Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. 35 hogy az előirt esküt letenni és e célból a terem közepén megjelenni sziveskedjék. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az eskü szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az eskümintát. — Östör József leteszi az esküt). Elnök : Az eskü letétetett. Most Dedig felkprem a III. biráló-bizottság taajai sorából Erdőhegyi Lajos és östör József képviselő urakat, mint a biráló-bizottság tagjait, szíveskedjenek az esküt letenni. Kérem a jegyző urat, szivesked ék az eskü szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző, (olvassa az eskü mintáit. Erdőhegyi Lajos és Östör József leteszik az esküt). Elnök : Az eskü letétetett Felkérem Györki Imre i épviselő urat, mint a II. b'ráló-bizottság tagját, hogy az esküt letenni sziveskedjék. Kérem a jegyző urat. hogy az eskü szövegét felolvasni sziveskedjék. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az eskümintát. — Györki Imre leteszi az esküt). Elnök: Az eskü letétetett. A tárgyalás alat levő t rvényjavaslat előadóját illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó : T. Képviselőház! A most tárgyalásra került törvényjavaslat előterjesztésének kettős indoka volt: egyrészről a cégjegyzékekben bekövetkezett és a valóságos élettel össze nem függő, annak meg nem felelő adatoktól a cégjegyzékek megtisztítása, másrészről pedig a bíróságok tehermentesítése. Tudvalevő, hogy a cégjegyzék, mint nyilvános könyv tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a cégekre vonatkoznak. A kereskedelmi törvény és az eddig fennállott jogszabályok gondoskodtak is arról, hogy a cégjegyzékek csak való adatokat tartalmazzanak, az idők folyamán azonban az eddigi törvényes rendelkezések nem mutatkoztak elegendőknek abban a tekintetben, hogy a cégjegyzék valóban a tényleges adatokat tartalmazza. Ez a körülmény megmutatta rossz hatását már a békeidőben, a normális gazdasági életben is. A háborús időkben, különösen az inflációs gazdasági időkben azonban még jobban szaporodtak azok a hibák és hiányok, amelyeket a forgalmi élet a cégjegyzékekkel szemben konstatált. Ismeretes az, hogy különösen az inflációs időben a gründolások, az alapitások egymásután keletkeztek, és ezek az alapitások azután amilyen hirtelenül keletkeztek, épen olyan hirtelen mentek is tönkre. A való élet elszaladt, továbbment fölöttük. A cégjegyzékek azonban nem követték ezeket a változásokat, azokban ben maradtak azok a társaságok és egyéni cégek akkor is, amikor az élet már keresztülhaladt rajtuk. A forgalmi élet ezáltal természetesen sérelmet szenvedett, mert hiszen a kereskedelmi élet a cégjegyzékeket ugy fogadta, ugy kellett, hogy fogadja, mint való adatokat tartalmazó jegyzékeket. Minthogy pedig ezek az adatok ténylegesen nem feleltek meg a valóságnak, ennek következtében a kereskedelmi forgalom szenvedett. Szükségessé vált ennek folytán az eddigi jogszabályoktól eltérő, erőteljesebb intézkedések kodifikálása. A kereskedelmi törvényben a cégtörlésre vonatkozó rendelkezések nem voltak elegendőek. A kereskedelmi törvény ugy intézkedett, hogy mindenki, aki cégét köteles a törvény értelmében bejegyeztetni, tényleg köteles is ennek a kötelezettségnek eleget tenni s pénzbírságokkal szorítható ezeknek a bejelentéseknek megtételére. Amennyiben azután a bírságolási eljárás eredményié nem vezetett, mert nem volt semmi szankciója, — mert a kereskedelmi vétség miatti eljárásnak meginditá-a megint nem mutatkozott elegendőnek, —• ez az