Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

364 'Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1927 március 9-én, szerdán. nem hagyva figyelmen kivül a vidék kulturális igényeit sem. Áttérve a törvényjavaslat I. fejezetének 9. Vára, röviden szólani akarok a tanárképzésről. Úgy állíttatott be ez a kérdés, mintha én a Pedagógiumot és az Erzsébet-nőiskola főiskolai tagozatát azért akarnám átszervezni és Szegedre átvinni, hogy ott benépesítsem az egyetem filozófiai karát. Erre abszolúte nincsen szükség, ez igen jól benépesedett már eddig is. Szükség van azonban egészen más dolgokra. Szükség van először arra, hogy polgári iskolai tanári és tanárnői karunkat ne töltse el a sóvárgás Budapest után. Polgári iskolai tanárral és tanárnővel sokszor beszéltem, de kevés vidéki jött hozzám más ügyben, mint azzal, hogy Budapestre vagy Budapest környékére áthelyeztessék. Nem is csoda: ha ők itt megkóstálják a nagyvárosi lét apró örömeit és kikerülnek aztán a kis falvakba, nem érzik és nem érezhetik magukat otthonosaknak és voltaképen pályájuk jelentékeny része eltelik sóvárgással a főváros felé. Amit az ember maga érez és amit jogosult óhajának tart, azt átplántálja azok lelkébe is, akik az ő befolyása alatt állanak és így bevitetik egy teljesen jogosulatlan vágy, a Budapestre való költözés felé, amelyet sajnos, más iskolák —nemcsak a polgári iskola — befolyása is erősít. Én tehát elsősorban is a polgári iskolai tanárképzést nem tartom Budapestre valónak. De ettől eltekintve, nekünk négy filozófiai fakultásunk van, amelyeknek — ha nem csalódom — összesen 48—50 tanára lehet a vidéken. Ha megnézem ezek és a két polgári iskolai tanárképző budgetjét, akkor azt látom, hogy ez utóbbinál 55 tanerő működik. Több tanerő van tehát ennél a két polgári iskolai tanárképzőnél, mint a három vidéki egyetem bölcsészeti karán összevéve. Ebből méltóztatik látni, hogy a közönség sokszor mennyire bizonyos jelszavak befolyása alatt áll. Azt mondják például, hogy a négy egyetem jogi kara tenyészti az értelmi proletariátust. A tömeges vizsgarendszer a budapesti egyetemeken sokkal jobban tenyésztette a múltban és elfeledkeznek arról is, hogy a jogakadémiák egész sora ontotta a múltban a félig képzett jogászokat. Amikor a három egyetem jogi karának megszüntetését posztulálták, arról nem esett szó, hogy szüntessem meg a felekezeti jogakadémiákat, pedig ebben a pillanatban is három felekezeti jogakadémia működik, amelyekre semmi szükség nincs, amelyek eltörlését azonban ebben a pillanatban senki nem sürgeti, mert az a frázis volt beledobva a köztudatba, hogy sok az egyetem. Én ezzel szemben már; csak inkább megtartom a három egyetem jogi fakultását a maga elsőrangú professzoraival, minthogy megtartsam a felekezeti jogakadémiát. Senki sem vette észre, hogy itt van két filozófiai kar 55 tanerővel, — a Pedagógium és Erzsébet-nőiskola főiskolai tagozata — de követelték a három vidéki filozófiai kar megszüntetését, ahol kevesebb a tlanár és jóval több hallgató van, mint ennél a két polgári iskolai tanárképzőnél. Ezeket csak azért fejtettem ki, hogy megmutassam, mennyire a jelszavak befolyása alatt állanak az emberek, akik nem ismerik a reális viszonyokat és nem vesznek fáradságot maguknak arra, hogy megismerkedjenek a meglevőkkel és mégis véleményt és ítéletet mondanak elevenek és holtak felett. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De nemcsak ennek az 55 tanerő munkaerejének célszeirü kihasználása szempontjából akarom Szegedre vinni a polgári iskolai tanárképzést, hanem azért is, mert a polgári iskola annyira fejlődött, hogy a mai tanárképzés nem üti meg teljesen a mértéket. Okvetlenül szükséges, hogy minden polgári iskolai tanár főtárgyait a jövőben az egyetemen végezze — természetesen csak a főtárgyait — ami, megjegyzem, a polgári iskolai tanárságnak is régi kívánsága és ez megy itt teljesülésbe. Ami mármost azt a felhatalmazást illeti, hogy a polgári iskolák közigazgatását és felügyeletét az eddigi törvényektől eltérőleg rendeleti utón szabályozhassam, ennek indoka az, hogy pedagógiailag a polgári iskola kinőtt a tanfelügyelőségek hatásköréből. De különben is a tanfelügyelőségeket most az iskolaszervezési és építési akció lebonyolítása olyan mértékben igénybe veszi, hogy nem is háríthatom reájuk ennek az iskolafajtának felügyeletét, melynek inspekciója egészen más szaktudást is igényel, mint amit az elemi népiskolai oktatást ellenőrző szakközegektől megkövetelnem kell. Úgyszintén á közigazgatási bizottságok hatásköre sem felel meg ebben a tekinben a fejleményeknek. A magam részéről az előkészítendő decentralizáció révén négy közművelődési kerület székhelyén — Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett — akarom a polgári iskolák ^szakfelügyeletét összevonni, természetesen akként, hogy ez többköltséget az államnak ne okozzon. ! l

i* H A törvényjavaslat pedagógiai részén kivül a második rész az iskolaszervezési és építési akció. Az utóbbi időben nagy számmal jöttek létre polgári iskolák, de valljuk meg az igazat, addig, mig az ilyen iskola csak célszerűtlen bérhelyiségben kénytelen elhelyezkedni, hivatásának teljes mértékben nem felelhet meg. Ha azt kutatom, hogy az 1868:XXXVIIII. tcikk, a népoktatási törvény rendelkezései miért maradtak papíron, nevezetesen az 59. §-nak az a rendelkezése, hogy az ötezernél nagyobb lélekszámmal bíró községek állítsanak felső népiskolát vagy polgári iskolát, akkor a választ csak abban adhatom meg, hogy iskolaópitési és fentartási terhek viselésére ezek a községek képtelenek voltak. Egyes közületeknél hiányoztak az anyagi eszközök ahhoz, hogy ennek a kötelezettségnek eleget tehessenek. Ennek következtében a törvény világos szövegével szemben a minister mégsem szoríthatta őket erre, egyszerűen azért nem, mert lehetetlenre kényszeríteni senkit nem lehet. Ha azt akarjuk tehát, hogy a törvénynek a polgári iskolára vonatkozó rendelkezései tényleg átmenjenek az életbe, akkor elő kell teremteni az anyagi eszközöket azért, hogy a helyi áldozatkészséget, amelyről teljesen le nem mondhatunk, állami anyagi eszközökkel megerősíthessük, helyesebben a helyi eszközöket kiegészíthessük. De mégis az én törvényjavaslatom nem mondja ki imperative az 5000-nél nagyobb lélekszámmal biró községek iskolaállitási kötelezettségét, mert lehetnek olyan okok, amelyek nagyobb községben is lehetetlenné teszik az iskolaszervezést. Nincs rosszabb, mintha olyan törvényeket alkotunk, amelyek részben papíron maradnak, mert az ilyen törvényalkotás megingat j £1 cl hitet a törvény általános kötelező erejében. (Ugy van! Ugy van!) Egy ministernek, aki komolyan veszd a maga feladatát, csak olyan javaslatot szabad a törvényhozás elé hozni, amelyről biztos is, hogy