Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-3

Az országgyűlés hépviselöházánah 3. törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztjuk s azt a Ház előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a megválasztandó pénzügyi és közigazgatási bizottságoknak. Mai ülésünknek egyéb tárgya nincs, s igy javaslatot teszek a Ház legközelebbi ülésének idejére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, február hó 1-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki : első pontként a tanácskozó osztályok kisorsolása; második pontként pedig a házszabályok 120, illetőleg 141. §-ában meghatározott bizottságok tagjainak megválasztása. A bizottságok taglétszámára vonatkozóan azt javaslom, hogy az igazságügyi bizottságba 33 tagot, a pénzügyi bizottságba 35 tagot, a közlekedésügyi bizottságba 33 tagot, a közoktatásügyi bizottságba 33 tagot, a kérvényi bizottságba 16 tagot, a gazdasági bizottságba 16 tagot, a naplóbiráló bizottságba 30 tagot, a véderőbizottságba 33 tagot, a könyvtári bizottságba 16 tagot, a mentelmi bizottságba 33 tagot, a számvizsgáló bizottságba 16 tagot, a zárszámadásvizsgáló bizottságba 21 tagot, a közigazgatási bizottságba 41 tagot és a közgazdasági bizottságba 33 tagot válasszon a Ház. Ezeken kivül válassza- meg a Ház az összeférhetlenségi állandó bizottság elnökét, helyettes elnökét és 9 tagját. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni ? A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az elnöki javaslattal parallel bátor vagyok azt a javaslatot tenni, hogy a jegyzői állások számát emeljük fel a házszabályok 20, §-ában gyökerező azon jogunknál fogva, hogy a jegyzők számát a Ház belátása szerint szaporíthatja. Indítványozom, hogy még négy jegyzői állás kreáltassék s a választás ezekre is már a holnapi napra tűzessék ki. (Helyeslés jobbfelől.) Indítványozom továbbá, hogy az elnök ur által inditványozott bizottságokon kivül még a következő bizottságok választassanak meg az itt megjelölt létszámmal: a földmi velésügyi bizottság 33 taggal, a munkásügyi bizottság 21 taggal, a vizügyi bizottság 21 taggal, a kivándorlási bizottSfíg 33 taggal, a közjogi bizottság 33 taggal, a külügyi bizottság 35 taggal és a közegészségügyi bizottság- 20 taggal. Ezek a bizottságok is már működtek a nemzetgyűlés idejében, s azt hiszem, ezek fenntartása helyes és indokolt. (Helyeslés.) Bátor vagyok ilyen értelemben kiegészíteni az elnök ur napirendi indítványát. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Gaal Gaston! Elnök : Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston : T. Ház ! Ugy az elnök ur napirendi indítványát, mint a ministerelnök ur azt kiegészítő indítványának f a bizottságokra vonatkozó részét a magam részéről elfogadom. Elfogadom, mert hiszen az a régi hagyományoknak megfelelően tisztán csak azt a célt szolgálja, amely célra ezek a bizottságok tulaj donképen hivatva vannak, hogy t. i. az ország ügyeit a bizottsági tárgyalások keretében megfelelő módon előkészítsék és a Ház plénuma elé készen idehozzák. Nem vagyok azonban abban a szerencsés helyzetben, hogy a mélyen t. ministerelnök urnák a Ház jegyzői létszámának emelésére tett indítványát elfogadhassam. (Helyeslés^ a szélsőbaloldalon.) Nem fogadhatom el ezt azért, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy annak a munkának elvégzésére, amely a jegyzői karra hárul, a most meglévő hat jegyző is tökéletesen elég, (Ugy van ! a ssélsőbalaldalon.) sőt merem állítani, hogy sok is, mert hiszen igen sokszor megtörtént az, hogy ülése 1927. évi január hó 31-én, hétfőn. 