Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-21
Az országgyűlés Mpviselöházának 21. a zsidó honpolgárok filléreivel tenni'? Mert ha keresztény ország vagyunk, akkor csak a keresztények lehetnek egyenrangú és egyenjogú honpolgárok. Ne tessék igy érvelni, mert akkor a logikát ad abszurdum lehet vinni. (Gaal Gaston: Én papi iskolában tanultam zsidó gyerekekkel együtt!) Én meg azt mondhatom, hogy mint keresztény ember zsidó iskolában tanultam. (Ernszt Sándor: Meg is látszik rajta!) Amit mi javasoltunk, az a keresztény erkölccsel semmi' összefüggésben nincs és tiltakozom az elén, hogy Kéthly Anna képviselőtársunk szavaiba Huszár Károly t. képviselőtársunk olyant magyarázzon bele, amit nem mondott, mert hiszen ő nem támadta meg a keresztény erkölcsöt; ennek a keresztény erkölcshöz semmi köze nincsen. Arról van szó, hogyha a felekezetek iskolákat tartanak fenn, űzessék, van miből- Ha nem volna miből, akkor máskép állana a helyzet. Magyarország ugyanis a legnyomorúságosabb iskolák országa és a leggazdagabb papok országa, van tehát miből fizetni. En bejártam már a világ egy részét és az orosz papokat kivéve sehol nem találtam olyan gazdag papokat, mint épen Magyarországon. Ha mi ilyen javaslatot teszünk, ezzel nem sértjük a keresztény erkölcsöket. De ha már az erkölcsnél tartunk, akkor meditáljunk is egy kicsit ezen. Ma más az erkölcs, mint volt az én gyerekkoromban és mint kétszáz évvel ezelőtt volt. Ez sem állandó, ez is változásnak van alávetve. Én tudom, hogy az embereket nem lelkiségük irányítja cselekedeteikben, hanem gazdasági helyzetük. (Huszár Károly: Ezt én nem vallom!) Önt is az irányitja. Laky Dezső professzor előadást tartott az Akadémiában, melyben kifejtette, hogy milyen mértékben emelkedik Magyarországon a bűnesetek száma. Ha igaz volna az ön tétele, akkor 1919 óta, a keresztény reneszánsz óta, vagy — amint Ernszt képviselőtársam elnevezte — a keresztény kurzus óta... (Ernszt Sándor: Én neveztem el? Nagyon rosszul tudja!) A Wenckheim-palotában t. képviselőtársam találta ki ezt a szót és mondotta: mától fogva keresztény kurzus van. Ha nem igy van, akkor bocsánatot kérek. De maradjunk a tárgynál. Igaza van Huszár t. képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy itt világnézeti különbségek vannak. Én azt mondom, hogy az emberek gondolkozásmódját és cselekedeteit elsősorban adott gazdasági helyzetük determinálja. Mint szociáldemokratáknak elsősorban oda kell hatnunk, hogy az emberek mai nyomorúságos gazdasági helyzete megszűnjék, mert csak akkor lesz belőlük magasabbrendü ember, ha magasabb életstandardot tudnak kivivni maguknak. (Farkas Géza: Mi is azt akarjuk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ellenkezőleg cselekszenek! — Zaj.) Amit mi kifogásolunk abban, amit Huszár Károly igen t. képviselőtársam mondott, az, hogy a kereszténység tanitása szerint az adott helyzetbe bele kell töirődni. Ez ugyan egy kissé alkalmat ad Griger t. képviselőtársamnak arra, hogy Sopronban ez ellen lázadozzék, de a lázadozás nagyon halkan történ mondván, hogy az egyház tanifcálsai nem azt jelentik, mintha adott helyzetben minden magyarázatba bele kellene törődni, mert szabad ez ellen lázadozni, már amennyire azt az egyházi törvények megengedik. (Haller István: Rosszul magyarázza, de az igazság ez!) Olvastam ezt a beszédét s mint a többit, ugy ezt a beszédét is beköttettem. (Derültség.) Azt kifogásolom én az önök erkölcstanában, hogy arra ülés.' 1927 március 9-én, szerdán. 371 nevelik az embereket, hogy törődjenek bele a helyzetükbe. Pedig ezzel a magatartásukkal voltaképen halálos ellenfeleiknek, a nemzetközi tőkének tesznek szolgálatot, mert minden hitvány fráter, aki pár piszkos aranyával bejön az országba, itt gyárat, ipartelepet csinálhat s kap olcsó munkaerőt azok közül, akik az önök iskoláiból kerülnek ki és abban a hitben élnek, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszenek, ha nyolc-tizenkét órát dolgoznak egy nap. (Haller István: Teljesen félremagyarázza! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a szónokot, méltóztassék most már közelebb jönni a tárgyhoz! Malasits Géza: Lesz még alkalmunk, hogy beszéljünk Oroszországról, amelyhez nekünk semmi közünk és amelynek módszereit mi is erősen elítéljük, hiszen ott a mi elvtársaink is szenvednek a börtönben. (Huszár Károly: Kétezer papot végeztek ki! — Peyer Károly: Megáldották a vöröszászlót ott is! Igaz, vagy nem 1 ? — Vass József népjóléti, és munkaügyi minister: Nem! — Propper Sándor: Megalkudott az egyház! — Zaj.) Ha tehát Huszár Károly képviselőtársainnak joga van. — nem vonom kétségbe, — hogy az egész kereszténység nevében kijelentse, hogy rájuk nézve sértő az, amit Kétly Anna képvisel.őtársam mondott, akkor tartozom kijelenteni, hogy önöket tisztán materiális érdekek vezetik (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a közéven.), mert erkölcsi tekintetekből tiltakozom az ellen, hogy Kéthly Anna képviselőtársam szavaiba olyat magyarázzanak be, amit ő nem mondott, mert ő nem bántotta a keresztény erkölcsöket. Ennek a szakasznak és a mi indítványunknak semmi köze a keresztény erkölcshöz, csak ahhoz van köze. hogy ki fizeti a költségeket, ha iskolát épitenek. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kíván nyilatkozni! Gr. Kelebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Bálijuk!) Ha valaki végighallgatta az utolsó óra vitáját, akkor bizonyára mindenre inkább gondolt, mint arra, hogy itt a polgári iskolák reformjáról volt szó. (Derültség.) Amik elhangzottak — amint méltóztattak mondani, — világnézieti kérdések, amelyeket sem egy óra, sem száz óra alatt szóval eldönteni nem fogunk. Ezeket az élet fogja eldönteni és épugy, mint ahogy önök biznak a maguk ideológiájának jövőjében, mi is meg vagyunk győződve arról, hogy miként Voltaire ideológiája elavult, épugy el fog avulni Marx ideológiája is, de a keresztény igazságok akkor is a maguk fényében fognak ragyogni, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Egyik meggyőződés igazát sem fogjuk tudni sem szóval, sem szavazással elintézni. A vita során azonban elhangzott pár felszólalás amelyeket mint kultuszminister, a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok. Kéthly Anna képviselőtársunk nyilván nem egészen szerencsésen fejezte ki magát, amikor azt mondotta, hogy a felekezetek csak jogokat kÖA^etelnek, de kötelességeket nem teljesítenek. Nekem ez ellen, mint kultuszministernek, a leghatározottabban tiltakoznom kell, (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) mert a magyar történelmi egyházak mindig a legnagyobb szolgálatokat tették a magyar hazának es a közművelődésnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Malasits képviselő ur pedig, -— hogy igy 60*
