Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-21
370 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1927 március 9-én, szerdán. kor Albert Thomas itt volt, beszéltem vele erről a témáról. (Rothenstein Mór: Mi is beszéltünk A^ele! — Peyer Károly: Majd megkérdezzük!) Tessék megkérdezni, nagyon rájuk fog férni, hogy meghallják tőle is, hogy ő maga bevallotta, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatlhoz elérkeztek az orosz szakszervezetek je-. lentései, amelyekben az iskolaviszonyokra és főképen a tanitószemélyzetre vonatkozólag olyan szörnyűséges adatok vannak, amelyeken még ő is megbotránkozott. Én rövidesen ebben összegezem ellenvetéseinket és tiltakozásunkat: mi keresztény szülők, — és azt hiszem, a hitvallásos alapon álló zsidóság is — hangosan és élesen tiltakozunk az ellen, hogy akár az állami iskolákban, akár a mi felekezeti iskoláinkban a vallásos nevelésnek szisztémáján bármiféle változtatás történhessék, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen és bal felől.) Méltóztassék ezt a nagyon hideg és rideg megjegyzést olyannak tekinteni, hogy mögötte férfiak állanak egy egész élet meggyőződésével, amely férfiak háta mögött az egész keresztény magyar nép egységesen ál] ebben a tekintetben, (ügy van! ügy van! a jobboldalon, középen és balfelől.) És ha a képviselő urak a választások alkalmával sok keresztény férfit és nőt befogtak hálójukba azzal a jelszóval, hogy önöknek a vallás mellékes dolog, hogy az privát ügy, akkor ez a lepel, ez az álarc most lehullott s most már itt a parlamentben leszögezhetjük, hogy ezzel az önök részéről a keresztény iskola, a keresztény nevelés és gyermekeink keresztény tanitása tekintetében hadüzenetet kaptunk, amellyel szembeállunk és amellyel szemben minden körülmények között meg fogjuk védeni a mi keresztény családunknak, keresztény iskoláinknak és az egész keresztény állami nevelésnek érdekeit. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen és balfelöl. — Propper Sándor: Tiszta demagógia! — Petrovics György: A vallásos zsidók is ezt tartják! — Propper Sándor: Az eretnekek is? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: Ez a kis parázs vita, amelyet felekezeti szempontból támasztottak, egészen felületes és nincs alapja, mert azok a felszólalások, amelyek itt elhangzottak, nem kulturszempontból hangzottak el, hanem tisztán pártszempontból. Propper Sándor: És hatalmi szempontból!) A kereszténységet senki nem sajátíthatja ki magának. Aki a valláson keresztül politikát üz, az szembekerül a keresztény erkölccsel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A keresztény erkölcs egy átfogó egyetemes valami s térjünk vissza az eredetére, térjünk vissza oda, liogy mindenki ember kivétel nélkül, (ügy van! a joboldalon.) Amikor ezt a szempontot tartjuk szem előtt, rá kell térnünk arra az erkölcsi felfogásra, hogy a nevelés, a tanitás nem indulhat ki másból, mint ebből az alapgondolatból. Ez az igazi ős keresztény gondolat. (Huszár Károly: Keresztény nevelési szisztéma!) Amikor arról van szó, hogy az állam a nevelést, az iskolát miként kezelje, akkor nem felekezeti szempontból, nem egy párt szempontjából, hanem az állani egyetemes szempontjából kell a kérdést felfogni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abból a szempontból kell felfogni, hogy vannak különböző felekezetek, mert történelmi alakulat a kálvinizmus és a többi egyház is, egy Istent imád mindegyik. Ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor ' tessék magának az államnak intézni az oktatást és tessék magánügynek tekinteni a vallás kérdését. (Zaj.) Aki lelkületét a piacra viszi és ott hadonászik az Istennel, az megtagadja a kereszténységet, megtagadja azokat a nagy krisztusi gondolatokat, amelyek az első kereszténységben voltak. Huszár Károly t. képviselőtársam a háborúra, a forradalmakra hivatkozik és azzal okolja meg, hogy azért kell most a felekezeti oktatást annyira kizárólagossá tenni, amint ő felfogja, mert háború és forradalmak voltak. Hát ezer évig itt volt az egyház ebben az államban, ezer évig a kezében volt és vezette az oktatást és tisztán az ő kezében volt az erkölcsi nevelés. (Huszár Károly: Hogyan nézne ki minden nép kereszténység nélkül!) Kérdem tehát, hogyan fejlődtünk ennek a vallási nevelésnek az erkölcsén keresztül a háborúhoz, az összeomláshoz, a forradalmakhoz 1 ? (Farkas Géza: Mert megtagadták a forradalomkor!) Mi az, hogy megtagadták? (Közbeszólások középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő urakat, ne méltóztassanak zavarni a szónokot! Farkas István: A nevelés kérdése egészen független a háború okaitól, mert a háború gazdasági és politikai okok következtében jött létre. (Zaj a baloldalon.) Ennek okai politikaiak és gazdaságiak és egészen függetlenek a neveléstől. Ha pedig a háborúval kapcsolatban hivatkoznak a keresztény erkölcsre, akkor fel kell emlitenem azt az igazságot, hogy ugyanaz az egyház a magyar fegyvereknek épugy győzelmet kívánt, mint az olasz és a többi ellenséges fegyvereknek. Épugy kivánta ezeknek a győzelmét és épugy megáldotta a harcbavonuló csapatokat. (Zaj a jobboldalon.) Ha ilyen tényekkel, realitásokkal állunk szemben, akkor ne állítsák be igy a kérdést és ne tegyenek szemrehányást annak a magasabb szempontnak, amely nagy emberi gondolatból kiindulva kivan erkölcsi nevelési rendszert és amely kizárja, hogy a gyűlöletet, a féktelen indulatokat érvényesítsék, hanem azt akarja, hogy a kultúra terén haladjanak elő. (Propper Sándor: És hogy az eretnekeket elégesse!) Én ugy gondolom, hogy a vitában nem fogunk alul maradni, mert azt hiszem, hogy az igazság mi mellettünk van. Kéthly Anna képviselőtársunk javaslatát fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Nem tudom megérteni azt a nagy, hirtelen felbuzdulást, amely Huszár Károly t. képviselőtársunkat elfogta, amikor Kéthly Anna t. képviselőtársunk ennél a szakasznál azt indítványozta, hogy az állam ne adjon pénzt a felekezeti oktatásra. Elvégre ez semmi összefüggésben nincs a keresztény erkölccsel. Ha ezt el méltóztatnak fogadni, a keresztény erkölcs még további kilencszáz évig buzoghat és taníthatják a keresztény erkölcs alapján az ifjúságot. Arról van szó. hogy mi azt mondjuk, hogy akié az iskola, az tartsa el. Ha az államé, akkoa* tartsa el az állam, a felekezet feletti állam, mert remélem az vagyunk Magyarországon. (Huszár Károly: Keresztény államnak, keresztény iskola dukál! — Rothenstein Mór: Magyar állam! — Kéthly Anna: Az állami iskola nem keresztény? — Huszár Károly: Az állami iskola is legyen keresztény!) Kérdem, mit méltóztatnak ezen az alapon
