Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

88 A nemzetgyűlés 590, ülése 1926, békebeli jövedelmének 100%-ával, ki az a szerencsés, aki hivatkozhatik erre s aki azt mondhatja, hogy egyidejűleg emellett átmentettem békebeli vagyonomat teljes értékben, sőt nemcsak hogy átmentettem teljes értékben, hanem egyidejűleg kifizettem rajta lévő adósságaimat, értéktelen papírkoronákkal, az infláció idején. Méltóztassék nekem egyetlen egy társadalmi osztályt mutatni, amely abban a helyzetben van, hogy ily fényes eredménnyel úszta meg a háborút és a szanálást s akinek most a kormány a végén a rettenetes adóteher alatt nyögő lakossággal nemzeti ajándékot adatott. Épen ezért az elnök ur napirendi javaslatával szemben javaslom, hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezt a kérdést ne méltóztassék pártiigynek tekinteni. Voltam bátor hivatkozni arra, hogy a székesfőváros közönsége pártkülönbség nélkül fogadta el ezt a javaslatot s ha ezt ma én teszem szóvá, mint pártom egyik képviselője, ez nem jelenti azt, hogy ezzel a felfogással nem azonositja magát a polgári ellenzék valamennyi képviselő tagja. Meg vagyok győződve arról, hogy a túloldalon ülő képviselők közül is érzik sokan, hogy itt nem igazságos a kormány döntése, s hogy igenis méltányos volna, ha a kormány r ezen a téren megmutatná jószándékát és a lakbérek kérdésénél mutassa meg, hogy hajlandó lehetővé tenni, hogy a rettenetes gazdasági válság nyomán keletkezett nyomort a főváros lakossága és vele együtt az ország lakossága könnyebben birja elviselni. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ! Csik József jegyző : Kálmán Jenő ! Kálmán Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a nemzetgyűlés milyen kérdéseket tárgyaljon a következő ülésen, azt hiszem, helyesebb, ha a házszabályokból indulunk ki. A házszabályok világosan rendelkeznek afelől, hogy csak azok a kérdések tárgyalhatók a következő ülésen, amelyek házszabályszerűén elő vannak készitve. (Zaj a szétecbaloldalon.) Azok a kérdések, melyeket Peyer Károly igen t. képviselőtársam érintett, a mi szivünkhöz is közelállanak, de tisztában vagyunk vele, hogy az ilyen kérdéseket incidentaliter megoldani nem lehet azzal, hogy napirendre tűzzük, amint nem volna helyes az sem, ha napirendre tűznénk azokat a sérelmeket és panaszokat, melyeket a háziurak részéről hallunk abból az alkalomból, hogy adóterheik épen a novemberi házbéremelés folytán nagymértékben emelkednek. Sem az egyik, sem a másik kérdés tárgyalása nem volna helyes ; helyesen csak akkor járunk el, ha az elnök ur által kitűzött napirendet fogadjuk el a következő ülés tárgyalási anyagául. Tisztelettel javasolom, méltóztassék az einöki napirendi javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Csik József jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés! A polgári ellenzék részéről is el kell hangoznia annak a véleménynek, amely a holnapi napon esedékes nagy házbéremeléssel szemben a magyar parlamentben felemeli szavát és figyelmezteti a kormányt arra, hogy a lakossággal szemben neki kötelezettségei vannak. Előttem szóló t. képviselőtársam azt mondotta, hogy incidentaliter vetődött be a napirendi vitába ez a kérdés s minthogy formailag nem tárgyaltatott le, azért kifogásolja azt, amit mi előhoztunk. Ez a jogi formalizmus nem egyéb, mint a kérdésnek Prokrustes-ágyba való szoritása, már pedig nagy szerencsétlenségek vagy bajok történése idején — és az ilyen nagy szerencsétlenségnél is, mint amilyen a házbérévi október hó 30-án

