Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

80 'À nemzetgyűlés 590. ülése 1926. T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak Sieyes abbé volt a kétkamarás rendszer ellenfele, de a kétkamarás rendszer klasszikus hazájában, Angliában a harmadik Grey lord, Bright, Cobden kifejejezetten és határozottan az egykamarás rendszer hi veinek vallották magukat. Az egykamarás rendszer tulajdonkép két alkotmányban szerepel. Az 1791-iki franciában és az 1848 iki ugyancsak francia alkotmányban. Olvassuk az Archives Parlementaires-ben,ahol Lally Tollendal megmondja, hogy 1791-ben azért volt inperativ szükség az egykamarás rendszerre, mert egyfelől a monarchia feltámadásának, másfelől az arisztokrácia túlkapásainak akartak ezzel gátat emelni. És Tocqueville megmondja, hogy 1848-ban ideig-óráig azért alkották meg az egykamarás rendszert, mert csupán a parlament egységében véltek gátat vetni tudni, a hercegelnöknek, Napoleon esetleg császári vágyainak. A legklasszikusabb alkotmánynak, az amerikai alkotmánynak egyik megalapozója fejezte ki véleményét, hogy miért helyes egyedül az egykamarás rendszer. Franklin mondta azt, hogy a kétkamarás rendszer hasonlit ahhoz a kocsihoz, amelybe elől is van egy ló fogva, meg hátul is. A kocsi tehát nem mehet előre. De ezen vélemények ellenére én rendületlenül megállok azon az előbb hangoztatott álláspontomon, hogy bizonyos határokig, bizonyos keretek között szükség van feltétlenül az alsó, a népkamara véleményét bölcsességével átszűrő, megfontoló és tanácsadó szervre. Hogy ez igy van és hogy a szocialisták álláspontja sem volt mindig és rendületlenül az egykamarás rendszer, ezt mulatja egy klasszikus képviselőjüknek, Ramsay MacBonaldnak »Socialism and Governement« című munkája. (Peidl Gyula : Nem ismerte a magyar nemzetgyűlés összeállítását !) T. képviselőtársam, én is hangsúlyoztam elöljáróban világosan és határozottan, hogy én ennek a két kamarás rendszernek általam helyesnek vélt megalkotási alapjául_ az általános, egyenlő és titkos választójog alapján összehozott népkamarát tartom. Ez előfeltétele ennek a népkamarának tanácsadó, véleményező, helyesbitő fórumául, illetőleg társkamrájául kontemplálom a felsőházat. (Esztergályos János: Hol van az megírva, hogy kell lennie í) MacDonald lényegében azt mondja, hogy az alsóház iránti minden tisztelete és elismerése mellett is, egy olyan szűrőre, olyan véleményező fórumra, — ő nem mondja kifejezetten, hogy ez felsőház legyen, — mondom, egy olyan véleményező fórumra nézete szerint az angol alkotmányban is szükség van, amely megfontolja, latolgassa az alsóház határozatait és ha tud okosabbat mondani, ezt az okosabbat szuggerálja — a szuggestion szót használja — az alsóházra. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nos, ehhez mit méltóztatnak szólni ?) A modern alkotmány két alappilléren nyugszik : a felelős kormányrendszeren ós a politikai pártrendszeren. Felsőházra mindkettő szempontjából szükség van, hogy mindkettő esetleges túlkapásainak gátat vethessen, És itt újra hivatkozom Tocqueville-re — akire az előbb is hivatkoztam, — aki megmondta és világosan leszögezte az amerikai alkotmányról irott munkájában, hogy azokban az időkben, amikor az amerikai alkotmány megalkotta a felsőkamarát, még nem annyira a végrehajtó hatalom és az egyik parlamenti szerv közti összeütközésnek megfékezésére gondolt, mint inkább arra, hogy gátat vessenek az egykamarás rendszer esetleges túlkapásainak. Abban az időben az amerikai szabadságot még az egykamarás rendszer esetleges zsarnokoskodásával képzelték el. Később azonban már mindjobban előtérbe tolult az a felfogás, hogy