Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

 nemzetgyűlés 5Ô0. ülése 1926. ősi ezeréves alkotmánya szorosan össze van fűzve a felsőház kérdésével és Magyarország jövőjét el sem lehet képzelni egy új — miként ők mondják — modern reformokon keresztülment felsőház nélkül. Maga a ministerelnök ur is beszédében, és az előadó ur is, sőt továbbmenve tegnap Lukács György t. képviselőtársam is azt iparkodtak igazolni, hogy a magyar nép vérébe be van idegződve a főrendiház és a magyar nép az életet a főrendiház nélkül el sem tudja képzelni. A ministerelnök urnák a javaslat beterjesztése alkalmával mondott beszédének arra a részére legyen szabad röviden megjegyzést tennem, amikor azt mondotta, hogy a magyar főrendiház a magyar történelem ezeréves múltjával van összefüggésben, megállapítom szerényen, hogy a ministerelnök ur tévedett, mert a magyar felsőház, illetőleg főrendiház történelme nem ezeresztendős. A magyar főrendiház az 1608. évi koronázás után született meg, amennyiben az ebből az évből való I. törvénycikk kimondja, hogy ezután a főurak, főpapok, mágnások birtokuk arányában megjelenhetnek és külön tanácskozhatnak. A magyar főrendiház tehát nem ezeresztendős, hanem egészben véve körülbelül 314—316 esztendős. De a t. előadó ur is, akinek értékes és élvezetes előadását figyelemmel hallgattam végig, mint tudós, mint egyetemi tanár lendületbe jött és ő is mondott olyat, amellyel szemben kénytelen vagyok megállapítani, hogy tévedett előadásában. Ö ugyanis kereste a történelem, a világtörténelem lapjait és iparkodott példákat felhozni annak igazolására, hogy mindenütt a felsőház az, amely nélkülözhetetlenné tette magát az illető országok és államok politikájában. Többek közt felemiitette azt is, hogy a főrendiház az alulról felfelé törekvő erőknek nemcsak fékezője, hanem számtalan esetben — mint ő mondotta — védelmezője a demokráciának az alsóházzal szemben. Erre vonatkozólag nagy lendülettel emiitette fel a francia történelmet és hivatkozott arra, hogy a francia szenátus — és ezt példa gyanánt állította oda — annak idején szintén a francia kamarával szemben védte meg a demokráciát. Hát a t. előadó ur itt is tévedett, amiként tévedett a ministerelnök ur, mert az* a példa, amelyre az előadó urnák méltóztatott hivatkozni, az 3 888. évi eset, amikor Boulanger tábornok a kamarát, a francia alsóházat szét akarta zavarni, mert antirojalista volt, viszont Boulanger tábornok fanatikus hive volt a rojalista eszmének. A francia alkotmány értelmében azonban az alsóházat, a francia kamarát csak abban az esetben lehet feloszlatni, ha a feloszlatáshoz maga a szenátus is hozzájárul. A francia szenátus vezető emberei ebben az esetben tényleg kijelentették Boulanger tábornok előtt, hogy nem hajlandók hozzájárulni a kamara feloszlatásához. A mélyen t. előadó ur azonban helytelen következtetést vont le ebből, amikor azt a merész állítást dobta a világtörténelemben tájékozatlan képviselőtársaink elé, hogy a szenátus a demokráciát mentette meg ezzel, illetőleg a demokrácia védelmére kelt. Nem. Egy fanatikus rojalista tábornoknak merész alkotmányellenes cselekedetével szállt szembe. Ez történt tehát a francia szenátus részéről, és ez nem a demokrácia védelmére történt. Amikor Lukács György t. képviselőtársam felszólalásában szintén védeni akarta ezt a törvényjavaslatot, azt mondotta, hogy a magyar nép kivánja, óhajtja a felsőház megalkotását. Szeretném mélyen tisztelt képviselőtársamat megkérni, hogy mondja meg igaz, őszinte becsületes lelkére, talál-e a magyar történelemben olyan lapot, amely azt bizonyítja, hogy a magyar főrendiház a dolgozó népnek egy évezreden keresztül — vagy évi október hó 30-án, szombaton. 