eljárás, amelyet a kereskedelmi törvény 16—19. és ezzel kapcsolatos szakaszai konstituáltak, nem volt elegendő arra sem, hogy tényleg a cégjegyzék adatai a való élettel konformisak legyenek. Épen ezért szükséges volt— mondom — uj jogszabály beiktatása, mert hiszen ha az a céghivatal, cégbíróság felhivta az illető cégtulajdonost vagy társas cégnél a társaság igazgatóságát, igazgatóit, igen gyakran nem volt végrehajtó ez az intézkedés abból az egyszerű okból, mert a cégtulajdonos meghalt, örökösei nem voltak ismeretesek, vagy eitünt a cégtulajdonos, a részvénytársaság vagy szövetkezet igazgatósága már régen megszüntette működését, a részvénytársaságnak vagy a szövetkezetnek alaptőkéje már teljesen megsemmisült az infláció, következtében. Vagy gondoljunk a békebeli alakitásokra, amikor a pénz elértéktelenedése folytán következett be ez a helyzet, ugy hogy nem is volt vagyoni fedezet és nem is voltak meg azok a fizikai személyek, akikkel szemben ezek az intézkedések keresztülvihetők, érvényesíthetők lettek volna. Ezenfelül a kérdés másik oldala is mutatkokozott, amennyiben a cégbíróság igen nagy munkaszaporulattal állott szemben, igen sok felesleges munkát volt kénytelen végezni. Tudniillik kénytelen volt a biróság a törvény rendelkezése szerint ezeket az egyéni és társas cégeket felhivni a törvényes kötelességszerű bejelentések megtételére és ennek következtében több olyan birói intézkedést kellett végeznie, amelyeknek semmi eredménye nem volt, előreláthatólag eredménnyel nem végződött és végeredményben azt a célt, amelyet valósítani akart, tényleg nem érte el. Ez a kettős cél: ennek a nyilvános jegyzékne^, a cégjegyzéknek megtisztítása, másrészt pedig a bíróságok tehermentesítése fűződik ehhez a törvényjavaslathoz. T. Képviselőház! A törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság tárgyalás alá vette és egy csekély módosítással változatlan szövegben el is fogadta. A törvényjavaslat 1. § a ugyanis intézkedik arról, hogy mely törvényes előfeltételek esetén lehet a jelen törvényjavaslatban megállapított eljárást a bíróságnak lefolytatnia Az 1 i állapítja meg azt, hogy a hivatalból való törlésnek, illetőleg a cég megszűnésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetésének az az előfeltétele, hogy az az eljárás, amely az eddigi jogszabályok értelmében keresztülviendő — s amelyről az előbb voltam bátor megemlékezni — nem érvényesíthető, nem valósitható, s az első feltétel az, hogy a kereskedelmi cég ténylegesen megszűnt. Itt következett azután épen az igazságügyi bizottságnak az a módosítása, amellyel javasolta bevenni az 1. §. szövegébe »tényleg« szót. Tudjuk ugyanis, hogy a cég megszűnése akkor következik be, amikor annak megszűnését a cégjegyzékben keresztülvezetik, amikor törlik; különbséget kellett azonban tenni a cég tényleges megszűnése és a cégjegyzékben bejegyzett formai megszűnés között. Ennélfogva akkor inditható meg az eljárás a jelen törvényjavaslat szerint, ha a cég tényleg megszűnt és ha az eddigi törvényes eljárással a cég megszűnésének keresztülvezetését kikényszeríteni nem lehet, ebben az esetben azután a cégbíróság megindítja, a felszámolási eljárás megindítása nélkül, a hivatalból való törlés eljárását ; a felszámolási eljárást külön megindítani nem kell, mert hiszen ez a megszűnési mód épen arra az esetre konstituáltatik, amikor a felszámolási eljárás szükségessége fel nem merül, amikor a cégnek vagyona nincs, amikor a cég rendelkezésére semmiféle anyagi fedezet nem áll, mert hiszen ha ez megvan,