Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

374 Az országgyűlés képviselőházának 21 körét maga a minister sem sajátíthatja ki; mert a ministert a tanács jelöléseivel szemben csupán a visszautasítás joga fogja megilletni. A minister tehát másnak, mint akit a tanács előterjeszt, kollégiumi helyet nem adhat, ösztöndíjat és kutatási ösztöndíjat nem adományozhat s nem utalványozhat. Az ösztöndíjtanácsnak ez a szerepe azonban, ha az esetleges ministeri önkénynek ós azi illetéktelen befolyásoknak, konnekszióknak és protekciónak a kiküszöbölését jelenti s a támogatásnak a legérdemesebbek részére való juttatását biztosítja is, talán mégsem a legfontosabb a javaslat értelmében a reá váró szerepek között. Végül is, bár mai viszonyaink közlött szinte hihetetlenül hangzik, mégis csak elképzelhető, hogy maga a minister is ilyen illetéktelen befolyásoktól mentesen, tehát a legérdemesebbeknek juttatná ezeket a támogatásokat. Ennek a támogatásnak az egyes tudományszakok, a különböző művészeti és igazgatási ágak között a szükségleteknek megfelelő reparciálását azonban a minister és a ministerium már valóban nem végezheti. Rendkívüli jelentősége van tehát a magyar tudományosság, . művészet és szakszerűség fejlődése szempontjából az ösztöndíjtanácsra váró annak a munkakörnek, amelynek keretében ugy a bel- mint a külföldi tudományos munkásságot és haladást s a művészetek és tudományok művelőinek a megoszlását^ figyelemmel kiséri s az esetleges hiányokat és szükségleteket megállapítja. Ezzel pedig a tanács a javaslatnak egyéb főcélját szolgálja, azt, t. i., hogy lehetőleg minden szaknak a művelésére kellő, de csak a szükséges számban jussanak tehetségek és ne folytatódjék az a mai kóros állapot, hogy a tehetséges ifjak feles számban népesítenek be egyes olyan szakokat, amelyeknek írekventálása mellett keresetet biztosító foglalkozást vállalhatnak ugyan, amelyeken való teljes és tökéletes kiképzésüket azonban sem ambiciójuk meg nem kívánja, sem idejük meg nem engedi. Magam is orvos szerettem volna lenni, de mert már egyetemista koromban többedmagamról kellett gondoskodnom, lettem jogász és vidéken nevelő, később statisztikus, majd kultuszministeri tisztviselő és végül, ime, szinte akaratom ellenére, képviselő. Bizonyára a Gondviselés akarta igy, és én — mit tehetnék egyebet? — megnyugszom rendelkezésében. Ámde jöjjön hát t. Ház a Gondviselésnek a segítségére, mert rnégis^ csak helyesebb s az egyén és a köz szempontjából is üdvösebb, ha az, aki betegeket szeretne gyógyítani, orvcs lesz, mint hogy képviselőként orvosokat és nem orvosokat kelljen állásba segítenie és patika- és egyéb jogokat kellene kieszközölnie. De hagyjuk ezt — bár hagyhatnók ténylegi! — és nézzük, milyen eszközökkel és minő módokon kívánja a kultuszminister ur a tehetségeket felkarolni. Külföldi magyar intézetekkel, kézi ösztöndíjakkal és kutatási segélyekkel. Javaslatának indokolásában a tudós és a tudománypolitikus kettős fegyverzetű érvelésével részletesen fejtegeti a javaslat 1. és 2. §-ában röviden definiált ezen intézmény és egyéb támogatás mibenlétét és célját. E szerint a külföldi magyar intézet, amelyből kettő — Bécsben és Berlinben egy-egy — a pénzügyminister segítségével, de az Ur Istennek különös kedvezéséből is alkalomszerűen, potom áron megszerezve már működik is, főiskolai kollégiumból, illetőleg internátusból, ezzel kapcsolatos kutató intézetből s esetleg művészképző intézetből álló sui