyon megközelíti, mert a biróságot bizonyos mértékben tehermentesíti. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Másik eredménye ennek a javaslatnak az lesz, hogy a közjegyzői hatáskört, a közjegyzői működési kört nagyon szélesen kiterjeszti. Ez ellen semmiféle kifogást sem lehet tenni, föstör József : Ha nem lesz drágább!) Épen erre akarok rámutatni; ez egyetlen oka felszólalásomnak és erre fogok mindjárt rámutatni. Ez az értékes testület, a magyar közjegyzői kar, minden bizalmat megérdemel, és nekem nagyon kevés aggályom van a tekintetben, — vagy talán nincs is aggályom — hogy ennek a rábizott feladatnak fényesen meg is fog felelni. Amit azonban Östör t. képviselőtársam közbeszólás alakjában már mondott, nekem is ugyanaz az aggályom az egész eljárással szemben és az egyedüli indoka felszólalásomnak. Nevezetesen én attól tartok, hogy ez rendkívül drágává fogja tenni a hagyatéki eljárást. Ha ugyanis visszatekintünk a múltba, arra az időre, amikor a hagyatéki eljárás menetének gyorsitása és könnyítése okából, ugy gondolom, 1912-ben a közjegyzőre bizta a törvény a kiadványok elkészítését, azt látjuk, hogy akkor az volt ennek az eredménye, hogy a hagyatéki eljárással kapcsolatban felmerülő és a feleket terhelő költségek legalább 50—100%-al emelkedtek. Különösen áll ez a kisebb hagyatékokra. S az a visszásság is bekövetkezett, hogy épen azoknál a hagyatékoknál, amelyeknek értéke nagyon kicsi, az érdekeltek száma ellenben igen nagy, ahol tehát ezek a kiadványok nagyobb számban váltak szükségesekké, ez olyan terhet rótt a hagyatékra, amely a közjegyző érdemi munkáját többszörösen is meghaladta. Ha a javaslat ebben az alakjában életbelép, én két helyen látok lehetőséget arra, hogy rendkívül magas költségek merüljenek fel. Azt mondja ennek a javaslatnak 6. §-a, amely a leltározásról gondoskodik (olvassa) : »A hagyatéki bíróság kérelmére, vagy a közjegyző javaslatáraa közjegyzőre az előbbi bekezdés esetén kívül is. valamint bírósági végrehajtóra is bizhatja a leltározást.« Itt közelfekvő az a gondolat, — nem mondom, hogy a gyakorlatban igy lesz, de így lehet, - hogy különösen jelentősebb hagyatékoknál a közjegyzőnek érdekében is fog állani — és élni is fog ezzel az érdekeltséggel — hogy olyan javaslatot terjesszen a hagyatéki biróság elé, hogy a leltározás eszközlésével ő bizassék meg. Én azt gondolom, hogy a hagyatéki biróság és a közjegyző közt majdan kifejlődő viszony folytán, amikor majdnem referensévé válik a közjegyző a hagyatéki bíróságnak, ezek a javaslatok nagyobb kritika nélkül mindig el fognak fogadtatni, ugy, hogy az a közjegyző fogja kapni ezt a megbizást. Azt hiszem, ezt a lehetőséget, ezt a feltevést is el lehetne kerülni, ha ebből a szakaszból ezt a két szót kihagynék : »a közjegyző javaslatára« s ezt akként módositanok, hogy a felek kérelmére rendelheti el a biróság, hogy közjegyző, vagy esetleg birósági végrehajtó által történjék a leltározás. A másik lehetőséget a költségek emelkedésére pedig ott látom, ahol a javaslat az örökösödési bizonyítványokról intézkedik. Nevezetesen én nem találom helyesnek azt, hogy az örökösödési bizonyítványt a közjegyzf'nél kell benyújtani. Én ezt minden esetben a hagyatéki bíróságnál gondolNAPLÓ. I. ilése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. 39 nám benyujtandónak, mert hiszen itt már érdemi intézkedésről lehet és van is szó. Annak elbírálása, hogy az örökösödési bizonyítvány feltételei fenforognak-e, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadásának helye van-e, birói munka, és attól a közjegyzőtől, akinek esetleg érdekében áll, hogy az örökösödési bizonyítvány mellőzésével egyenesen a hagyatéki eljárás indittassék meg, nem várható minden esetben az, hogy teljesen pártatlanul, elfogulatlanul fogja megítélni ezeket a kérvényeket és fog a biróság elé ilyen javaslatot terjeszteni. Ezért én talán a részletes vita során olyan javaslatot is tennék, — vagy azt gondolom, hogy helyes volna tenni — hogy ez akképen módosíttassák, hogy ezek az örökösödési bizonyítványok minden esetben a hagyatéki biróságnál adandók be. A javaslatnak ez a két része amely esetleg nagyon drágává teheti ezt az eljárást. Nagyon megfontolandó kérdés ez azért is, mert hiszen a hagyatéki eljárás terhe — a nagyobb pöröket értve — leginkább a kisebb embereket, különösen pedig a vidéki lakosságot terheli, amelynél a hagyaték rendesen ingatlan, mert hiszen az ingatlanra a hagyatéki eljárást minden körülmények közt le kell folytatni, mig a városban megnyíló hagyatékok, amelyeknek tárgyát rendesen nagy ingó vagyon képezi, rendesen mentesülnek a hagyatéki eljárás alól; azok ez alól ki tudnak bújni és nem viselik sem azokat a terheket, amelyek a hagyaték tárgyalásával járnak, sem azokat, amelyek a kincstárral szemben terhelik a hagyatékot. Arra kérem az igen t. igazságügy minister urat, hogy sziveskedjék módot találni arra, — esetleg megnyugtató kijelentést is tenni abban az irányban, — hogy a hagyaték túlságos költségekkel terheltetni nem fog; a felek nem fognak túlságos terheket érezni. Esetleg a végrehajtási utasítás rendjén lehetne módot találni arra, hogy ez a kérdés megnyugtató módon szabályoztassék. Nem irányul ez a felszólalás a közjegyzők ellen, nem irányul senki ellen sem; a gyakorlatban azonban mégis tartanunk kell attól, hogy be fog következni ez az állapot, mikor a közjegyző a ma fennálló és az Őt kötelező törvények szerint jogosult minden lépést felszámítani, jogosult munkadijakat igényelni. Nem akarom azt mondani, hogy ezeket az embereket ingyen munkára kényszeritsük, de talán mégis lehetne szabályozni ezeknek a munkáknak a dijait olyan módon, hogy ezáltal a lakosságra nehezedő díjak minimálisak legyenek; különösen a kisebb hagyatékoknál értékhatárt is lehetne megállapitani, nehogy a hagyatékokra olyan terhek háruljanak, amelyek elviselhetetlenek. Épen most fekszik előttünk az adócsökkentésről és egyéb illetékmérséklésekről szóló javaslat, amelyben nagyon helyesen intézkedés helyeztetik kilátásba arra vonatkozólag, hogy az örökösödési illetékek is szabályoztatnak és mérsékelteinek, mert hiszen jogosult panasza volt a közönségnek az, hogy különösen kisebb hagyatékok rendkivül magas örökösödési illetékekkel terheltetnek meg. Azt hiszem, minden irányban megvan a lehetőség a megoldásra. A javaslatot elfogadom és újból kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy akár a részletes vita során, akár pedig a végrehajtási utasítás során méltóztassék módot keresni arra, hogy a kérdés megoldása megnyugvást keltsen minden körben és viszont a közjegyzők jogos igényei is kielégítést találjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Képviselő9