r szombaton. emelés, amely most rászakad a lakosság millióinak nyakába — minden jogi formalizmust félre kell tenni és itt a parlamentben is fel kell szólalniuk azoknak a lelkiismeretes embereknek, akik a lakosság millióival éreznek s akik a kormány mulasztásaira felhivják a figyelmet, figyelmeztetve a kormányt a lakossággal szemben való teendőire. Négy vagy öt napon keresztül a mélyen t. kormány szociálpolitikai kongresszust tart a Tudományos Akadémia termében. Ez a kormány öt év óta korlátlanul szuverénhatalommal rendelkezik az egész ország felett, óriási többség ül a háta mögött és öt év után szociálpolitikai kongresszust tartanak azért, hogy ezekről a kérdésekről beszéljenek, holott ezeknek a kérdéseknek megoldása teljes mértékben a kormány feladata és kötelessége lett volna. Ezekkel a kérdésekkel nekünk nem kell foglalkoznunk s amit ez a kongresszus és azon a szakemberek megállapítanak, mindazt mi már úgyis tudtuk. Mi tudtuk, hogy az öngyilkosság és gyermekhalandóság tekintetében, de általában a szociális bajok tekintetében Magyarország rekordot ért el minden európai állam között. Ugyanakkor, amikor a kormányzat ötödik esztendejében inegállapitják ezt társadalmi utón, politikai téren erkölcsi bizonyítványt állítanak ki amellett, hogy ott, ahol a legjobban kellett volna foglalkozni e kérdésekkel, a törvényhozás termében, nem foglalkoztak velük, törvényjavaslatokat nem hozott ide a kormány, hogy a magyar élet e nagy problémáit leküzdeni igyekezzék. Szomorú, hogy nagy vita indul meg a volt pénzügyministerek és a jelenlegi pénzügyminister között a hadikölcsön valorizációja tekintetében. Magam háromizben is jegyeztem be interpellációt a hadikölcsönök valorizációja tekintetében, s most Hegedűs Lóránt és Teleszky János meg mások mutatnák rá arra, hogy ha a középosztályt és a néprétegeket pénzhez akarják juttatni és nagy szociális igazságtalanságokat akarnak kioperálni, tessék ezeket a hadikölcsönkötvényeket valorizálni vagy gondoskodni arról, hogy a kamatszelvényeket némi kép tisztességes módon megfizessék azoknak, akik tönkrementek, mert hittek Tisza Istvánnak, aki azt mondta, hogy a Kárpátok és^ a Sion-hegye összeomolhatnak, de a magyar állam meg fogja fizetni tartozását azoknak, akik neki hadikölcsönöket adtak. {Felkiáltások a jobboldalon: Meg is fogja fizetni!) Az elmúlt esztendő előtti évben az igen t. pénzügyminister ur megigérte, hogy humanisztikai szempontból hoz majd egy javaslatot a badikölcsönkötvényekre és gondoskodni kivan az életbiztosítási kötvényekre vonatkozólag is. Ami az életbiztosítási kötvényeket illeti, amely kérdést három évvel ezelőtt voltam bátor felhozni, ezt az élet nagy tragédiája mäv megoldotta. Azok ugyanis, akik 52 éven át aranykoronában olyan nagy vagyont fizettek be, amelyből két emeletes palotát építhettek volna Budán, időközben elhaltak. Ugy látszik a kormány azt varia, hogy azok, akikkel szemben neki kötelezettségei vannak, elpusztuljanak, hogy kötelez'ítségeinek ne kelljen a kormánynak eleget tennie. Ez nem szociálpolitika, ez nem humánus és emberi eljárás. Ezt megteheti olyan kormány, amely máról-holnapra minden lelkiismeretfurdalás nélkül akarja az ország hajóját tovább vezetni, de olyan kormányzat, amelyet olyan párt támogat, amely jelzői közé elsőnek vette fel a keresztény jelzőt, nem szabad, hogy szó nélkül menjen el ezek mellett az események mellett. Visszatérve főtémámra, a lakáskérdésre és a lakók helyzetére mi polgári ellenzéki képviselők nem tudjuk elég sötét satirozással aláhúzni figyel-