Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Kíván valaki a napirendi javaslathoz hozzászólni ? Csik József jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy az elnök ur napirendi javaslatával szemben a következő napirendi javaslatot tegyem (olvassa): »Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését november 3-án, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: 1. Reisinger Ferenc és társainak az egyszoba-konyhás lakások lakbére emelésének felfüggesztése tárgyában beadott 522. szánra indítványának megokolása; 2. Szabó Imre és társainak a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése tárgyában beadott indítványa megokolása; 3. Szeder Ferenc, a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáról beadott indítványának indokolása. T. Nemzetgyűlés ! A november 1-i házbéremeléssel kapcsolatosan a székesfőváros közgyűlése pártkülönbség nélkül, egyhangúlag felterjesztést intézett a kormányhoz, amelyben kérte, hogy a szanálási törvény szerint a novemberben esedékes lakbéremelést a kormány engedje el, illetőleg hagyja érvényben ama lakbéreket, amelyek az augusztusi bérnegyedre voltak megállapítva. A mai lapokból arról értesültem, hogy a ministertanács foglalkozott a főváros közönségének — újra hangsúlyozom — pártkülönbség nélkül, egyhangúlag felterjesztett e kérelmével és olyan értelemben határozott, hogy annak nem ád helyt, hanem igenis, november 1-én a lakbéreket ujabb 5%-kal emeli. (Kabók Lajos: Nem érzik a nép nyomorúságát!) Az ország lakossága a szanálás rettenetes terhei alatt nyög, a kereskedőre, iparosra, munkásra és tisztviselőre egyaránt rettenetes módon háramlik ujabb teherként a házbéremelés, amelyhez hasonló magasat nem hiszem, hogy Európa bármely városában is láthatnánk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Annak idején azzal indokolták a házbérek emelését, hogy az elő fogja mozdítani az építkezéseket. A lakbérek már elég magasak, ennek ellenére mégis meg kell állapitanom, hogy a magánépitkezés egyáltalán nem indult meg, csak azok az építkezések nyertek befejezést, amelyeket vagy az állam vagy pedig a székesfőváros folytatott. Mindenki tudja, hogy az építkezés egyik alapfeltétele az olcsó hitel és mindaddig, amíg amortizációs kölcsönt nem lehet az építkezésre kapni, teljes lehetetlenség, hogy az építkezés bármilyen formában meginduljon. Ezek a magas lakbérek, amelyek a szanálási törvényben vannak megállapítva, amelyek ma már az üzletbéreknél elérik a békebeli 100 %-os lakbért, oly rettenetes teherként nehezednek a székesfőváros egész közönségére, hogy e terhek alatt fog összeroskadni a kereskedő, az iparos, a munkás a tisztviselővel egyetemben. Kérdem, mi célja van a kormánynak azzal, hogy kiválaszt egy osztályt, nem is egy osztályt, hanem csak egy foglalkozási ágat, talán nem is foglalkozási ágat, hanem a vagyontulajdonosok egy kis részét, akik egész vagyonukat 100%-ig átmentették a háborúban, akiknek nem devalválódott a vagyonuk, nem vesztették el pénzüket, mint az árvák és hadikölcsöntulajdonosok. Ha a pénzügyminister ur azt mondja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a hadi kölcsönöket még csak 5%-ig is valorizálja, akkor miért van abban a helyzetben, hogy a háztulajdonosoknak olyan valorizációt enged, amelyről még álmodni sem mertek, sohasem hitték, hogy a háztulajdon zvi október hó 30-án, szombaton. 