generis intézmény, amelynek célja a külföld legfőbb művelődési gócpontjaival való tudó- ' , ülés3 1927 március 9-én, szerdán. mányos kapcsolat biztosítása mellett egyetemet végzett ifjaiük továbbképzésének és kutatóink munkájának megkönnyítése. Legegyszerűbb faja a külföldi magyar intézetnek a csupán főiskolát végzettek elhelyezésére szolgáló kollégium, illetőleg internátus. Ilyen azonban nyilvánvalóan alig f lesz egy is, mert rendszerint Y»agy kutató intézettel vagy művészképző intézettel vagy mindkettővel lesz kapcsolatos. A legközelebb következő két ilyen intézmény egyike Rómában, főleg művésznövendékek részére, a másik pedig Zürichben technikusok részére fog létesülni, de terve a kultuszminister urnák egy ilyen intézmény létesítése mind a három kategória részére Parisban is. Angliában ilyen intézményre nem lesz szükség, mert az ottani egyetemi collegeekben az ösztöndíjas magyar ifjak máris szívesen látott vendégek. A javaslat tudniillik rendszeresít olyan városokban elhelyezendő ifjak részére is ösztöndíjakat, amely városokban Collegium Hungaricum nem létesül, amint hogy már ma is vannak külföldön ilyen ösztöndíjasaink, részben az illető állam költségvetése terhére. De rendszeresít a javaslat itthoni kutatásokat elősegítő ösztöndíjakat is. A kultuszminister ur tudománypolitikájának különben is sarkalatos elve az, hogy ifjaink itthon szerezzék meg kiképeztetésüket és csak annak kiegészítése és mélyítése, uj kutatási eljárások elsajátítása és olyan szakokban való továbbképzésük céljából menjenek. külföldre, amely szakokra főiskoláink még nincsenek kellően felszerelve. Ez alól az elv alól csupán a nyelvszakos tanárjelöltekre nézve tesz kivételt, akiket tényleg kívánatos már korábban, tehát már egyetemi tanulmányaik közben is az illető nyelveket beszélők környezetébe küldeni, hogy azt a nyelvet minél teljesebben, minél tökéletesebben és kifogástalan kiejtéssel sajátíthassák el. (Helyeslések a jobboldalon.) A külföldi magyar intézetek s a külföldre történő kiküldések révén — mint láttuk — a külföldi tudós- és művészköreivel való intenzív kapcsolat biztosítása is célja ennek a törvényjavaslatnak. Csak a közelmúltban hangsott el egy közöttünk megjelent előkelő idegennek: Albert Thomasnak ajkairól az a kijelentés, hogy mi magyarok, vajmi kevés gondot fordítunk arra, hogy a külföldön minket megismerjenek. Pedig tudjuk, hogy a szomszédos nemzetek milyen nagy agitálást fejtenek ki ezen a téren. Képzelhető-e alkalmasabb módja helyes irányú megismertetésünknek, mint az, amelyet ez a törvényjavaslat nyújt? Tudós- és művészjelöltjeink, később tudósaink, művészeink és szakembereinknek jelentékeny csoportja több és nagyobb szolgálatot fog tenni e téren nemzetünknek, mint a propagandaművek tonnái tehetnének. Tudományunk és művészetünk hatalmasabb szószólónk legyen a jövőben a külföldi nagy nemzetek előtt, mint volt a múltban s mint aminő a jelenben. Ezen akció költségeinek fedezetéül a javaslat az állami költségvetésbe ilyen címen beállítandó öszegeket, a kultuszminister ur rendelkezése alatt álló alapok és alapítványok jövedelmeit, adományokat és az életben boldoguló volt ösztöndíjasok részéről visszatéritendő összegeket jelöli meg, további szakaszaiban pedig a külföldi intézetek igazgatásáról és személyzetéről, a Gyüjteményegyetemmel való szoros szervi kapcsolatukról, az ösztöndíjtanács szervezetéről és eljárásáról, végül az ösztöndíjakkal kapcsolatos előnyökről és köte-