Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

'Az országgyűlés képviselőházának 21. belátható időn belül végrehajtható. Ezért jöttem én tnlajdonképen egy enyhébb rendelkezéssel, mint amilyen rendelkezést a 60 évvel ezelőtt megalkotott népoktatási törvény e részben hozott. Ezzel szemben megalkotjuk az Országos Polgári Iskolai Épitési Alapot, hogy ebből azután állami segélyeket adhassunk. Az 1925/26. évi' költsé'gvetés terhére kaptam 2 millió aranykoronát, vagyis 2,320.000 pengőt, az 1926/27. évi költségvetésben van 480.090 pengő. Ea együttvéve 2,800.000 pengő. A most tárgyalás alatt levő 1927/28. évi költségvetés keretébe szintén be van állítva 500.000 pengő, ezi lenne 3,300.000 pengő biztositott épitési alap, de ezenkivül az 1926/27. év megtakarításaival, amelyek beruházási célokra fordíthatók, 2,320.000 pengőt igényeltem ismét polgári iskolák épitésére. Olyan összegek ezek, amelyek korábban erre a célra nem állottak rendelkezésre és amelyek segítségével azután, azt hiszem, polgári iskolai hálózatunkat kifejleszthetjük és főleg a meglevő és meg nem felelően elhelyezett polgári iskoláknak megfelelő elhelyezést biztosithatunk. Ezekben kifejtettem volna azokat, amiket szükségesnek tartottam erről a helyről is hangoztatni. Legújabban divatossá vált nálunk szembeállítani a magas műveltséget a népműveltséggel. Ezt a szembeállítást hibásnak tartom, miután azonban ez igy van odaállítva a közvélemény egy része előtt, válaszolnom kell arra a kérdésre, hogy a polgári iskolák hova tartoznak? Azt hiszem, erre már 1868-ban nagyatyáink megadták a választ, mert népoktatási tanintézetnek minősítették a polgári iskolát. Lényegében ilyen népies iskolatípusnak kell maradnia a jövőben is (Helyeslés.) és meg vagyok győződve, hogy a jövőben is a népművelés igényeit fogja szolgálni, hiszen azt a hivatást is rójuk rá átmenetileg, hogy az elemi népiskola VII. és VIII. osztályát pótolja. Maga a javaslat rendkívül konzervatív törvényjavaslat, mert hiszen konzerválja azt, ami Csengerynek nagy ideájából életképesnek bizonyult. Valóban Csengery a sir on túl megéri azt az óriási igazolást, hogy az, amit ő a 60-as és 70-es években erről az iskolatípusról mondott, az életben tökéletesen bevált. Ma a XX. század 20-as éveiben is a kultuszminister nem mondhat mást, minthogy lényegében a Csengery-féle koncepciót valósitja meg. Amikor azonban megemlékezem kegyelettel ez iskolatípusnak Magyarországon való megalkotójáról, Csengery Antalról, meg kell emlékeznem munkatársaimról és munkatársaim között elsősorban Dulovits miniszteri tanácsosról, (Éljenzés a jobboldalon.) aki valóban nagy odaadással látta el az iskolaszervezés és iskolaépités nagy munkáját, és akinek támogatása nélkül ezt a nagy ügykört sikerrel nem is tudtam volna intézni. Ajánlom a javaslatot a t. Háznak elfogadásra. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni, igy a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak az imént tárgyalt törvényjavaslatot a közoktatásügyi bizottság szövegezésében a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Megállapítom, hogy a Ház a törvényjavaslatot a közoktatásügyi bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. ülés3 1927 március 9-én, szerdán. 365 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, az 1—8. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 9. §-t.) — Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A minister ur igénytelen felszólalásomat ugy mutatta be, hogy a törvényjavaslat ellen támadás intéztetett baloldalról és jobboldalról. Kénytelen vagyok ezzel szemben konstalálni, hogy a törvényjavaslat ellen jobboldalról semminéven nevezendő támadás nem történt és mint méltóztatnak látni, a részletes vitában is egészen a 9. §-ig senkinek egyetlenegy észrevétele sem volt. A minister ur azt mondotta, hogy én tulajdonképen nyitott kapukat döngetek, amikor vele szemben védelmembe veszem a szerzetes tanítónőket. Igaza van a minister urnák, ha én ezt tenném, tényleg nyitott kapukat döngetnék. Meg vagyok róla győződve, ismerem a minister ur gondolkozását, sőt tegnapi beszédemben voltam bátor expressis verbis* kifejezni azt is, hogyha a minister úrra volna mindenkor bizva a magyar kultúrpolitika, azokra az óvatossági rendszabályokra, amelyeket proponálni vagyok bátor, nem is volna aemnü szükség. Nem a minister úrral szemben védelmeztem tehát az apácákat, szó sincs róla, én a katholikus egyháznak a polgári iskolai képzésre és képesítésre vonatkozólag fennálló jogait védelmeztem olyan beszúrással szemben, amellyel ezeket megtámadva látom. Nem támadtam tehát a javaslatot, sőt ellenkezően, védekeztem olyan támadás ellen, amelyet látni vélek és azt hiszem, velem együtt pártomnak igen t. tagjai is látni vélnek abban a beszúrásban, amely a bizottsági tárgyalás során a szakaszban bevétetett. Legnagyobb örömmel üdvözlöm azt, hogy a minister ur színvonalban emelni akarja a polgári iskolákat, engedje meg azonban, hogy ugyanezt a felekezetek is megcsinálhassák, ők is emeljék ugyanolyan mértékben iskoláik szinvonalat, mint ahogy a minister ur az állami intézeteknél óhajtja emelni. Nem mulasztom el ma sem azt az aggodalmat hangoztatni, hogy itt bizonyos ellentét van azzal a céllal szemben, amelyet a polgári iskolánál kitűztünk a képzésnek ilyen magas irányú reformálásáb

an. Ha a polgári iskolát a legdemokratikusabb s a népműveltséget terjesztő iskolának tekintem, nem tudom egészen aláírni, hogy ennek a szakfőiskolai képzésnek ezen^ keretek ; céljaira nem volna meg a maga létjogosultsága. Félek attól is, hogy a polgári iskolai képzésnek az egyetemre való vitele kétirányú zavart fog kelteni. Az egyik zavart kelteni fogja az egyetemi tanároknál, akik nem fogják tudni, hogy vájjon előadásaikat az érettségit tett magasabb műveltségű ifjúság igényeihez szabják-e, vagy pedig a tanítóképzőkből felkerült ifjúság igényeihez*? Az egyetemi előadások ugyanis eddig csak az érettségit tett emberek előtt voltak nyitva és ugyanez egy másik bajt is okoz az odatereltetni szándékozott tanítójelölteknél is, amennyiben ők csak rendkivüli hallgatói lehetnek az egyetemnek, tehát inferioris helyzetbe jutnak a többi egyetemi hallgatóval szemben. Hiszem, hogy ezeket a nehézségeket a minister ur át fogja tudni hidalni s meg vagyok győződve, hogyha bár ezek fenn látszanak forogni, később eliminálhatók lesznek. Akkor azonban, amikor a minister ur ebben a paragrafusban felhatalmazást kér és kap arra, hogy a tanár-