Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

36 Az országgyűlés képviselőházának 7. akkor a törlés kikényszeríthető az eddigi törvényes jogszabályokkal is. A törvény első szakasza kifejezetten kiemeli, — látszólag feleslegesen, de azért mégsem teljesen feleslegesen, mert ez a világosság és teljesség szempontjából szükségesnek mutatkozik, — hogy ez az eljárás a külföldi részvénytársaságokra vagy szövetkezetekre is vonatkozik, illetőleg azoknak megszűnt belföldi képviseleteire, fiókintézeteire, vagy ügynökségeire is. A biztosító magánvállalatok tekintetében egy speciális intézkedést konstituál a javaslat, amely a biztositó magánvállalat szellemének megfelel : hogy csak akkor indítható meg ez az eljárás, ha azt az illető biztositó magánvállalat felügyelő hatósága kérte vagy ahhoz előzetesen hozzájárult. Egy további rendelkezés, amely a cégjegyzék teljes megtisztítását akarja elősegíteni, az, hogy kötelességévé teszi ez a törvény a közigazgatási hatóságoknak és a bíróságoknak, hogy amennyiben hivatalos eljárásuk folyamán tudomásukra jutott valamely cég megszűnése, kötelesek ezt az illetékes cégbirósággal közölni. Tudatában van a törvény előkészítője annak, hogy ez az egész eljárás míg egyrészről fontos érdeket szolgál, addig másrészről fontos érdeket is veszélyeztethet, amennyiben, ha nem a kellő elővigyázatossággal és körültekintéssel hajtatik végre, esetleg előfordulhat, hogy olyan cég törlése vitetik keresztül, amely ténylegesen esetleg még nem szüntette meg működését. Habár az első szakasz erre vonatkozólag megfelelő kautálékat ad és körülirja ennek előfeltételeit, mégis ebben az esetben is megtörténhetik az eljárás megindítása ; épen ezért a törvény egy kifogásolói eljárást konstituál, amelynek során nemcsak a cégtulajdonos, vagy részvénytársaságoknál az igazgatósági tag vagy igazgatóság tiltakozhatik a megszüntetés keresztülvezetése ellen, hanem a törvény egyenesen a kifogásolás jogát biztosítja mindenkinek, akinek a cég fennállásához jogi érdeke fűződik. Ezzel teljesen garantálva van az, hogy a törvény szellemével ellentétben ne történjék olyan cégnek törlése, amelyre nézve az ok az előfeltételek, amelyeket a törvény első szakasza e tekintetben előir, fenn nem állanak. T. Ház ! Meg kell még emlékeznem arról, hogy ha a kifogásolási eljárás lefolytattatik, akkor a cégbiróság dönt és pedig az érdekeltek meghallgatása után vagy anélkül, végzéssel, és ez ellen is van még egy fokú jogorvoslatnak, felfolyamodásnak helye. Ezzel azután s törvény teljes garanciát biztosit a tekintetben, hogy ez a hivatalból való törlési eljárás tényleg csak a törvényjavaslat első szakaszában előirt feltételeket kimerítő céggel szemben alkalmaztassák. Megemlítem még azt, és ez az egész eljárás szellemének felel meg, hogy a vonatkozó hirdetmények közététele ugy a Budapesti Közlönyben, mint a Központi Értesitőben díjmentesen történik. Ezzel végeztem is a törvényjavaslat ismertetésével, előadásával és magam részéről is kérem a bizottság nevében a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a bizottság által elfogadott szövegben ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadói. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz hozzászólani? (Nem.) Ha senki sem kivan >zólani, akkor a vitát bezárom. Miután az előadó ur nem óhajt újból szólni, a tanácskozást befejezetnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? ülése 1927. évi február ho 9-én, szerdán. (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—4. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnák). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Háznak iavaslatot tenni. Napirend szerint következik az örökösödési eljárásról alkotott 1894 : XVI. te. módosításáról szóló törvényjavaslat (Írom. 5, 16) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó : T. Ház ! Az Örökösödési eljárástól szóló 1894 : XVI. te. módosítása tárgyában előterjesztett törvényjavaslat alapiiidokulása tekintetében^ is előhozható az, amit voltam bátor az előző törvényjavaslat ismertetésénél is előadni : nevezetesen a bíróságok tehermentesítése és az eljárásnak ezzel kapcsolatos egyszerűsítése. Az igazságügyminister ur bevezető beszédében hivatkozott azokra a számbeli adatokra, amelyek a biróságok munkatöbbletére vonatkoznak. Még különösebben áll ez épen az örökösödési eljárással kapcsolatos birói tevékenységre, amennyiben a biróságok és a felügyeleti hatóságok, valamint a jogkereső közönség megállapítása szerint is a biróságok az örökösödési eljárással sok olyan felesleges kezelési, manuális munkát kénytelenek végezni, amely teljesen felesleges, teljesen céltalan és amely felesleges munka elvégzése azután az érdemi munkát is késlelteti és gátolja. T. Ház! Felmerül az a kérdés, hogy az örökösödési eljárásnak,^ tehát a magánjog egyik részére vonatkozó eljárási résznek egyik kérdését szükséges-e már most, így különlegesen rendezni és kodifikálni? Az előbb vázolt indok azt mondja, hogy igen, ez szükséges és helyes. Felmerül az a kérdés, hogy melyik helyesebb jogalkotás: az eseti, a részletekben való kodifikálás vagy pedig a nagy általános kodifikálás. Én ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni, de megállapíthatom azt, hogy amikor a valóélet lép fel ilyen követelménnyel, mint amilyen a jelenlegi törvényjavaslathoz is fűződik, akkor a törvényhozásnak engednie kell és meg kell ezeket a törvényes előfeltételeket határoznia, meg kell ezeket az előfeltételeket alkotnia, amelyek azután az igazságszolgáltatás működését elősegítik, könnyítik. A jolen törvényjavaslat két szempontból érdemel megemlítést és behatóbb vizsgálatot. Az egyik a haláleset-felvételeknek a kérdése. Köztudomású, hogy a jelenleg életben lévő törvények és jogszabályok értelmében minden elhalt egyén után fel kellett venni egy okiratot, az u. n. halálesetfelvételi ivet, Ennek a törvényjavaslatnak indokolása erre vonatkozóan számszerű adatokat tartalmaz, amennyiben elmondja, hogy Magyarországon évenkint átlagos 160.000 ember hal el, de ezek közül a halálozási esetek közül hagyatéki eljárás mindössze csak 50—60.000 esetben indul meg. Már ebből az egyetlen számadatból is látjuk, hogy a hatóságnak — értem alatta a községi jegyzőt, a hagyatéki biróságot, — munkássága mintegy százezer esetben tulaj donképen feleslegesen vétetik igénybe, amennyiben megindul egy bizonyos apparatus, megindul egy csomó technikai intézkedés, de mindez semmiféle további anyagi rendelkezéseket, vagy intézkedéseket nem von maga után. Természetesen e tekintetben is óvatosnak és elővigyázatosnak kell lenni, mert hiszen a halál-