Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

Àz országgyűlés képviselőházának 21. rendeltetését maga a törvény emeli ki, egy harmadikat pedig ideiglenes rendeltetésként emlit. A két első rendeltetés közül az egyik az, hogy szüksége van a társadalomnak egy iskolafajtára, amely nem áll meg egészen a népiskolában nyújtott műveltségnél, hanem továbbfejleszti ezt az általános műveltséget, anélkül azonban, hogy még egészen kifejezetten szakirányba terelné a növendéket, ami nem jelenti azt, hogy különösen mezőgazdasági jelleggel biró helyeken nem kell a mezőgazdasági ismereteket ebben az iskolafajtában is megfelelően hangsúlyozni. Ê mellett szükség van egy alapépitményre, egy pedagógiai alsó tagozatra a középfokú szakiskolák számára. Ott vannak a tanitóképzőintézetek, a felsőipari és felsőkereskedelmi iskolák, amelyekre a polgári iskola előkészit. Erre szükség van a középiskolák hallgatóinak levezetése végett is, mert rendkívül káros és túlnépesedést okoz a középiskolákban az a körülmény, hogy olyanok is kénytelenek azt négy évig látogatni, akik később nem mennek a középiskola felsőbb tagozatába, hanem valamely középfokú szakiskolába. Ezek pl. a latin nyelvet négy éven keresztül kényetelenek tanulni, anélkül hogy ennek a nyelvnek bármikor bármi hasznát is vennék. Szükség van tehát egy latinmetes alsó tagozatra, ahol az ifjúság olyan ismeretekkel nem terheltetik nn amelyeknek később az életben nem veszi hasznát. Egy harmadik ideiglenes rendeltetés is vár még a mi polgári iskoláinkra, az t. i., hogy addig, amig nem tudom megcsinálni a hetedik és nyolcadik osztályát az elemi iskoláknak, legalább városibb jellegű helyeken pótolják a népiskolának azt a két felső osztályát, amely nálunk még hiányzik, de Ausztriában és Németországban már megvan. Számonkérik tőlem a nyolcéves népiskolát. Kérdem azonban: hogy foghatnék én bele ebben a pillanatban ilyen mélyreható népiskolai reformba, mikor közel ötezer népiskolára van még szükség. (Rothenstein Mór: Régi követelés!) Ne méltóztassék azonban számonkérni tőlem ezt, amikor én a szükséglet felét kis Magyarországon két év alatt pótoltam. (Helyeslés.) Olvastam egy olyan hirlapi cikket is, amely azt mondja, hogy most kezdem a népoktatás jelentőségét észrevenni. Mintha két év óta nem volna olyan népiskolaépitési akció folyamatban, amilyen 1867 óta egyáltalában nem volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A leghatározottabban visszautasítom azt, hogy velem szemben valaki felfedezze a népoktatás jelentőségét. Hogy minister ségem két első esztendejében ezzel nem foglalkozhattam, ez egyszerűen azért volt, mert nem volt meg hozzá a szükséges pénz. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Abban a pillanatban, mikor a szanálás ilyen nagy akciót lehetővé tett, azonnal teljes erővel belementeni, ugy hogy a jelen pillanatban 21 millió pengő van biztosítva népiskolák építésére és arról van szó, hogy a még szükséges 23 millió pengőt biztosítsuk. És meg is van minden reményem arra, hogy belátható időn belül ezt az összeget is elő lehet teremteni és Eötvös József törvényének legalább hatvanadik évfordulója alkalmából azt mondhatjuk, hogy végrehajtottuk az általános tankötelezettséget. De ki. kell emelnem, hogy ennek a hatvan évnek csak négy és féléve telt el az én miniszterségem alatt és ebből két év óta gőzerővel épitjük az elemi iskolákat. (Élénk helyeslés és taps.) ülése 1927 március 9-én, szerdán. 363 Nemcsak a magam nevében, hanem a párt nevében is, amelynek bizalmából itt ülök, hangsúlyosom azt, hogy velünk szemben a népoktatás fontosságát senki fel ne fedezze, mert a népoktatás fontosságát ez a párt kezdettől fogva felismerte és^ attól a pillanattól kezdve, hogy a szanálás véget ért, sokkal nagyobb összegeket bocsátott népoktatási célokra az egyes budgetekben rendelkezésemre ez a párt, ez a Ház és a korábbi nemzetgyűlés, mint amennyit hoszu időkön át rendelkezésre bocsátottak ilyen célokra. (Ugy van! Ugy van!) Áttérve mármost arra a kérdésre, hogy minő célt óhajtok elérni a polgári iskolákkal az általános műveltség nivójának számottevő emelésén kivül: el akarom érni a műveltségnek egyenletes eloszlását is az országban. Mert ha valaha és valamely téren superplus áll fenn a műveltség egyoldalú kultiválásával, akkor ezt abban látom, hogy Budapest túlkultiváltatott és ezzel szemben a vidék kulturigényei meglehetősen elhanyagoltattak. (Ugy van! Ugy van! a Jobboldalon.) Arra kell törekedni, hogy a műveltséget magából kisugárzó iskolahálózatot egységesen épitsük ki az egész országban, nem fosztva meg Budapestet a fővárosnak s&ükséges kultúrintézményektől, de egyszersmind nem fejlesztvén Budapestet a vidék rovására és nem sorvasztva el a vidéki gócpontokat Budapest javaira. Igazságosságról van tehát szó és semmiesetre sem arról, hogy Budapesttel szemben igazságtalanul járjunk el. Én ugy fejeztem ki magamat annak idején, hogy kulturgeografiára van szűkség. Mit értek én ezalatt? Azt, hogy geograűailag, földrajzilag egyenletesen kell az iskolákat az országban elosztani. Minden falunak meg kell lennie a maga rendes népiskolájának és ez ne legyen olyan szükségtanya, amilyet egyesek óhajtanának, vályogból, zsupf edéllel, hanem legyen olyan épület, amely a falu építkezésének közegészségügyi és esztétikai szempontból is mintául szolgálhat. (Helyeslés.) Ezért iparkodunk minden egyes vidék gazdaházának tipusát továbbfejleszteni, hogy ne legyen kirivó a környezetből, hanem abba beleolvadjon. Minden faluban, minden tanyagócponton és minden latifundium majorjában szükség van rendes, emberséges iskolára. Ez a faluban az őscellája a magyar népműveltségnek. Jönnek a közigazgatási és törvénykezési járási székhelyek; ezeknek megvan az intelligenciájuk, de az ott lakó közönségnek, kereskedelemnek, iparnak, gazdatársadalomnak megvannak a maga fejlett kulturigényei és ezeken a helyeken szükség van polgári iskolákra. Ezeknek a járási székhelyeknek felel meg a polgári iskolatipus, amivel nem akarom azt mondani, mintha Budapesten nem lenne szükség nagyszámú polgári iskolára. Jönnek azután a törvényhatósági városok és a vármegyei gócpontok, ahol a hivatalnokság és a szabadfoglalkozású intelligencia van együtt, amely gyermekeit a középiskolába és tudományos pályára szokta adni. Itt vannak a középiskolák, gimnáziumaink, reálgimnáziumaink és reáliskoláink. Szükség van három nagy gócpontra,— Budapestet is beleszámitva négyre, —keleten, északon és délen egy-egy egyetemi városra és Budapestre mint fővárosra, mint az országot összefogó kulturális gócpontra. Ezt nevezem én kul

turgeográfiának, az egyes iskolatípusoknak a helyi igényeknek megfelelő egyenletes és igazságos elosztását az egész országban, 59*