Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

82 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi október hó 30-án, szombaton. ott a referendum alapján korrektivum létesül. Nem hinném, hogy helyeselné t, képviselőtársam, hogy az amúgy is megrázott és a felsőházi választások által a választási küzdelmekbe még jobban bevonandó közvéleményt még az időről-időre és esetleg gyakran felmerülő senatus consultumok által is nyugtalanítsák. (Sándor Pál: Mélyreható kérdésekben igen!) Ebből a példából következik az is, hogy egy általános választójoggal létesült szenátustól nem lehet elvonni a pénzügyi kérdésekről szóló javaslatokba való beleszólás jogát, mert ez egyértelmű volna azzal, amikor az állam gépezetének megállítása az egész állam létének megakasztásával egyenlő ; itt olyan szerepet vállal és vindikál magának az a felsőház, amely veszélyes, sőt kárhozatos lehet az államra. (R

assay Károly: A tervezett reform szerint is megvan a beleszólása!) Ne felejtsük el, hogy ezzel újra csak a szélső demokratikus felfogásoknak ártunk, ezzel újra az általános választójog által kialakuló esetleg egységes közvéleményt törjük ketté és ezáltal ami túlságosan ki nem nevelt közvéleményünkbe újból olyan zavaró momentumokat viszünk bele, amelyek az általános választójog azon nagyszerű előnyeinek és kiválóságainak is ártanának, amelyeknek, ha csak az alsóház választatik meg ezen általános választójog által és a felsőház másképen állíttatik össze, semmiképen nem ártanának. Itt nyilt őszinteséggel és becsületességgel megmondom, hogy bár az általános, egyenlő és titkos választójog híve vagyok, attól tartok, hogy egy ilyen alapon összealkotott felsőházban a műveltségnek és a tudománynak, a közgazdasági tapasztalásnak olyan kitűnőségei esetleg nem foglalhatnának helyet, amilyenek egy másképen összealkotott felsőházban helyet foglalnának; kötelességem ezt nyíltan és őszintén megmondani. Ez végül is nem az általános választójog hibája. Az általános választójognak az a kötelessége, hogy kikeresse a lehetőség határain belül azokat, akiket ő a legméltóbbaknak itél arra, hogy a nemzet akaratát képviseljék. De lehetnek a tudománynak, a műveltségnek, a gazdasági és társadalmi életnek olyan kitűnőségei is, akik természetüknél, hajlamaiknál, sőt képességeiknél fogva is nem érzik magukban az erőt, a fizikait, arra, hogy kilépjenek a porondra és végigküzdjenek egy olyan küzdelmet, amelyben az érvényesülésnek legtágabb lehetősége, de a küzdő fegyverek megválogatásának is legtágabb lehetősége van meg. (Erdélyi Aladár: Így van, ez nagy igazság! — Rassay Károly : Sohasem hittem, hogy nálam tudósabb emberek nincsenek!) Meg kell keresni és találni annak lehetőségét, hogy ezek az erők is a nemzeti munkába befoglalhatok legyenek. A másik módja a felsőház megalkotásának, amelyre az igen t. kormányjavaslat is helyezkedik, és amelyet sajnos, én épugy nem tehetek magamévá, mint az előbbi módot, a közigazgatási funkciók elvégzésére hivatott szerveknek a felsőház megalkotásába való bevonása. Ez az eszme nem uj, hiszen lord Roseberry és lord Dunraven 1888-ban lándzsát törtek emellett a ízondolat mellett és harcoltak ennek beviteléért a Lordok Házának reformjába. De én azt hiszem, bármilyen kitűnő és kiváló legyen egy ilyen törvényhatósági közgyűlés, egyfelől nem lenne alkalmas arra, hogy kiválogassa a nemzet kitűnőségeiből azokat, akik hivatva volnának a felsőházban ülni, másfelől — a francia szenátus példájára utalok — amugyis pártszenvedélyektől széttagolt társadalmunkban még a közigazgatásba is belevinné a pártszenvedélyt. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Franciaországban akkor, amikor a községi birót — akár maire-nek nevezzék, akár máskép — megválasztják, abban a pillanatban azt kérdezik és azt nézik, hogy neki az országos politika szempontjából milyen álláspontja van. A szenátustól az alsóházon keresztül, illetőleg a képviselői kamarán keresztül a legutolsó — nem akarom mondani, hogy bakter — de biró választásáig az országos politika ural mindent és az országos politika diktálja, hogy ki legyen megválasztható és ki nem. (Halász Móric : Ezzel a közigazgatásba beleviszik a politikát !) Tehát a politikát, — én sem mondottam mást — a pártszellemet, amelynek épen kiküszöbölésére, amelynek fölé való emelkedésre kellene a felsőháznak törekednie, viszik bele ekképen a közigazgatásba, és a közigazgatásnak szűrőnek kontemplált szervén keresztül magába a felsőházba. Egyik igen t. képviselőtársam a túlsó oldalról a közigazgatási szerveknek ilyetén való igénybevételének helyessége mellett citálta kiváló politikai professzorunknak, Concha Győzőnek munkáját. Én ezzel szemben a felsőüáz reformjáról — ha jól tudom — a Jogállamban megjelent cikkéből éppen az ellenkező véleményt olvasom ki. Ö azt mondja, hogy (olvassa): »A törvényhatóságoknak a felsőházi tagok választására való jogosítása őket a tett, a cselekvés mezejéről elvonná és a politizálás, a parlamenteskedés törvényesített szervezeteivé tenné.« De kérdezem, vájjon az ellenzék maga nagyobb erővel érvényesülhetne-e a közigazgatási szervek ilyetén érvényesülésével 1 Kérdezem, vájjon — hacsak egy gyökeres, az általános egyenlő és titkos választójogon fel nem épitett megyére nem gondolok (Rassay Károly : Nem gondolom !) — nem gondolja-e igen t. képviselőtársam, hogy akadna számos olyan megye, amely ilyen szervezet alapján egyetlen ellenzéki tagot se küldene be a felsőházba. (Rassay Károly : Sőt, nagyon is jól látom! Azért követelem előbb a reformot!) A közigazgatási szűrő tehát, t. képviselőtársaim, nézetem szerint, a megyeházán keresztül egy szabadelvűbb, egy demokratikusabb, egy radikálisabb szellemet semmi esetre sem hozna be a mai vagy a mait nem radikálisan megváltoztató reform nélkül a felsőházba. (Rassay Károly: Ezzel tisztában vagyunk!) Ezt hangoztatta Bryce is, akinek órák hosszat tartó tanulmányokba került ez, amint ő ezt jegyzőkönyvében, illetőleg levelében bevallja. Ö is arra az álláspontra jutott, hogy a közigazgatásnak, a country-knak és a borough-knak ilyetén való igénybevétele csak konzervativebbé, maradibbá, de nem demokratikusabbá tenné a felsőházat. És kérdezem, vájjon nem rivalizálna-e az igy összealkotott felsőház az alsóházzal épugy, mint rivalizálna az általános választójog alapján közvetlenül megválasztott felsőház 1 Nem volna-e ez ujabb és ujabb állandó súrlódások és kontraverziák forrása, ez a megoldás is csak ugy, mint az előbbi. (Sándor Pál: Akkor minek kell a felsőház V.) Méltóztassék türelmével és figyelmével megajándékozni, szerény véleményemet nagyon rövid idő alatt ki fogom fejteni, ellentétben azokkal a képviselőtársaimmal, akik csak kritikájukat mondták el, Azt hiszem, hogy ennek a közigazgatási formában való reformnak egy- módosítása, melyet a nemzetgyűlés könyvtárának tudós igazgatója fejtegetett egy régebben megjelent tanulmányában, sem vezetett eredményre. Nagy Miklós t. i. azt hangsúlyozza, hogy annak elkerülése végett, hogy a politika ilyeténformán bevitessék a közigazgazgatásba, a törvényhatósági közgyűlést és a közigazgatási bizottságot külön kellene választani akként, hogy a törvényhatósági közgyűlésnek meg kellene hagyni a politikai funkciókat, a közigazgatási bizottság széleskörű átszervezésével pedig annak hatáskörébe kellene utalni minden