Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

38 Az országgyűlés képviselőházának 7. erre rászorulnak, tehát a gyámhatóság védelmét biztosítja. A mulasztás megtorlására vonatkozó rendelkezés szövege az időközben bekövetkezett pengőszámitás folytán természetesen megváltozott, amennyiben a bizottsági szöveg pengőben állapítja meg a büntetési összegeket a mulasztó községi közegekkel szemben, eltérően az eredeti szövegtől. Az eredeti szöveg annyiban is módosult, hogy nagyobb rendbírság állapíttatott meg. Ezáltal mód nyújtatott arra, hogy a több ízben visszaélőkkel vagy mulasztókkal szemben hatályosabb intézkedések álljanak rendelkezésre. A 4. §-ra vonatkozólag is több módosítása volt az igazságügyi bizottságnak, de ezek a módosítások — ugy a 4. §-t illető módosítások, mint a későbbiek is, amelyek közül párat leszek bátor megemlíteni — nem lényegesek, inkább stilárisak, a törvény rendelkezéseit akarják öszszefoglalni, világosabbá és áttekinthetőbbé tenni. A 4. § állapítja meg azokat az előfeltételeket, amelyek fennforgása esetén a közjegyző köteles a bíróságnak jelentést tenni és ezen jelentése kapcsán köteles a hagyatékra vonatkozó összes iratokat a biróság elé beterjeszteni. Ezek közül én csak egy esetet fogok kiemelni és pedig épen az előbb említett elgondolás következtében annak dokumentálására, bogy a megfelelő bírósági hatáskör biztosítva van és pedig különösen biztosítva van az igazságügyi bizottság szövegezése következtében, mert a közjegyző köteles minden esetben beterjeszteni a vonatkozó iratokat, hogyha biztosítási intézkedések elrendelése, kiegészítése, vagy más bírósági intézkedés szükséges, vagy ha a felek bármelyike ezt kívánja. Ebben van az a garancia, hogy minden ilyen esetbe i a bírósághoz kerülnek azok az ügyek. így a jogorvoslatra nézve teljes garancia van nyújtva. A javaslat az 1894 : XVI. te. szellemében és rendszerében — amint az előbb bátor voltam jelezni — intézkedik a végrendelet kihirdetéséről és a kihirdetést is egyenesen átutalja a közjegyző hatáskörébe. Intézkedik azután a javaslat a leltározás kérdéséről is. A leltározásra vonatkozólag az alaptörvény szellemében a törvényjavaslat általános elgondolásának hatása alatt keresztülvezeti mindazokat az intézkedéseket, amelyek a hagyatéki eljárás lefolytatása tekintetében szükségesek. Intézkedik a javaslat a leltározás felvételéről, annak határidejéről, a pótleltározásról, valamint az ezzel kapcsolatos bírósági intézkedésekről. A 8. § nemcsak a hagyatéki bíróságok tehermentesítése tekintetében intézkedik, hanem egyúttal tehermentesíti bizonyos mértékben a telekkönyvi hatóságokat is. Méltóztatnak tudni, hogy a telekkönyvi hatóságok a hagyatéki eljárás következtében igen nagy munkát kénytelenek végezni a telekkönyvi kivonatok hitelesítése, másolása tekintetében. Ezeket a ténykedéseket a 8. § átutalja a közjegyző hatáskörébe, amennyiben feljogosítja a közjegyzőt, hogy a telekkönyvi kivonatokat és egyéb okiratokat az illetékes közjegyző maga szerezhesse be. Ezáltal tehermentesittetik a telekkönyi iroda. Az V. fejezet a hagyaték tárgyalásáról szól, s elmondja, hogy a hagyaték tárgyalását a közjegyző hogyan köteles megtartani ; előírja természetszerűleg azt, hogy kiket köteles értesíteniAz igazságügyi bizottság ebben a tekintetben is módositást eszközölt a törvényjavaslat eredeti szövegén, amennyibén az ismeretlen helyen tartózkodó személy tekintetében is védelmi intézkedést tartalmaz ; a gyámhatóságot ezzel kapcsolatban is meg kell keresni. Ugyanez a szakasz