13 még e közül a hat jegyző közül sem jelentek meg még a soros jegyző urak sem s ennek ellenére a Ház munkássága, a Ház működése abszolúte semmi fennakadást nem szenvedett. Tudok erre vonatkozólag egy nagyon komikus esetet, amikor az én elődöm, Rakovszky István, mint elnök az egyik jegyző úrhoz, aki fél esztendeig nem mutatkozott a jegyzői pódiumon, odament és bemutatkozott : Bakovszky . István házelnök vagyok. (Derültség balfelől.) Mélyen t. Ház ! Amikor merem állítani felelősségem teljes tudatában, hogy az ország termelő közönsége a legnagyobb gazdasági válsággal küzd az egész vonalon, amikor elsősorban a magyar földbirtok jóformán a lét és nemlét kérdése elé van állítva a rásúlyosodó terhek miatt, amikor a Iegkompetensebb és legilletékesebb helyekről is mindig csak azt halljuk hangoztatni, hogy most már át kell térnünk a takarékosságnak, a meggondolásnak politikájára, amikor a mélyen t. ministerelnök ur is egyik felszólalásában, amelyet nem tudom már, milyen ünnepélyes alkalommal, — ha nem csalódom, saját pártjának ünnepi értekezletén — tartott, nézetem szerint is nagyon helyesen felhívta az ország közönségét arra, hogy mindenféle haszontalan és szükségtelen luxustól tartózkodjunk, amikor az ország nincs abban a helyzetben, hogy tisztviselőkarának a békebeli fizetések 60%-ánál többet kiutalhasson, amikor ez az ország ezer sebből vérzik és amikor az irány, amelyet be kell tartanunk, az, hogy ahol csak lehet, takarékoskodjunk és minden garast az ország javára megőrizzünk : akkor a magam részéről nem tartom helyes példaadásnak azt, hogy épen az a testület, amely hivatva van arra, hogy mindezekben irányt adjon, amely hivatva volna arra, hogy netaláni ilyen törekvéseknek ellentálljon, ez a testület maga statuáljon példát haszontalan, szükségtelen jegyzői állások Iétesitésével, amelyek tudvalevően külön díjazással járnak. Nem a pénzösszeg nagysága az, ami engem felszólalásra kényszerit, mert hiszen annak a négy jegyzőnek fél képviselői fizetése, amely egyenként havonta talán négy-őt millió koronára rúghat, tényleg nem fogja felborítani az ország szekerét, hanem aí erkölcsi hatás az, amely sokkal súlyosabb ebben az országban, ha azt látnák az élet nehézségeivel küzdő tömegek és a békebeli állapothoz képest most nyomorgó tisztviselők, hogy ez az országgyűlés azzal kezdte működését, első lépése az volt, hogy haszontalan, szükségtelen, csak egyesek megjutalmazása érdekében álló felesleges állásokat statuált. Nagyon kérem a mélyen tisztelt Házat és kérem elsősorban a ministereluők urat, tekintsen el ő saját maga ettől az indítványtól. Igazán nem ellenzéki heccelődés, ellenzéki velleitás az, ami engem felszólalásra késztetett, hanem annak a nagy erkölcsi hatásnak átérzése, amelyet ilyen szükségtelen, felesleges állásoknak statuállása az országban feltétlenül fel fog kelteni. A magam részéről tehát nem fogadom el ezt az indítványt. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni, Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Képviselőház ! Méltóztatik tudni, hogy már a múlt nemzetgyűlésen is a legutóbbi időben nem hat jegyző, hanem kilenc jegyző teljesített szolgálatot, (Vanczák János : És Nagy-Magyarországon 1) úgyhogy a tizedik állás a novum és nem a háton felüli négy. Ami a kérdés lényegét illeti, méltóztatik azt is tudni, hogy a jegyzői állásokat a különböző pártok között eddig a pártok számaránya szerint osztották fel. Ez volt az oka annak, hogy most is egy ilyen megegyezést kísérelt meg tudtommal az egységes párt a különféle ellenzéki pár-