Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. leségekről rendelkezik. E rendelkezések részletes ismertetését mellőzhetőiiek vélem s ezért végezetül csupán arra a messzemenően jelentős körülményre kivánom a t. Ház figyelmét felhívni, amelyet a minister ur a javaslat indokolásában részletesen fejteget is, hogy a létesítendő ösztöndíjtanács a jövőben az egyetemek feletti legmagasabb kulturális szervezetnek lesz alkotórésze. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy a második törvényjavaslat méltatására térjek át. Az imént ismertetett törvényjavaslat céljaival jórészben azonos célokat szolgál s az annak értelmében létesitendő intézmények alépítményéül és erősítéséül tekinhető az Ösztöndíjaknak cLZ cl rendszere, melyet ez. a javaslat kíván kiépíteni. Az előbb elmondottakban már jórészt applikáltam bizonyos szempontokat erre a törvényjavaslatra is, de többet is vonatkoztathattam volna azokból reá. Még más szavakkal való megismétlésüket is feleslegesnek tartom azonban, annál is inkább, mert ha az egyetemet már elvégzett ifjak anyagi támogatása helyes és kívánatos, akkor feltétlenül helyes és kívánatos az egyetemet és a középiskolák felsőbb osztályait látogató tehetséges ifjaknak ilyen anyagi támogatása is. Hány tehetséges ifjú lenne különbén kénytelen — a tudomány és a köz nagy kárára — a jövőben is idő előtt abbahagyni tanulmányait és egész életén keresztül siratni azt a mulasztást, amelynek elkövetésére őt mostoha sorsa rákény szeritette! S vájjon hol, társadalmunk mely rétegében találhatunk nagyobb számmal ilyen ifjakat, mint középosztályunk körében (Ügy van! a jobboldalon.) s itt is a kö'zalkalmazottak táborában, akiknek gyermekei már a családi körből jelentős ismereteket visznek magukkal az iskola padjai közé s akik ma a legkeservesebb küzdelmek árán sem tudják gyermekeiknek a megfelelő tanittatást megadatni; abban a társadalmi osztályban, amelynek egyedei mai elesettségükben anyagi tekintetben páriák, a belügyminister ur kijelentése szerint is martirok, szellemiek terén azonban ma is mecénásokként szerepelnek, más társadalmi osztályok tagjaival szemben; abban a táborban, amelyről kormányzó urunk állapította meg és jelentette ki az országgyűlést megnyitó beszédében, hogy példátlan megélhetési válságban híven teljesítette az állammal szemben hazafias kötelességét és ezzel a magyar adófizetők áldozatkészsége mellett az ő kötelességtudásának is lett a gyümölcsé állami pénzügyeink rendbehozatala. Kell-e ennél ékesebben szóló bizonyítvány a magyar közalkalmazottak hazafiasságáról és becsületességéről? és kell-e beszédesebb bizonyíték a segítésre való utaltságuk mellett, mint a minőt e törvényjavaslat indokolása nyújt? Ez a bizonyítvány és ez a bizonyíték, t. Ház, a kormány részéről aláirt kötelezvény s egyúttal, mert teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormány .e viszonyok hű ismeretében a legelső kínálkozó alkalmat meg ne ragadja ennek a társadalmi osztálynak felsegítésére. Az ebben a -javaslatban nyújtott szociális olajcseppet is köszönettel és hálával fogadják azonban a • közszolgálati alkalmazottak, mert egyrészt kétségtelen jóakaratnak a tanúbizonysága s mert másrészt olyan tényen nyújt nekik segítő kezet, amelyen a gyermekeik képességeit jól ismerő, de magukrahagyott szülők minden vágya, minden kétségbeejtő küzdelme különben hiábavaló lenne. ülése 1927 március 9-én, szerdán. 375 Már ma is végzetesen jelentkeznek ennek az állapotnak hátrányos következményei. Hiszen az elmúlt években önmaguknak mindenükből való kifosztására kényszeritett közszolgálati , alkalmazottak minden erőfeszítésük,. mellett sem tudták gyermekeiknek azt a műveltségi szinvonalat megadatni, amely nélkül művelt középosztály nincs. Szinte egész generáció nő fel a régebbinél s a kívánatosnál selejtesebb. felületesebb műveltséggel, idegen nyelvek ismerete és művészeti kiképzés nélkül. Ezért ismét csak elismerés illetheti a kultuszminister urat, hogy ennek hátrányait felismerve, a bánjon segíteni kíván. Javaslata értelmében a hazai egyetemek és más főiskolák szegénysorsu, tehetséges és jó magaviseletű tanulói, továbbá a középiskolák két legfelső osztályának, s kivételesen alsóbb osztályának tanulói részére is 400 pengőtől 1000 pengőig menő ösztöndíjak rendszerittetnek, arányosan elosztva a különböző pályákra készülők között, de elsősorban itt is — külön indokolásra nem is szorulóan — a középiskolai tanári pályát választók részére. Ennek a javaslatnak is vezető elve az, hogy az ösztöndíjakban részesitendőket szabály szerint hivatalból válasszák és jelöljék ki, bár az önkéntes jelentkezés sem vágja útját. A. középfokú intézetek tanulóinak az ösztöndíjat egyelőre a minister, a főiskolai hallgatóknak pedig az illető tudományikar, illetőleg tanári testület adományozza — a 3. és 4. §-ban felsorolt feltételek mellett. A 11. §-ban felsorolt iskolai hatóságok pedig ellenőrzik, hogy ezek az ösztöndíjak tényleg arra a célra is fordíttassanak, amelyre adományoztattak, hogy t. 5. a szülők azokat gyermekeiktől meg ne vonhassák, más célra ne fordíthassák, viszont azt is, hogy a gyermekek tényleg megfelelő előmenetelt és megfelelő magaviseletet tanusitanak-e. További szociális célzatú rendelkezése e javaslatnak az. hogy az ösztöndíj adományozása nem vonja maga után a családi pótlék megvonását s ugyancsak a szülők terhein kíván könnyíteni a 14. §-nak az a rendelkezése, amely az utóbbi időkben már elfajulásig menő legkülönbözőbb iskolai gyűjtéseknek vet véget. Mindezek után tisztelettel- kérem a Képviselőházat, méltóztassék a két javaslatot általánosságban s a közoktatásügyi bizottság módosításával részleteiben is elfogadni! (Élénk helyeslés és taps a .jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bleyer Jakab! Bleyer Jakab: T. Képviselőház! Az előbb egy baloldali képviselő ur közbeszólt, hogy az egész kultuszvita tulajdonképen nem egyéb, mint a kultuszminister ur dicsérése. Azt hiszem, hogy ez örvendetes, annál is inkább, mert ez a dicséret visszhangja az egész ország közvéleményének, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és ebben a dicséretben osztoznak a legilletékesebb körök, a magyar tudományos körök is. A kultuszminister ur kultúrpolitikai munkássága nemcsak korszakos jelentőségű, hanem gondviselésszerű is, mert ennek a kultúrpolitikának segítségével sikerül majd átmenteni a magyar szellemiségnek, a magyar kulturális birtokállománynak integritását akkor, amikor az ország területi integritása ilyen borzasztó módon tönkrement. Ha a kultuszminister ur annyi energiát és olyan szerencsés kezet fog tanúsítani ezeknek a nagy koncepciójú törvényeknek a végrehajtásában, mint amennyi szintetikus erőt és mély intuíciót mutatott