85 amióta főrendiház volt, mondjuk 300 és néhány esztendőn keresztül — adott valamit ; melyik a magyar történelemnek az a lapja, amelyre t. képviselőtársam rámutathat, mint olyanra, amely bizonyítaná azt, hogy a főrendiház a magyar nép érdekében tett vagy csinált valamit. Mi az, amiért a magyar népnek, a földet túró parasztságnak, az apró, törpe embereknek, a jobbágyivadékoknak hálásan kellene visszagondolniuk arra, hogy néhány száz esztendőn keresztül volt főrendiháza az országnak, és mi az, ami őket arra serkenti, hogy ezt visszakivánják 1 Meg vagyok győződve arról, hogy bármilyen fáradságot is szentelne Lukács György mélyeu t. képviselőtársam ennek a kutatásnak a magyar történelem lapjain, nem tudna olyan lapot találni, amelyből kitűnik az, hogy a magyar nép tényleg áhítozik a felsőház megalkotására. EllenkezőlegHa van valakinek, ugy a magyar népnek, a magyar dolgozó népnek minden oka megvan arra, hogy lelkének minden erejével, tüzével tiltakozzék az ellen, hogy újra életre keltsenek egy olyan intézményt, amely részére semmi jót nem tett. A magyar nép tudja a történelmet, a magyar népnek ma már nem lehet olyanokat mondani, amik a való tényt nem fedik. Hiszen mélyen t. képviselőtársaim, mind, akiket illet, méltóztassanak végiglapozni a magyar történelem lapjain, méltóztassanak végiglapozni, — amiként tette Drozdy Győző képviselőtársunk — a főrendiház naplóján 1711-től kezdve, méltóztassanak a magyar történelem lapjait végigböngészni s akkor meg méltóztatnak látni, hogy azok, akiknek az elmúlt napokban a ministerelnök ur dicshimnuszt zengett, azok, akik ezer esztendőn keresztül ez ország népének nyakán ültek, számtalan esetben gonoszul, lelketlenül viselkedtek azzal a magyar néppel szemben, amelyre rábízták száz és száz esetben a török, a tatár és mindenféle idegen ellenséggel szemben az ország védelmét. Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok ezért az általánosító megjegyzéséért rendreutasítani. Méltóztassék a múltról több kegyelettel megemlékezni. Esztergályos János : Meglepetésszerű volt ez részemre ; méltóztassanak azonban megengedni, hogy rámutassak arra, hogy nagyon sokan azok közül, akik a magyar történelemben, mint magyar főurak szerepeltek, nem a hazafiságukért kapták a módját ós lehetőségét annak, hogy magyar főurakká váljanak. Hiszen a magyar történelem irja — nem én mondom, — hogy számtalan esetben a magyar nép lelkétől idegen, érzésükben és nyelvükben idegen királyokkal jött idegen udvaroncok kaptak nagy birtokokat az országban, akiknek késői unokái vagy ők maguk főrendekké váltak. T. Nemzetgyűlés ! Nem újság az, amit szeretnék elmondani, tudja ezt a magyar dolgozó nép, épen ezért tagadom és tagadjuk valamennyien, hogy a magyar nép kivánná azt, hogy ebben az országban felsőházat alkossanak. De hagyjuk a történelemnek ezeket a szomorú napjait ós lapjait, melyekkel igazolni szerettem volna, hogy legnagyobb részben nem érdemlik meg azt a védelmet, melyben a ministereielnök ur részéről részesültek. Nézzük azonban magát a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat hajszálnyira simul azokhoz a törvényjavaslatokhoz, melyeket a kormány eddig beterjesztett. Lett légyen az bármilyen törvényjavaslat, a kormány mindegyiknél a demokratikus haladás es fejlődés látszatát iparkodott mutatni. E törvényjavaslattal is igy csinál a ministereluök. Nem tudom, a nemzetgyűlés tagjai megfigyelték-e, hogy ^ mi minden van ebben à törvényjavaslatban elrejtve. 14*