Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-10

94 Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi február hó 15-én, kedden. hogy mennyibe kerül-az országnak az a háromezer forgalmi-adóellenőr, aki nem csinál ebben az országban egyebet, — miután át alany ózva vannak a kereskedőknek és iparosoknak forgalmi adói, — minthogy vexálja, bántja azt a kereskedőt és iparost, próbál mindig módot találni arra, hogy annak a szerencsétlen, nyomorult embernek hol az életébe, hol a könyvelésébe tekintsen bele- S amikor ma az egész magángazdaság rettenetesen nyomorult helyzetben van, amikor az egész magángazdaság katasztrofális körülmények között várja már, hogy az állani hagyja békében, akkor, mint a hernyó a fáról a zöld hajtásokat, ugy rágja le a kereskedők és iparosok életét az állam által nyakukra küldött állandó forgalmi-adóellenőr, akinek alkalmaztatása nem jelent ma már az állam részére egyebet, mint óriási kiadásokat, jelenti az adminisztráció rettenetes megdrágítását. Mert ha az állami kiadások csökkenéséről és az állami bevételek csökkentésének szükségességéről beszélünk, akkor, igenis, itt a pénzügyminister urnák azt mondom: miért van szükség általányrendszer mellett forgalmiadóellenőrökre és 17 millió korona havi fizetéssel ellátott forgaimiadó-főellen őrökre amikor ez az államnak évente több mint száfc milliárd koronájába kerül, amely összegnek pedig volna elhelyezési lehetősége ebben a szegény, nyomorult, megszanált országban, hiszen vannak ebben az országban szegény vasutas nyugdíjas családok, amelyek havonként csak 200.000 korona éhbért kapnak, holott aranykoronában fizették be nyugdíjjárulékaikat s akkor ebben az országban több mint háromezer forgalmiadó-ellenőrt és főellenőrt tartanak fenn szükségtelenül az ország kereskedőinek és iparosainak vexálására. Ilyen körülmények között meg kell állapitanunk, hogy a biztonsági koefficiens az, — mert ez a kifejezés, ez az uj teória: a biztonsági koefficiens teóriája az, amely Magyarországon a mezőgazdaságot tönkretette — amely miatt ebben az országban minden történik. A pénzügy minis ter ur akkor, amikor a szanálási törvénytől eltért, a biztonsági koefficiensre hivatkozott, és akkor, amikor a pénzügyminister ur a forgalmiadót nem akarja leszállítani, ugyancsak a biztonsági kofficiensre hivatkozik. S akkor, amikor a jövedelmiadó kulcsának állítólagos leszállítása mellett a jövedelemadóalapok emelésével több adót szed be, szintén a biztonsági koefficiensre hivatkozik, — biztonsági koeíficinesnek nevezvén a pénzügyminister ur azt, hogy az államháztartás egyensúlyát sikerülvén helyreállítani, az államnak gondoskodnia kell arról hogy nemcsak deficitmentes költségvetéseket terjesszenek az országgyűlés elé, hanem állandóan olyan bevételi feleslegei legyenek, amelyek, mint a biztonsági koefficiens, az államháztartás egyensúlyát és a magyar korona stabilitását biztosítják. Mi a helyzet? Amikor a szanálási törvényt a pénzügyminister ur a második nemzetgyűlés elé beterjesztette, akkor az 1924/25. gazdasági évre kontemplált bevétel 294,100.000 aranykorona lett volna, ezzel szemben bevettek 500 millió aranykoronát, tehát az első esztendőben 210 millió aranykoronával többet, mint amenynyit kontempláltak. Honnan vették be? A magángazdaságból. A következő esztendőre, áz 1925/26. gazdasági évre kontempláltak 360 millió aranykorona bevételt és bevettek 674,200.000 aranykoronát, a többlet tehát 