ülése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. megemlíti utolsó bekezdésében, hogy az örökösödési eljárást a biróság is megindíthatja, még pedig abban az esetben, ha ugy észleli, hogy a közjegyző annak megindítását szabályellenesen mellőzte. Ugyanennek a fejezetnek utolsó paragrafusa szól a közjegyzők bírságolásáról. Abból az elgondolásból kifolyólag, amelyet a községi közegek bírságolása tekintetében bátor voltam előadni, az igazságügyi bizottság az eredeti javaslat szövegében megállapított bírság összegét is felemelte, és pedig .100 pengő összegre. A VI. fejezet az örökösödési és hagyományi bizonyítványról szól és szabályozza az erre vonatkozó eljárást. E tekintetben csak egy szempontot vagyok bátor kiemelni, mégpedig arra vonatkozólag, hogy a törvényjavaslat szövege egyes vidéki járásbíróságoknál helytelenül meghonosodott judikaturát és ott helytelenül elfoglalt álláspontot akar a törvényhozás utján megváltoztatni. Nevezetesen egyes hagyatéki biróságok, amikor hozzájuk örökösödési bizonyítvány iránti kérelmet terjesztettek be, külön közjegyzői tanúsítványt kívántak a tekintetben, hogy az örökhagyó után végrendelet nem maradt. Ez az érdekelteknek egyrészt fölösleges zaklatásával járt, másrészt pedig fölösleges költséggel terhelte a közönséget. Fölöslegesnek mutatkozott ennek kimutatása, mert hiszen ha valakinek a végrendelethez vagyoni érdeke fűződött, azt úgyis beterjesztette; egy negativ tényről való közjegyzői tanúsítvány felvétele tehát már ebből a szempontból is fölöslegesnek mutatkozott. Éppen ezért a 12. § 2. bekezdése, illetőleg a bizottsági szöveg 4. bekezdése azt mondja, hogy csak akkor van szükség erre a negativ bizonyítványra, ha a halálesetfelvételi ív tartalma vagy más körülmények arra" mutatnak, hogy az örökhagyó végrendelet hátrahagyásával halt el. Ezt a kérdést egészen szabatosan, precizen szabályozza a törvényjavaslat és ezáltal fölösleges és hibás bírósági gyakorlatot akadályoz meg. A törvényjavaslat további ismertetése tekintetében nincs sok szóra szükség. A következő fejezet a díjról és költségről szól, kimondván azt, hogy a biróság a dij összegét akkor állapítja meg, amikor az üggyel először foglalkozik. A befejező rendelkezések között egy fontos rendelkezés van, amelyet épen a bizottsági módosított szöveggel kapcsolatban vagyok bátor kiemelni. Ez a rendelkezés az előbb emiitett garanciális intézkedést továbbviszi és biztosítja, hogy a királyi közjegyző köteles az iratokat a járásbíróság elé terjeszteni, amikor a felek valamelyike birósági intézkedést kér, vagy a közjegyző megállapítása szerint erre szükség van. Megadja tehát ezáltal azt a garanciát, hogy amikor a felek a közjegyzőnek valamely intézkedését kifogásolják, hiányolják, akkor folyamodhassanak és a biróság intézkedjék e tekintetben. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy az elmondottak alapján méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. {Helyeslés jobbfelől). Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Kálmán Jenő ! Kálmán Jenő: T. Ház! Azt hiszem, az egész közvélemény, de különösen a jogász-közönség nagy megnyugvással fugád ja hogy a képviselőház első érdemleges munkáját egy igazságügyi javaslattal kezdi meg. Helyesen mutatott rá az igazságügyminister ur arra, hogy milyen óriási fontossága van az igazságügyi adminisztráció és egyáltalában az igazságszolgáltatás terén anoak, hogy visszaállítsuk a békebeli állapotokat Minden olyan lépés, amely ebben az irány bau halad és ezt előidézni alkalmas, tulajdonképen a valódi kon-