87 ilyen óriási jövedelemre fog szert tenni. A háztulajdonosok részesültek abban a kedvezményben, amely a tatarozási hitelben nyilvánult meg: a kormány megengedte, hogy a háztulajdonosok házaikat a kormány költségén ingyen tatarozzák. Mi szükség van hát arra, hogy az ország lakosságának terheit most még súlyosabbakká tegyék 1 Hivatkozhatom itt arra, hogy a szanálási kölcsön kamatainak fedezésére szolgáló vám, dohány-, sóés cukoradó fejében háromszoros összeget szed a kormány és ezenfelül még a háztulajdonosoknak, egy kis osztálynak ilyen nemzeti ajándékot ad az ország lakosságának terhére. (Halász Móric: Szép kis ajándék!) Ajándék azért, mert nincs megindokolva még ez a házbéremelés sem. (Halász Móric: Csak 50%-ot kapnak !) Nincs megindokolva, mert a befektetett tőke már többszörösen amortizálódott. Régi amortizációs kölcsöneiket a háztulajdonosok értéktelen papirkoronákban fizették ki, tehát ingyen kapták ezeket a házakat. Az ellenérték ott van az árvák pénzében, a hadikölesönökben, a jelzálogkölcsönökben, amelyek valorizálva nem lettek. Az ellenérték ott van, hogy az árvák esetében nincs valorizáció. Ha ez a lakbéremelés olyan célból történnék, hogy ennek ellenében a város vagy az állam házakat építene, hogy ezzel a lakásínséget valamikép enyhítsék, ugy ezt a terhet mindenki szívesen vállalná. Meg kell nézni Bécset: ott is van lakásadó, de szivesen fizeti mindenki tekintettel arra, hogy ebből eddig 30 000 lakást építettek. Ez adó révén Bécs olyan vagyonhoz jutott, ami óriási értéket képvisel, ezenkívül munkaalkalmakat teremtettek, lehetővé tették a munkanélküliek foglalkoztatását, enyhitették azt a rettenetes nyomort, amely a lakásínség következménye volt. A fajvédelemnek, a szociálhigieniának egyik alapfeltétele, hogy lakásépítkezés legyen, de azt nem lehet előmozdítani azzal, hogy ilyen rettenetes magas házbéreket állapítsanak meg, mert ezzel csak azt teszik lehetővé, hogy a háztulajdonosok maguknak tőkét tudjanak szerezni s igy vagyont megtakarítani. Én mindenekelőtt elvártam volna a népjóléti minister úrtól, hogy ha egy ilyen kérdés felmerül, ha a főváros közgyűlése ilyen beadványt intéz hozzá, akkor ezt a beadványt legalább is érdemesiti arra, hogy a lakbérek drágasága ügyére is kiküldött 33-as bizottságot összehívja és e bizottság elé terjessze r s legalább ott indokolja meg, hogy mi szükség van a lakbérek ily módon való felemelésére 1 Mindenki tudja, hogy a lakbérek felemelésével egyidejűleg az állam is óriási jövedelemhez jut, mert hiszen a mindenkori lakbéreknek körülbelül 45°/o-a az az összeg, amelyet az állam adó fejében kap. ügy értesültem, tervek vannak arra vonatkozólag, hogy a szegény háztulajdonosok sorsán a kormány segíteni hajlandó oly módon, hogy kilátásba helyezte a házadó csökkentését. A szegény háztulajdonosk iránt tehát a kormány érzékkel bir, csak az ország megnyomorgatott lakossága iránt nem bir érzékkel. Nem érzi, hogy valami könnyítést itt is kellene csinálni és átmenetileg lehetővé tenni, hogy az anélkül is magas augusztusi bérek maradjanak érvényben. E kérdés elbírálásánál nem szabed elfelejteni, hogy az 1918-as alapbér, amelyre itt mindig hivatkozás történik, nem felel meg a békebeli bérnek, az 1917-es alapbér már egy, a háború alatt felemelt lakbér és nem azonos az 1914-es lakbérrel, tehát amennyiben az 1917-es lakbér sok esetben 75, vagy legfeljebb 80%-ra emeltetik fel, ez azt jelenti, hogy az 1914-es lakbérnek 100%-a engedélyeztetett már lakbéremelés fejében. Méltóztassék körülnézni, hogy ki rendelkezik