Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-10
zottaknak és az összes állami nyugdíjasoknak nyugdíját ki lehetne belőle elégíteni és tisztességesen el lehetne látni a hadiárvákat, akik ma hatezer koronát kapnak. Mert méltóztassanak tudomásul venni, hogy ez az ország, amely elküldte fiait a harctérre, a Kárpátokba, hogy védjék magyar hazát, ez az ország, amely elküldte a magyar katonákat a Doberdóra, hogy védjék a magyar határt, hatezer koronát ad a hősi halottak árváinak. Hatezer koronát! Méltóztassék megmondani, mit vegyen az a szegény nyomorult hadiárva ezért a hatezer koronáért, miből tartsa fenn magát? S méltóztassanak tudomásul venni, hogy a pénzügyminister ur által produkált állami feleslegek idejében ebben az országban a hadirokkantakkal szemben állandó revíziós eljárások vannak és azokat a 100%-os rokkantakat, akik vakok, akik mindkét szemüket elveszítették a D oberdón vagy Galíciában, ma már csak 50 vagy 75%-os rokkantaknak ismerik el. Az egyik oldalon tehát a népjóléti minister ur a nemzet száján végighúzván a mézesmadzagot, itt bejelenti, hogy a rokkantak díjait felemeli, a másik oldalon pedig az egész országban nem egyes főszolgabirák, mint először hittem — revízió alá veszik a rokkantak járulékait s a két szemükre vak embereknél nem állapítanak meg 100%-o s rokkantságot, mint eddig, hanem esak 75%-os rokkantaknak minősifik őket. Van tehát ebben az országban Ötezer forgalmiadó-ellenőr: vannak közöttük forgalmiadó-főellenőrök, akik 17 millió koronát kapnak havonta. Ne beszéljen tehát a pénzügy minister ur arról, hogy egyes városokban a városok polgármesterei és tanácsnokai sokat kapnak s hogy hozzá kell nyúlni az önkormányzathoz azért, mert az önkormányzatok pazarolnak és túlságosan megfizetik tisztviselőiket. Hát a pénzügyminister ur ministeri osztálytanácsosi rangban levő forgulmiadó-főellenőreinek lehet 17 és félmillió koronát fizetni akkor, amikor a magyar kormány belügyministere 20 millió koronát kap? A ministeri állást és a forgalmiadófőellenőri állást ugyan nem lehet összehasonlitani, mert a harácsoló társaságok fejeinek, a basibozukok fejeinek mindig több fizetést szokás adni mint azoknak, akik rendesen, benn a ministeriumokb an dolgoznak. Én azonban azt mondom: Tessék bekérni a pestkörnyéki várósoktól az adatokat, hogy mennyit kapnak az oda kiküldőt forgalmiadó-főellenőrök, mennyit kapnak a forgalmiado-ügyosztalyok vezetői a ministeri osztálytanácsosi fizetésen felül, snieg méltóztatnak látni, hogy ezek egyes községekben 4%-ot kapnak a forgalmiadó-bevételből. Természetes tehát, hogy ha a forgalmiadő-főellenőr urak négy százalékot kapnak, akkor a forgalmiadó-átalányok kérdése sohasem fognyugvópontra jutni. Az első terület tehát, ahol az államháztartási kiadásokat csökkenteni lehet, ez: tessék végre stabilizálni — ha már eltörölni nem lehet — a forgalmiadót, tessék megrögzíteni s akkor nem lesz szükség forgalmi adó-főellenőrökre. A másik terület, ahol a kiadásokat csökkenteni lehet, a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal. Sajnálom, hogy csak a belügyminister ur van jelen s a pénzügyminister ur nincs . itt. A belügyminister ur tárcájában van egy általunk nagyon sokat kifogásolt tétel, amelyet, véleményem szerint, egészen nyugodtan csökkenteni lehetne. Ez a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal tétele, amely az államnak körülbelül egymillió aranykoronájába kerül, de amelynek költségei állandóan emelkednek. Amikor megkérdeztem a volt belügyminister urat, Rakovszky Ivánt, miért van szükség erre a Nemzeti Munkavédelmi Hivatalra, kié ez, micsoda ez, ki az apja és ki az anyja, mit dolgozik, akkor a belügyminister ur azt válaszolta, hogy ez a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal arra szolgál, hogyha talán sztrájkok lennének, például nyomdászsztrájk ütne ki, legyenek, akik az újságokat ki tudják szedni és ki tudják nyomni — mert ennek a hivatalnak van egy ügyosztálya, amelyben például a betűszedést tanulják. Mi azt hittük, hogyha már nem is törlik el ezt a Nemzeti Munkavédelmi Hivatalt, legalább kiadásait csökkentik, mert olyan konszolidáltak az állapotok ebben az országban, hogy sztrájk már Isten tudja, mióta nem volt, másfelől pedig olyan konszolidáltak a viszonyok, hogy ellenzéki képviselő csak hírmondónak jött be a képviselőházba; mindenki egységespárti és mindenki kormánytfámogató. Ki ellen akarják nemzetileg megvédeni ebben az országban a munkát 1 Már most nézzük meg, hogy a nemzeti munkavédelmi hivatal érdekében ebben a derék, takarékos országban, ilyen pénzügyminister mellett, aki a biztonsági koefficienst 68 3 millió aranykoronára emeli fel, mire adják ki a pénzt! A legújabb költségvetés szerint a nemzeti munkavédelmi hivatal személyi járandóságai 485.270 pengőt tesznek ki, tehát 447.300 pengővel többet, mint a múlt esztendei költségvetésben. A költségvetés indokolása elmondja, hogy a munkavédelmi intézménynél az érdemleges teendőket a felügyelőkön kívül 120 hivatalvezető végzi. Hát mi ez, t. belügyminister ur? Mit csinál az a 120 hivatalvezető a munkavédelmi hivatalnál 1 ? Mert a belügyministérium költségvetésében azt látom, hogy ez a hivatal 120 vezetővel van ellátva. Azután azt tapasztalom, hogy felemelik a hivatalvezetők tiszteletdíját. Én szeretnék már ilyen hivatalvezetőt látni, szeretném tudni, hogy hol van ez a hivatal, szeretném tudni, mit csinál ez a hivatal, szeretném tudni, milyen célra költik a szegény, nyomorult magyar adófizetők pénzéből ezt az egymillió aranykoronát? Mi ez? Vannak személyi kiadásai, dologi kiadásai, műhelyi kiadása. Belügyminister ur, micsoda műhelye van ennek a hivatalnak? Van egy rendészeti hivatal. Hát nem a magyar királyi államrendőrség, nem a magyar királyi csendőrség látja el és tartja fenn a rendet? A katonásáé nem arravaló, hogy abban az esetben, ha az államrendőrség és a csendőrség elégtelennek bizonyulna, fentartsa a rendet? Hiszen már páncélautók is lesznek (BorbélyMaczky Emil: Hála Istennek! Bár lett volna 1918-ban is! — Zaj a bal- és szélsőbalod'dalon.) Bár lett volna. El fogom mondani, hogy 1918-ban mi volt a bai. (Farkas István: Elszaladtak! — Borbély-Maczky Emil: Nem szaladtunk el!) Elnök: Csendet kérek. (Malasits Géza: 1918-ban maguk is elszaladtak!) Csendet kérek, képviselő urak. (Propper Sándor: Nagy legények a páncélautó mögött! — Borbély-Maczky Emil: Maga soha oda sem szagolt, ahol én voltam! Én 36 hónapig voltam a rajvonalban! Maga biztosan nem volt ott. — Zaj.) BorbélyMaczky Emil képviselő urat kérem,-méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: De nagy legény!) Propper Sándor képviselő urat hasonlóképen figyelmeztetem. (Borbély-Maczky Emil: Ott is nagy legény voltam! — Farkas István: Nem olyan nagy legény volt ott! Ott nagyon kicsi legény volt! — Rothen stein Mór Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi február hó 15-én, kedden. 97
