Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. pedig ugy a már meglévő vagyonból, mint pedig — tekintettel arra, hogy az uj földosztásnál azok az egyházak, amelyeknek nincsen földjük, a maguk számára is földet követelnek — az ezután kiosztandó vagyonból tartsák fenn a felekezetek iskoláit, tanítóit, fedezzék személyzeti- és dologi kiadásaikat. Éppen ezért azt inditványozom, hogy a 17. § első bekezdésében, a harmadik sorában lévő »Indokolt esetben« szavaktól »államsegélyt is engedélyezhet« szavakig terjedő rész töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki sem szólásra feljegyezve! r Elnök: Kivan még valaki szólani? (Huszár Károly szólásra jelentkezik.). Huszár Károly képviselő urat illeti a szó! Huszár Károly: Már a tegnapi napon hallottuk itt Kéthly Anna képviselőtársunktól azt a felszólalást, amely mindazokra nézve, akik az országban hű keresztények, mélyen sértő, mert ugy a múltra, mint a jelenre nézve az egész keresztény nevelési szisztémával szemben olyan tarthatatlan és igaztalan vádakat hozott fel, amelyeket a magunk részéről szó nélkül nem hagyhatunk. _ Igyekezni fogok felszólalásomban teljes objektivitással hozzászólni ehhez a kérdéshez, mert ha az egyik oldalon veszik maguknak a bátorságot (Malasits Géza: Jogot, nem bátorságot! — Propper Sándor: Az állam számára követelni a népoktatást!) egy keresztény ország törvényhozásában amelynek többsége keresztény . . . (Peidl Gyula: Mi vagyunk olyan keresztények, mint Önök! — Farkas István: Én jobb kereszténynek tartom magam, mint Ön! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Huszár Károly: A képviselő urak nem fognak engem kihozni a sodromból és én nem megyek arra a térre, hogy Peidl képviselő urnák, vagy Farkas képviselő urnák kereszténysége felett kritikát mondjak; ezt majd a jó Isten fogja megtenni, nem pedig én, az ő embertársuk. Én soha sem mondtam magamról, hogy jobb keresztény vagyok, mint más. (Peyer Károly: Ebben megegyezünk!) Akkor felesleges, hogy ezt itt közbeszólás formájában egymásnak szemére vessük. Mondom, nem megyek bele abba, hogy egyes emberek között ebben a tekintetben disztinkciókat tegyek, érzem azonban a lelkiismeretbeli kötelességet, hogy felszólaljak ugy is, mint egyes képviselő s ugy is. mint egy pártnak tagja, amely párt nagy súlyt helyez arra, hogy itt bent a Házban el ne homályosittassék az az igazság, hogy a magyar nemzet kultúrája tekintetében, a magyar nép nevelése tekintetében századokon keresztül mit tettek a különböző egyházak. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Azolt a korok, amelyekben a nemzeti életben a múltban megcsökkent a keresztény erkölcs ereje azért, mert a nevelés nem volt olyan tökéletes keresztény nevelés, amilyennek lennie kellett volna az államban, voltak a magyar nemzetnek legtragikusabb és legborzalmasabb következményű korszakai. (Ugy van! jobbf és balfelől.) Sérteném a t. Ház tekintélyét és azt hiszem, a jó érzés ellen vétenék, ha ezen a helyen külön-külön felsorolni igyekezném a különböző felekezeteknek és egyházaknak a múltban tanusitott érdemeit, mert hiszen ezt minden jóérzésű magyar ember és minden elfogulatlan keresztény és nem keresztény ember százszor és ezerszer elismerte. Itt két világnézet áll tényleg egymással NAPLÓ, i. ülése 1927 március 9-én, szerdán. 369 szemben s az embereket ellenséglekké nem az emberek szenvedélye teszi, hanem ez a két különböző világnézet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársaim is ezen a véleményen vannak. Az egyik oldalon az a nevelési szisztéma áll, amely a keresztény erkölcsi törvényeket akarj iskola segítségével a tömegekbe és az egész népbe belenevelni ... (Malasits Géza: Hogy a kapitalizmus szolgái legyenek! — Élénk ellenmondások jobbés balfelöl,.) Ez a gramofonokban már régen elkopott lemez. (Propper Sándor: Nézze meg a nyomortanyákat! — Malasits Géza: Garasos napszám! — Nagy zaj ) Elnök: Csendet kérek! Huszár Károly: Engem ne küldjön a képviselő ur a nyomortanyákra, mert én onnan jöttem és nagyon gyakran megyek oda, de nem azért, hogy fellázitsam azokat, akik ott vannak, hanem hogy amennyire módomban van, lehetőleg segítsek rajtuk. De ne térjünk el a témától. Mondom, két nevelési szisztéma van egymással szemben. Az egyik az, amelyet önök képviselnek. (Farkas István: Az egyik az analfabetizmushoz vezet!) A nevelési szisztémánál vagyunk most, maradjunk egyelőre ennél, majd rátérhetünk a másikra is. Az egyik az, amely fel akarja szabadítani az emberben mindazokat a szenvedélyeket és mindazokat a rossz érzéseket és hajlamokat, amelyeknek tobzódását láttuk itt Magyarországon 1919-ben és amelyre akkor szörnyűséges példákat láttunk. (Farkas István: Része van ebben az egyházi nevelésnek is! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ne tessék azt hinni, hogy a képviselő urak el fognak engem némitani. (Propper Sándor: Szóval ide vezetett a keresztény nevelés 1919-ben!) Nem a keresztény nevelés vezetett ide, hanem az, hogy a forradalom szellemét bevitték az urak az iskolákba, úgyhogy keresztény szülők keresztény gyermekeinek olyasmiket kellett megélniök, amik a magyar kultúrtörténetemben örökké sötét foltok fognak maradni. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) S ha azt nézem, hogy azzal a szisztémával, amelyről a képviselő urak azt hiszik, hogy vele a keresztény nevelést, a keresztény oktatást az emberiség számára fölöslegessé lehet tenni, az erkölcsöknek micsoda eldurvulása és ®< társadalom különböző osztályainak egymás közt való érintkezésében milyen eldurvulás következik be, erre szörnyűséges példák vannak Oroszországban. (Ugy van! Ugy van! a jobbés baloldalon.) Hova jutott Oroszország, ahol megbénították és lenyűgözték a vallásos oktatást? Oda jutott, hogy különböző népbiztosságok élén álló szociáldemokrata vagy mondjuk helyesebben, kommunista nevelőnők. pedagógusok kénytelenek bevallani... (Peidl Gyula: Mi az, hogy mondjuk? A szociáldemokraták börtönökben ülnek!) Azért korrigáltam, hogy helyesebben mondva kommunista. Lenin özvegye saját másra bevallotta, hogy az ő nevelési szisztémájuk teljesen csődöt mondott, mert hétszázezer elhagyott gyermek bolyong Oroszország országutain, elhagyatva szüleiktől, elhagyatva mindenkitől. De nemcsak az elbagyott gyermekeknek ez a nagy sokasága* példa erre, amelyet még^ a jobbérzésü népbiztosok és feleségeik is botránkozva tárnak a világ elé, hanem magának a tari 'lóságnak lezüllesztése, a tanitóságnak és az iskolának tönkretétele is ezzel a nevelési szisztémával olyan csődhöz jutott, amely példa nélkül való az egész világtörténetben. (Malasits Géza: Miért nem beszél Németországról?) Ami-