87%. Méltóztat-' nak-e tehát csodálkozni azon, hogy ebben az országban, ha végig méltóztatnak menni, nemcsak a városokon, hanem a falvakon, nemcsak a nagyemberek palotáin, hanem a kisemberek házain is, mindenütt panaszt, nyomort, kétségbeesést, pénztelenséget méltóztatnak találni 1 A felületen ugy látszik, mintha tobzódnának egyes emberek, de a tényleges helyzet az, hogy a magánháztartás a legrettenetesebb kríziseit éli, nemcsak a munkások magánháztartásai, hanem a polgári középosztálynak, a nemzet e gerincének háztartásai is. Méltóztassék bemenni az ügyvéd, az orvos, a kereskedő, az iparos, a magántisztviselő háztartásába s majd méltóztatnak ott látni, hogy nemcsak a kisexisztenciáknak, hanem igenis annak az egykoron jó jövedelmű ügyvédnek, orvosnak, iparosnak és kereskedőnek a lakása is panaszok tárháza azért, mert kiszivattyúzták ezekből a lakásokból a szükségtelen költségvetési feleslegek megteremtésére, kiszivattyúzták ezekből a lakásokból a pénzt szükségtelen költségvetési feleslegek megteremtésére, kiszivattyúzták belőlük a pénzt nemcsak adókkal, hanem kényszerkölcsönökkel is akkor, amikor az államnak ezen kényszerkölesönök megszerzésére már semminemű szüksége nem volt. Amikor ez a biztonsági koefficiens megvolt és amikor a helyzet már az volt, hogy ebben az országban tényleg nem kellett félni az államháztartás egyensúlyának megrázkódtatásától, amikor a magyar korona olyan stabil volt, hogy a külföldön a frankügyet is kibírta megrázkódtatások nélkül, anélkül, hogy a magyar korona csak centime-okat is esett volna, amikor mindennemű megrázkódtatások közepette egyetlen pénz veit, amely szilárdan állott, a magyar korona, akkor mit csinált a magyar pénzügyminister ur? S amikor a pénzügyminister ur itt a Házban a túladóztatásról beszélt, amikor a pénzügyminister ur maga is féltette a magánháztartást, amikor ő ma^a is belátta, hogy az ő túladóztatása következtében elsősorban a magyar nép legértékesebb rétege, a magyar nép gerince, a magyar polgári középosztály és magyar kisgazdatársadalom ft g tönkremenni, mit csinált akkor a pénzügyminister ur? Akkor a pénzügyminister ur az 1926/27. év első felében 68*3 millió aranykorona felesleget produkált. 68-3 millió aranykorona felesleget produkált egy, olyan országban, amelyben ezen felesleg produkálása idején a lapokban volt három rovat, amely állandó volt. Az egyik volt a fizetésképtelenség, a másik a csőd, a harmadik az öngyilkosság. Ennek a három rovatnak kreálása s állandó megmaradása idején a magyar állam a magángazdaságok terhére 68-3 millió aranykorona felesleget produkált. Hát én igenis helyeslem à pénzügyminister ur azon felfogását, hogy a forradalmak és a háború rettenetes megrázkódtatásai után, amiker ebben a magyar életben egy rettenetes mocsár terjengett szét a maga bűzös illataival, amikor itt az emberek estétől reggelre kelve nem tudták, hogy a zsebükben lévő pénz mennyit ér, a magyar pénz stabilitása ezen ország életének stabilitása mellett a legfontosabb. Osztom azt is, hogy a pénzügyminister urnák mindent el kell követnie arra nézve, hogy az államháztartás egyensúlyát fentartsa, de nem lehet a pénzügyminister urnák az államháztartás egyensúlyát és a magyar pénz stabilitását akkép fentartania, hogy a pénzügyminister ur apránként ugyan de biztosan és határozottan szükségtelen és felesleges pénzügyi feleslegek kreálásával kiöli és kipusztitja a magyar adóalanyokat és saját statisztikájában kénytelen be-