Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-3

14 Az országgyűlés képviselőházának 3. ülése 1927. évi január hó 31-én, hétfőn. tokkal és frakciókkal, amely megegyezési kísér­let rendjén kitűnt az, hogy ha nem emeljük fel egy gyei a jegyzők számát, akkor ismétlődnék az az eset, amely a múlt nemzetgyűlésen is már egy esetben fenforgott, hogy a polgári ellenzéki pártok, amelyek különféle frakciókra oszlanak, tulaj donképen nem kapnának jegyzői állást (Gaal Gaszton : Abszolúte nem baj !), a" reájuk eső kvóta nem érvén el még az l-es számot sem. (Szabó Imre : Tessék Ígéretének állni, tessék ugy venni, mintha százhúszan volnának !) Kérem, én megelégszem két jegyzővel is. (Fábián Béla: Helyes, mi is megelégszünk !^, de akkor méltóztassék tudomásul venni, hogy a pártok kvótaaránya szerint az ellenzékre egy sem jut. Tessék ezt figyelembe venni ! (Fábián Béla : Egy bejut ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Nem erről van szó, hanem arról, hogy mi előzékenységet kívántunk gyakorolni az ellen­zékkel szemben. Ne méltóztassék tehát ebből az előzékenységből velünk szemben fegyvert akarni kovácsolni. Ez a helyzet. Továbbmenően válaszolva az elmondottakra, ami a takarékos ági szempontot illeti, én azt tel­jes mértékben honorálni kívánom, és azt indítvá­nyozom, méltóztassék hozzájárulni a iiz jegyzői álláshoz azzal, hogy egyúttal kimondja a Ház, hogy a üz jegyző nem kaphat több renumerációt, mint amennyit kilenc jegyző kapott volna. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Derültség balfelől.) Elnök : Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. képviselőház! A minister­elnök ur utóbbi felszólalása úgy tüntette fel a jegyzők szaporításának kérdését, hogy az ellenzék támasztott kívánságokat. Szokás és gyakorlat volt az, hogy az ellenzék részéről mindig bevegyenek tagokat a jegyzőségbe, sőt korábban, a régi kép­viselőházban az elnökségbe is. Ebből azonban nem következik az, hogy okvetlenül szaporítani kell a jegyzők számát. Nyilvánvaló, hogy az a jegyzői kar, amelyet már megválasztottak, elégséges arra, hogy ellássa azt a tisztséget, amelyre választatott. Az ellenzék tudtommal nem támasztott külön igényeket, csak annak a szokásnak megfelelően állitotta fel a maga követelését, amely eddig is megvolt. Uj dologról tehát itt nincs szó, és úgy tudom, hogy nem az ellenzék részéről, támasz­tanak ma nagyobb igényeket, hanem éppen az egységes párt, a kormánypárt részéről támasztják azokat a nagy igényeket, amelyeket máskép nem tudnának kielégiteni, csak úgy, ha szaporítják a jegyzők számát. Én tehát csatlakozom Gaal Gaston képviselő­társamnak felfogásához, ahhoz hogy a Ház UH fogadja el a ministerelnök ur által a jegyzői állások szaporítására vonatkozólag tett indítványt. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Ház ! Mindenekelőtt csatla­kozom a Gaal Gaston képviselőtársam által elő­adottakhoz. Véleményem szerint azért sem sza­bad ennek a Háznak működését azzal kezdenie, hogy a kiadásokat szaporítja (Zaj és ellenmon­dások a jobboldalon.) ~ igenis, én a minister­elnök ur kijelentésével szemben azt mondom, hogy szaporítja, — mert az én véleményem szerint semmi szükség nincs arra, hogy ennek a Háznak hatnál több jegyzője legyen. (Zaj a jobboldalon.) Az utolsó nemzetgyűlésnek csak három napig volt kilenc jegyzője, hanem állan­dóan igenis nyolc jegyzője volt, amit a magam részéről szintén soknak tartok, (Rubinek Istváu : Akkor miért kérték a kilencediket épen önök !), mert hiszen