a második évi október hó 30-án, szombaton. kamarát épen azért kell megalkotni, hogy az egyik kamara és a végrehajtó hatalom között esetleg felmerülő súrlódásoknál a két kamara között létrehozott egység a maga tekintélyével és erejével a végrehajtó hatalom túlkapásainak fékje lehessen. A politikai pártrendszer természetesen, amig politikai és parlamentáris élet lesz, kiirtható nem lesz sem az egykamarás, sem a kétkamarás rendszer mellett. Csak az a kérdés, hogy vájjon ennek a politikai pártrendszer túlkapásainak lenyesegetésére, az ideális politikai élet megközelítésére nem alkalmas szerv-e egy ilyen második kamarának a felállítása és hogy a felsőház összeállításánál érvényesülő erők bölcs összekombinálásával nem lehet e olyan szervet létesíteni, amely a politikai pártélet túlkapásait a kellő korlátok közé lesz képes szoritani. Mert az én nézetem szerint a felsőháznak egyik legfőbb feladata a kisebbségek igazának érvényesítése. Ha egyfelől módot és lehetőséget teremtünk a felsőház összeállításával arra, hogy a kisebbségek a maguk arányában, a maguk erejének és súlyának megfelelően érvényesülhessenek, másfelől olyan belátásos felsőházi többséget tudunk összeállítani, amely élethivatásánál és hangsúlyozom, összealkotásának módjánál fogva az alsóházban talán élesebben jelentkező ellentéteket kiegyenlíteni képes segíteni, akkor már a felsőházban is a parlamenti élet fattyuhajtásainak lenyirbálására egy eszközt találtunk. Mert a felsőháznak, amint az előbb mondottam, a kisebbségek igazának érvényesitésére kellvén törekedni, mindig a kisebbségre kell figyelnie, mint minden parlamentnek, mert végeredményben arra kell törekedni, hogy ez a felsőházi többség a maga összeállításának sokoldalúságánál fogva ne tisztán és szoros értelemben vett pártérdekeket szolgáljon, hanem az egész társadalomnak érdekeit _ szem előtt tartva, igyekezzék az alsóházban jobban kidomborodó és élesebben összecsapó pártpolitikai ellentéteket leenyhiteni és az ország közérdekének szempontjából összeegyeztetni. Ha sikerül ennek a felsőháznak helyes összealkotásával még a többségnél is nem a legyőzésre, hanem a meggyőzésre helyezni súlyt ; ha sikerül azokat az éles ellentéteket, amelyek az alsóházban megnyilatkoznak, a felsőház bölcs és mérséklő hatásával az alsóházban is lemérsékelni és kiegyenlíteni törekedni ; ha sikerül a két ház együttes fellépésével, harmonikus megnyilatkozásával az országban egy közhangulatot kidomborítani; akkor az a felsőház nemzeti hivatásának olyan magaslatára emelkedik, amelyre minden nemzet igazi parlamentarizmusának törekedni kell. (Ugy van!) A leszűrt nemzeti közvéleményt képviselni, a leszűrt nemzeti közvéleményt átvinni és átplántálni nemcsak az alsóházban, de a választóközönség legszélesebb rétegeibe is és igy elősegíteni azt, hogy már a parlamentáris összecsapások előtt is lehetőleg egységes, egészséges közvélemény alakuljon ki és ezáltal olyan erkölcsi erőket szabadítani fel és mozgatni meg, amelyek a mai egyoldalú alsóházi, éles parlamenti ellentétek közepette nem tudnak felszabadulni: ez volna a legnemesebb hivatása a felsőháznak. A kérdés csak az, sikerül-e a felsőházat ugy összeállítani, hogy már az összealkotásánál fogva oly sokoldalúan tükrözze vissza a nemzet igazi közvéleményét, hogy - bevallom őszintén és nyíltan — a legszélesebb választói jogon alapuló alsóház felfogásánál is tárgyilagosabban, igazságosabban és hogy ugy mondjam, emberiesen fejezze ki a nemzet akaratát. A kérdés csak az, megvan-e a módja és lehetősége annak, hogy ezt a felsőház összealkotásának mikéntjében megvalósitsuk. Az egész felsőház reformjára és összealkotá-