Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-10

98 Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi február hó 15-én, kedden. közbeszól. — Zaj. — Borbély-Maczky Emil: Nem mondja Móric!) Borbély-Maczky Emil képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendrentasitom. Rothenstein Mór képviselő urat figyelmeztetem, hogy hasonló sors éri, ha folytatja a közbeszólásokat. Fábián Béla: Igazán nem akartam hozzájárulni ennek a pour pariénak a kifejlődéséhez. Én csak a következőket kérdem: Ha van egy ország, amelyben van kitűnő államrendőrség — remélhetőleg nincs ellene a belügyminister urnák kifogása, — ha van egy ország, amelyben kitűnő csendőrség van, — már eljutottunk odáig, hogy a csendőrség, ugy mint a békében, vagy talán jobban, teljes felszereléssel, kitűnően látja el feladatát, — ha van egy ország, amelyben van katonaság, — amely ellen véleményem szerint a rendfentartás ós fegyelemfentartás szempontjából semminemű . kifogás nem emelhető, — akkor, ne haragudjék a belügyminister ur, de azt kérdezem, mi szükség van arra. hogy azt olvassa az ember a belügyi tárca költségvetésében, hogy rendészeti szempontból szükség van egy alakulatra, amely alakulatról pedig senki nem tud semmit? Azt hiszem, a magyar rendet, a magyar békét, a magyar nyugalmat mindenkivel szemben nagyon jól megvédi a rendőrség, a csendőrség és katonaság. Semmiféle irreguláris alakulatra szükség nincs. Az irreguláris alakulatok egy ország életében mindig csak kellemetlenséget és bajt jelentettek. Ha a minister ur ezen az »irreguláris« kifejezésen mosolyog, akkor én a t. minister urnák figyelmébe ajánlom a vasutas-sztrájkot. Akkor vettünk először tudomást a nemzeti munkavédelmi hivatalról, amikor ennek emberei kint táboroztak a Nyugati pályaudvaron. Mikor pedig azt kérdezték tőlük, hogy el fognak-e járni a vasutasokkal szemben, ha tényleg nem akarnak rámenni a mozdonyra, elnevették mgukat és azt mondották: hogy tetszik képzelni, hogy mi testvéreinkkel szemben eljárjunk? Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy nem a költségvetés általános vitájánál, hanem szak-törvényjavaslat általános vitájánál tartunk, méltóztassék tehát magát ehhez tartani. Fábián Béla: Teljes tisztelettel tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését. Mivel azonban ebben a Házban állandóan arról beszélnek, hogy miként lehetne a kiadásokat csökkenteni, ha én ennél a javaslatnál azt mondom, hogy a kiadások csökkentését nem ugy képzelem, mint a pénzügyminister ur, akkor joggal kérdezhetik tőlem, hogy miként. Én tehát elsősorban a forgalmiadó-ellenőri intézmény megszüntetésével gondolom a kiadásokat csökkenteni, másodsorban azzal, hogy a nemzeti munkavédelmi hivatalt kell megszüntetni. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam az egész t. Képviselőház figyelmét arra, hogy büntető tárgyalásokon sok mindent megtud az ember. Mikor az Okolicsányi-ügyet tárgyalták, megtudtuk, hogy a fővárosi Elektromos Műveknél, ahova pedig nehéz bejuttatni az intelligencia embereit, Okolicsányinak csak egy szavába került és 60 bajtársát helyezte ott el. Megtudjuk egy büntető tárgyalásból, hogy a kultuszministerium. — amely olyan nehezen szedi ki tőlünk a pénzt a tanyai iskolák felállítására — egy Kerecsény János nevű írónak »Attila hun király« című művét 230 millió koronáért vette meg. Méltóztatnak tudni, mennyi ez a 230 millió korona? Ez közel 20.000 aranykorona. Kérdem, hol kapott magyar iró Vörösmarty és Jókai óta 20.000 aranykoronát egy könyvért? Kerecsény János pedig 20.000 aranykoronát kapott a^ kultuszministeriumtól »Attila hun király« című művéért. Hol van a könyv, amelyet Kerecsény János irt? (Meskó Zoltán: Olvasta a könyvet?) Azt sem tudom, hogy van a világon. Mielőtt az adókérdéssel végeznék, meg kell emlékeznem az adózó közönség vexálásáról. Azt hiszem ebben a tekintetben nemcsak a budapesti, hanem vidéki képviselőtársaimnak is teljesen egyforma a véleményük. A pénzügyigazgatóságok és a vidéki adóhivatalok mint a harámbasák, vagy — mint egy kormánypárti képviselő mondotta — a török korbeli defterdárok járnak el nemcsak a városi, hanem a falusi lakossággal szemben is; nemcsak akkor, amikor a végrehajtásokat foganatosítják, hanem van egy uj rendszer: ha valakinél a végrehajtást foganatosították és az illető bizonyos idő múlva nem fizeti ki az adóját, kap egy felszólitáist arra, hogy fizessen. Mielőtt azonban árverést tűznének ki, előzőleg beszállítják az illetőnek lefoglalt holmiját a községi raktárba. A városokban ezek a községi raktárak ugy néznek ki, hogy odaviszik a kereskedő lisztjét, zsírját, az iparosnak egészen vagy félig elkészített áruját; a falvakban pedig ezek a raktárak rossz, komisz községi istállók, ahová beviszik a paraszt ökrét, lovát, tehenét. Arról, hogy a községi istállóban ezekkel a lovakkal, tehenekkel miként bánnak, hogy ökörnek, lónak, tehénnek miként adnak enni, hogy néz az ki, amikor az ökröt, lovat vagy tehenet a paraszt egy-két hét múlva visszakapja, felesleges beszélnem. Azt hiszem azonban, hogy teljesen lehetetlenség fentartani ezt az irtózatos büntetést akkor, amikor óriási feleslegek vannak; lehetetlenség, hogy a lefoglalt tárgyakat beszállítsák a községházába, vagy erre a célra emelt raktárakba. A másik kérdés, amely ebben az országban az adófizető polgár életét megkeseríti, lehetetlenné teszi, a késedelmikamat. Nálunk azt mondják, hogy a késedelmikamat tulajdonképen nem kamat, hanem büntetés. Hát nem elég büntetés annak a szegény adófizetőnek az, hogy nem tud adót fizetni? Azzal szemben kell még egy másik büntetés? Lehetséges ebben az országban jó hitelpolitikát csinálni akkor, amikor itt az adó után fizetendő késedelmikamat olyan rettenetesen súlyos, hogy az a szegény nyomorult adózó, akit megvert már az Isten azzal, hogy nem tud fizetni, még ezeket a súlyos késedelmikamatokat is meg kell fizetnie? Ha késedelmikamatról beszélek, meg kell emlékeznem a másik késedelmikamatról, a derék 24%-os késedelmikamatról. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ebben az országban még van egy késedelmikamat,, amely 24%-os, ugy mint a jó boldog időben volt, amikor kosztkamatot lehetett kapni a pénz után. A betegpénztári járulékok után az a szerencsétlen, nyomorult ember, aki járulékát talán idejében be is fizette, de nem tudta azt, hogy az ő terhére még más betegpénztári járulék is elő van irva, 24%-ot fizet évenként a betegpénztári járulékok után. Még egy rettenetes csapás van itt. t. Képviselőház. Évről-évre vetik ki az adókat. Az emberek esztendőről-esztendőre nem tudnak számolni a termelési költség beállításánál azI

zat hogy mennyi lesz az adójuk. Ha már itt minden tekintetben békebeli állapotok vannak, miért nem tudunk visszatérni ebben az irány-