tudjuk, hogy a jegyzői működés csak formális működés. Ha pedig több jegyzőre van szükség, akkor méltóztassék megállapítani azt, hogy a jegyzőknek ne legyen fizetésük. Tisztelettel bátor vagyok figyelmeztetni a t. Házat arra, hogy a választások után — amikor a választások alkalmával a nyugdíjasok ügyének rendezését ígérték a képviselő urak, amikor a rok­kantak kérdésének, a hadiözvegyek járandóságai­nak rendezését Ígérték és Ígérték azt, hogy elin­tézik az utcán járó töméntelen hajléktalan gyer­meknek ügyét — etikai és esztétikai szempontból lehetetlenség az ország szomorú és rossz gazda­sági helyzetében, hogy legelső sorban a képviselő urak önmaguknak szavazzanak meg fizetéseket. (Élénk ellenmondások a jobboldalon,) Igenis, ez nem egyéb, mint fizetés megszavazás. Ha a ministerelnök ur arra hivatkozott, hogy minden egyes pártnak kell adni jegyzőséget, nekem is ugyanaz a véleményem, de ugyanakkor, amikor a pártközi konferencián az egységes párt részéről felvetették a jegyzői állások szaporításá­nak gondolatát, mi azt mondottuk, hogy szapo­rítsák ám a jegyzőségeket, de a jegyzői állás legyen fizetéstelen, és pedig azért, mert az a munka, amelyet a jegyző urak itt a Házban végeznek, nem túlságosan komoly és hatalmas munka. Az a véleményem, hogy amikor az or­szágban nemcsak az általam felsorolt és a válasz­tások alkalmával olyan nagy ígéretekkel traktált 1924 előtti és 1924 utáni nyugdíjasok, a köztiszt­viselők és hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi­árvák vannak szomorú helyzetben, hanem igenis, azok az adóbehajtási intézkedések, melyek a választások tartama alatt szüneteltek, most ismé­telten megindultak, amikor az országban min­denki szomorúan érzi a gazdasági helyzet sújtó kezét, amikor a boltbérek ügyében az eddigi meg­kötöttségek megszűntek és ennek folytán a keres­kedelem és ipar a legnagyobb mértékben küzkö­dik . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A tárgyhoz!) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. A közbeszóló képviselő ura­kat pedig kérem, méltóztassanak az elnökre bizni a figyelmeztetést. (Zaj jobbfelől.) Bogya János képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla : . . . amikor tehát az ország gazdasági helyzete azt tenné indokolttá, hogy a nemzetgyűlés a saját budget-jének, saját kiadá­sainak megszorításán keresztül nyújtson jó pél­dát az egész országban a túltengő közkiadások megszorítására és a takarékosságra nézve, akkor esztétikailag és etikailag lehetetlennek tartom, hogy ez az országgyűlés mutasson rossz példát az országban saját kiadásainak emelésével. Én tehát igenis, azt indítványozom, hogy a jegyzők száma hatban állapíttassák meg, abban az esetben pedig, ha a képviselőház mégis ugy ha­tározna, hogy a jegyzők számát felemeli, méltóz­tassék a jegyzői állásokat fizetéstelen állásokká tenni. (Helyeslés balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Megállapítom, hogy az elnöki napirendi ja­vaslattal szemben egyetlen indítvány sincs, tehát azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a határozathozatal a minister­elnök ur indítványára nézve. Ezt kétfelé válasz­tom és elsősorban felteszem a kérdést : méltóz­tatnak-e ahhoz, hogy a ma megválasztott jegy­zők száma néggyel szaporittassék és ezeknek megválasztása a holnapi ülés napirendjének má­sodik ponjául kitüzessék, hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ezt a javaslatot elfogadják, szíves­kedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents