Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. «set bekövetkeztekor természetszerűen nem lehet megállapítani azt, hogy az elhunyt után tényleg maradt-e vagy sem olyan hagyaték, amely magaután vonja a hagyatéki eljárás megindítását. Ennek folytán bizonyos előfeltételek bekövetkezése esetén lehet csak a haláleset felvételétől eltekinteni és pedig azokban az esetekben, amikor előreláthatóan nem fog bekövetkezni a hagyatéki eljárás meginditása. A törvényjavaslat nagyon szerencsésen olyan előfeltételekhez fűzte ezt az intézkedést, hogy nyugodtan megállapíthatjuk azt, hogy ha ez a javaslat a törvényhozás munkája következtében törvényerőre emelkedik, akkor tényleg nagy tehertöbblettel fog csökkenni a biróságok munkája, anélkül természetesen, hogy bármiféle jogsérelem történhetnék. A törvényjavaslat 2. §-a e tekintetben az eredeti szövegben ugy rendelkezett, hogy azoknak a hét éven alul elhalt gyermekeknek esetében nem kell a haláleset-felvételi ivet kiállitani, akik az utolsó rendes lakóhelyükön haltak meg és akiknek halálakor mind a két szülőjük, illetve házasságon kivül születés esetén az édesanyjuk még életben van. És még egy pozitív körülményt is feltételez a javaslat : csak akkor kell felvenni a halálesetet hivatalból, ha valószínű, hogy a kiskorú után vagyon maradt, vagy pedig ha a haláleset felvételét bárki más, esetleg a hatóság kívánja. Ez olyan szerencsés és amellett olyan óvatos fogalmazás, hogy — mondom — jogsérelemmel előreláthatóan nem jár, másrészről pedig jelentékeny tehertöbblettől fogja mentesíteni a biróságok működését. Köztudomású, hogy az ország szomorú halálozási statisztikája szerint a hét éven aluli halálozások száma az összes halálozásoknak mintegy 35%-át teszi ki, ugy, hogy az elhaltaknak körülbelül egyharmadrésze esik a hétéves korig. Ennek következtében a biróságok erre vonatkozó munkája egyharmadával fog megkönyebbülni, mert ez a harmad jóformán teljes számarányban számítható a tényleg meg nem induló esetek közé, mert nehezen képzelhető el az, hogy olyan hét éven aluli gyermeknek, akinek a szülői élnek, külön vagyona lenne. Ez a legritkább esetben fordul elő. De még ezen is túlment az igazságügyi bizottság, amidőn a kor

1 atárt hét évről fölemelte 12 évre. A bizottság tudatában van ugyati annak, hogy ezzel nem fog a \ alálesetek felvételének szükségessége nagyobb számban csökkenni, mert hiszen a halálozási arány a 7—12 éves korig a mortalitási statisztika szerint már nem olyan nagyszámú, azonban a 12-ik életkor az, amely az anyagi jogszabályok szerint lehetővé és gyakoribbá teszi a gyermek vagyonának keletkezését. Ennek következtében az anyagi jogszabályokkai konformisan felemelte a bizottság a korhatárt 7-ről 12 évre. A másik lényeges módositás az eddigi hagyatéki eljárási jogszabályokkal szemben a hagyatéki bíróságoknak más irányban való tehermentesítése, még pedig annak a sok felesleges és inkább csak postázó tevékenységnek megszüntetése, amit a hagyatéki biróság eddig végzett és végeredményben a hagyatéki eljárással kapcsolatos formai intézkedéseknek a közjegyzői hatáskörbe való utalása. Tudjuk azt, hogy az eddig érvényben lévő jogszabályok szerint is a közjegyző végezte el azoknak a hagyatéki eljárásoknak legnagyobb részét, amelyek simán, minden fennakadás, minden kontroverzia nélkül folytak le, és ha azután a hagyatéki eljárásból perek keletkeztek, vagy egyéb kérdések, zárlat vagy általában biztonsági intézkedések szükségessége merült fel, akkor ezekben a rendes biróság intézkedett. Ez a hatáskör a jövőben is fenn fog tartatni e törvényjavaslat szellemében a bíróságoknál Naülése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. 37 gyón helyesen intézkedik a törvényjavaslat a tekintetében, hogy ezeket a kezelési, technikai munkákat teljesen kiveszi a biróságok hatásköréből és ezáltal megszűnik, amint az előbb bátor voltam jelezni, a bíróságoknak eddigi kézbesítő, postázó tevékenysége. Mert az, hogy a községi jegyző elküldi a halálesetfelvételi ivet a bírósághoz, a biróság azután kiadja a közjegyzőnek, a közjegyző megint jelentést tesz, azután sürgetések következnek stb., ezek a munkák állandóan igen nagyszámú bírói személyzetet vettek igénybe és vontak el feleslegesen az érdemleges munkától. Amint tehát bátor voltam jelezni, a törvényjavaslatnak másik fontos rendelkezése a közjegyzői hatáskörnek kiszélesítése és a kezelési munkáknak a birósági hatáskörből való elvonása. A törvényjavaslat 1. §-a intézkedik a közjegyző illetékességéről, mert hiszen a fentebb elmondottakból nyilvánvaló, hogy elsősorban is meg kell állapítani a közjegyző illetékességét. Meg kell állapítani, hogy egy-egy felmerülő hagyatéki ügyben melyik közjegyző lesz illetékes az intézkedésre. Ezáltal a törvényjavaslat meg akarja előzni azt, hogy negativ illetékességi összeütközések következzenek be, nehogy egyes ügyek emiatt késedelmet szenvedjenek. A bizottság a törvényjavaslat eredeti szövegétől eltérően inégjóbban egyszerűsítette, összevonta az illetékesség szabályozását, amennyiben azt indítványozza, hogy a szöveg olyképen módosittassék, hogy az még világosabb és egyszerűbb legyen. Az örökösödési eljárás során természetszerűen az a közjegyző illetékes, akinek hatásköre az eljárásra illetékes járásbíróság területére kiterjed. Ez nem okoz vitát akkor, ha a járásbíróság és a közjegyző hatásköri területe egymással kongruens, de szabályozás vált szükségessé az olyan esetekben, amikor ez a két hatásköri terület nem esik össze. Az igazságügyi bizottság ugy tartotta helyesnek, ha ennek a kérdésnek szabályozását az igazságügyminister rendeleti hatáskörébe utalja. Az igazságügyministernek, a közjegyzők felügyeleti hatóságának rendelkezésére állanak azok a hagyatéki statisztikai adatok, amelyeknek figyelembevételével, továbbá a területi viszonyok szem előtt tartásával, a közlekedési viszonyok és egyéb helyi körülmények figyelembevételével az ilyen esetekben megállapíthatja az illetékesség körét. Ha tehát a járásbiróság területére több közjegyző hatásköre terjed ki, az örökösödési ügyekre vonatkozó működési körüket — az előbb elmondottak logikai következményeképen — az igazságügyminister állapítja meg. (Helyeslés.) Nagyon helyesen intézkedik a törvényjavaslat akkor, amikor a járásbíróságra vonatkozóan a megelőzés elvét szabályozza. Természetszerűleg ebből az eljárás gyorsasága következik. A további intézkedések, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, ennek az elvnek — a közjegyzői hatáskör kiszélesítésének — logikai keresztülvitelei is teljesen simulnak az eddigi törvényes rendelkezésekhez s ugyanazt a logikai sorrendet követik, mint amelyet az 1894. évi XVI. te, tehát az alaptörvény követ. A törvényszakaszok simulnak az eddig érvényben levő jogszabályok módszeréhez, rendszeréhez és beosztásához és ugyanebben a sorrendben eszközlik a szükséges módositó keresztülvezetéseket. A halálesetfelvételi ivet a haláleset felvételét eszközlő közeg 8 nap alatt köteles az illetékes királyi közjegyzőhöz elküldeni. Ha kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy van érdekelve, akkor egyidejűleg a közeg a gyámhatóságokat is értesiti. Ez is gyorsítani fogja az eljárást és viszont megadja a sürgős védelmet azoknak, akik