Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi október hó 30-án, szombaton. % közigazgatási ténykedést. Én annak illusztrálására, hogy abban az országban, amely klasszikussá tette a megyei életet, Angliában, mennyi kifogás alakult ki és mennyi ellenmondás hangzott el az ilyen alapon való reform ellen, idézem és igen t. képviselőtársam szives figyelmébe ajánlom a felsőháznak, illetőleg a Lordok Házának reformjáról szóló legutolsó, 1925-ös vitáját az angol parlamentnek, amelyben lord Birkenhead igy nyilatkozott .a közigazgatásnak a felsőház megszervezéséről (olvassa) : »A megyék gyűlései, a country-councils nem azért alkottattak, hogy ilyen funkciót végezzenek. Ellenkezik karakterükkel, megmételyezné őket a pártpolitika mérgével, olyan felsőházat teremtene, amelyben senkinek sem volna bizalma, mert bár tiszteletreméltó vidéki urak választanák, azonban egészen más célból szerveztettek megyegyülésbe.« Marad végül az utolsó megoldási mód — legalább az én tudomásom szerint — a közvetett választási megoldás: a népképviseleti kamarának, tehát határozottan és kifejezetten hangsúlyozom, az általános egyenlő és titkos választójog alapján összealkotott népképviseleti kamarának közvetett módon a felsőház megalkotásában való szerepe. Azt az érvet hallottam és olvasom ez ellen, hogy ez duplikátuma volna az alsóháznak, és ami még nagyobb baj, az alsóházi többség minden hatalmát tükrözné vissza. De kérdezem, ha a felsőház ugyanazon általános egyenlő és titkos választójog alapján alkottatnék össze, mint az alsóház ugyanazon időben, tehát ugyanazon választók által, nincs-e 90% valószinüsége annak, hogy ezen felsőház ugyanazon pártarányokat tartalmazná, mint az ugyanakkor, ugyanazon választójog alapján összealkotott alsóház ? Ha pedig ezt a felsőházat ugyanezen alapon, de a közvélemény változásainak respektálására való tekintettel más időkben alkotnák össze, akkor meg olyan irtózatos súrlódás és állandó összeütközés kellene hogy teremtődjék ebből, amelynek kárát csak az ország látná. Azt hiszem, a többség mindenhatóságának ellensúlyait meg lehet találni. Elsősorban néhány szót kivánok szólni arról a megoldásról, amelyről csak egy mellékmondatban emlékezett meg Farkas Tibor t. barátom, s amelyre vonatkozólag nem tett konkrét javaslatot : a norvég parlamentről. Ezzel a kérdéssel hosszassabban foglalkozni nem tartom szükségesnek, mert hiszen végeredményben a norvég parlament, a storting nem kétkamarás parlament, hanem egykamarás, amelynek egy bizottsága ülésezik külön. Érdekes és talán nem mindenki által tudott dolog, hogy a francia forradalom napjaiban — mint az Archive Parlamentäre mondja, — Dupont de Nemours a constituante idején ugyanezt a megoldást ajánlotta a franciáknak. De szerény véleményem szerint nem volna értelme annak sem, hogy az alsóház saját tagjai köréből válassza meg a felsőházat. Ez nyilvánvalóan ugyanazokat a pártarányokat tüntetné fel világosan s ennek korrektivumai, amelyeket ajánlottak, eredményeseknek nem bizonyultak. lín azonban azt hiszem — ezt mindig hangsúlyozom és nem hangsúlyozhatom elégszer — hogy egy, a legszélesebb alapokon összealkotott alsóház által megválasztott olyan felsőház, amely felsőházat nem saját tagjai közül választja az alsóház, és amely felsőházat nem plenáris ülésében, hanem az angol mintát követve körzetekre, országrészekre felosztva választaná meg az alsóház, lényeges enyhítéseket jelenthetne abban a tekintetben, hogy a felsőház nem tükrözné vissza hűségesen és szolgai módon az alsóház pártarányait. Azt hiszem ugyanis, hogy az emberi természetben rejlik, hogy abban a pillanatban, amikor NAPLÓ. XL

VI. kiemeltetik abból a légkörből és miliőből, amelyben összekovácsolta és összeforrasztotta esetleg a pártfegyelem; abban a pillanatban, amikor országrészenkénti gyűlésekben — aminek példáit megtaláljuk más formában a régi magyar alsótáblán, a renditáblán — jönnének össze az alsóháznak illető tagjai, ahol az afftinitás, egymásnak pontos ismerése, a vidék társadalmi, gazdasági és erkölcsi erői lemérésének biztos lehetősége forog fenn: ott, az a meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, ha teljesen nem is fognak eltűnni a pártkötelékek és a pártfegyelem béklyói, de meg fognak enyhülni, meg fognak lazulni és helyet fognak adni egy olyan emberi, olyan szélesebb látókörből itélő, országos szempontokat előtérbe toló mérlegelésnek, amely országos szempontokat előtérbe toló mérlegelés a felsőház ilyen formában való megalkotásánál a pártellenzékek^ éleit is képes lesz letompitani. Az országrészenként való megszervezése az alsóháznak felsőházat választó képviselőinek — nem akarom mondani, a magánérdeknek, — de a pártérdekeknek a közérdek alá való rendelését jelenti, és én azt hiszem, ezzel elérhetnők és elősegithetnők azt, amire mindenkinek törekednie kell, hogy a pártszenvedélyek letompitásával, a küzdelem és az izgatás árán való f oly ton-f oly vast megújuló választási küzdelmek lecsökkentésével egy tisztább és nyugodtabb, tehát tárgyilagosabb légkörben való megalkotását a felsőháznak tegyük lehetővé. Hallottam azt az érvet, hogy mindenki, aki ilyen vagy hasonló megoldásra tör, a történelmi megoldást hagyja tekinteten kiyül és szakit a magyar nemzet jogfejlődésével. Én e téren azt vallom, hogy amig okosat, helyeset és célhozvezetőt tudunk alkotni a történelmi tradiciók tiszteletben tartásával és jogfejlődésünk respektálásával, addig igenis kötelességünk ezekhez rakaszkodni. Abban a pillanatban azonban, amidőn az ezekhez való esetleg szolgai ragaszkodás a mai viszonyokat nem szolgálná, a mai helyzetnek nem volna megfelelő, kötelességünk ezzel annyira szakitani, amennyire ezt az idők és a viszonyok megkövetelik. Ha Anglia, * amelyre Nagy Emil igen t. képviselőtársam múltkori beszédében igen helyesen hivatkozott abban a formában, hogy magánjogát, de közjogát is mindig tekintetét a múltra szegezve alkotta meg, — ugy, ahogy kastélyait és palotáit is mindig ugy épi ti fel, hogy nem bontja le a régit, hanem a régihez hozzáépíti az idő által megkívánt modern szárnyakat, épen ugy fejleszti tovább magánjogát és közjogát, és Anglia mégis legbölcsebb embereinek leszűrt véleménye alapján azt találja, hogy nem a Lordok Házának szerves továbbfejlesztésével, hanem ennek a megoldásnak megválasztásával találhatja meg a legkielégitőbb megoldási módot: akkor azt hiszem, a mi szemünkbe sem fogják vethetni a kegyeletlenségnek, a múlttal minden áron való szakitásnak vádját, hanem be kell ismernie mindenkinek, hogy igyekszünk elmenni addig a határig a múlt respektálásánál, ameddig lehetséges, de be kivánjuk ezt olvasztani abba, ami parancsoló szükségessége a jelennek. Ezért én az alsóház tagjainak körzetbe beosztott választójoga mellé, ha átmenetileg is, — mert hangsúlyoznom kell, hogy ezt az alkotást maradandó alkotásnak nem tarthatom, — ennek több más tényezővel való komplikálását elfogadhatónak tartom. De meg kell jegyeznem, hogy az alsóház tagjai által körzetekre vagy vidékekre beosztott kollégiumok által való választásból kikerülő felsőházi tagok számát az összes felsőházi tagok többségében kivánom megállapítani. Hogy a hivatalbeli tagok respektálása menynyiben kivánatos, arra bővebben kitérni nem akarok, de az a meggyőződésem, hogy Magyar14