Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. mezbe öltöztetni. (Fábián Béla : Nem is nagyon próbálják !) Már 1848-ban Szemere Bertalan és gróf Andrássy Gyula a választási rendszer híveinek vallják magukat s a képviseleti alapon kívánják konstruálni a főrendiházat, akkor azonban ehhez a kérdéshez az alkotmányjogi reformok kapesán-nem nyúltak hozzá. 1885 ben gróf Andrássy Gyula megismétli korábbi álláspontját és elvi felfogását s akkor a legpregnánsabban fejezte ki a felsőház demokratikus kialakításának programmját Irányi Dániel, aki a választási rendszer minden kategóriájának társadalmi érdekképviselet akarta érvényesíteni. Itt látjuk, hogy van választási rendszer is, de van kinevezési rendszer is, az örökös jogú tagság, vagyis egy oly alchimista keverék, amelyből kikerül az arany középút. A kinevezési rendszer a legvégzetesebb és legjobban ellentmond a demokratikus és komoly szociális jogkiterjesztés gondolatának. Nem is tudom, hogy mi rejtőzik a kinevezési rendszer mögött, mert hiszen minden intézkedés csupa probléma e javaslatban. Nyilvánvaló, hogy a kinevezési rendszer mögött egy oly gondolat bújik meg, mely gyökereit és jogosultságát megtalálja a multak tapasztalataiban. Mert hogyan történtek a múltban a kinevezések? A múltban kineveztek egyes közgazdasági és egyéb kiválóságokat, akik, hogy kinevezésüket elérjék, hogy átkerüljenek azon a folyón, lerakták az obulusokat. Megfizetett kinevezések voltak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezeknek a pénzeknek az volt a rendeltetésük, hogy a választási pártkasszát növeljék. Én csak a multak tapasztalataiból következtetek a jövő lehetőségeire. (Putnoky Sándor : Ilyet nem lehetett tapasztalni a múltban!) Nem lehetett? Volt egy idő, amikor Magyarország ministerelnökéről a képviselőház egy kiváló jeles és puritán egyénisége azt állapította meg, hogy Európa legnagyobb panamistája s akkor törvényszéki tárgyaláson nyert igazolást, hogy bizonyos közcélra rendelt összegek kerültek választási célokra. Ezek voltak azok a bizonyos sópénzek.fZaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Háromszázezer forint volt egy kinevezés ára!) Elnök : Fábián képviselő urat még egyszer figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktól! Pakots József : Emlékezzünk tehát régiekről és ez memento legyen a jövőre. Mi tiltakozunk a kinevezési rendszer ellen. T. Nemzetgyűlés ! A kinevezések másik oldala az élethossziglan való kinevezés, mert hiszen ellenmondás van abban, hogy egy ideiglenes államfő élethossziglan nevezhessen tagokat a felsőházba. Ez oly logikai abszurdum, amely önmagáért beszél abban a pillanatban, mihelyt az ember elé vetődik. Itt van a kérdés Achilles sarka ; ebből lehet megállapitani, hogy maga az egész kinevezési rendszer nem való a felsőház konstrukciójába és épen ezért ez is, meg egyéb ilyen részlet-konstruktiv-tervek teljesen meghamisítják a felsőház rendelkezését. Ha már van felsőház, annak szenátusi jelleggel kell birnia ugy, amint Belgiumban, Franciaországban és talán még Olaszországban is van. Hogy időnkint forradalmi és egyéb alkalmakkor a szenátus sem tud ellenállani s a szenátus sem tudja a maga rendeltetését betölteni, az nem jelenti, hogy azért a szenátusi rendszer nem az igazi demokratikus formája a felsőház megalkotásának. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy a felsőházra azért van szükség, hogy fék legyen az alsóház tevékenységével szemben s hogy azt ellensúlyozza. Mi az? Hát trapéz művészek, egyensúlyozó művészek vannak itt, akik politikailag igy akarják a dolgokat ellensúlyozni? A nemzeti közakarat érvényesülését kell biztosítani, majd egyensúlyozza ez önmagát a saját létfentartása, évi október hó 30-án, szombaton, 77 a saját érdekei szempontjából. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akinek van joga, az nem fog a jogával könnyelműen élni, mert azt meg akarja tartani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akinek földje van, az nem lesz felforgató, mert a földjét akarja biztosítani és konzerválni. A jog a legnagyobb konzerváló erő mindenki számára és én mondom: a néprétegek a legkonzervativebb rétegei az össztársadalomnak. íme, bizonyítja ezt az, hogy egy felsőházi javaslatnál forradalmárok jelentkeznek. Hiszen önök forradalmat csinálnak, önök titkos forradalmárok. (Derültség és mozgás a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Sőt nyilt forradalmárok! A nyiltszavazásos rendszerrel nyíltan törnek a nép ellen!) Ha nem titkos forradalmárok, akkor öntudatlanok. Sokratesről és Platóról mondják a teológusok, hogy öntudatlan keresztények voltak, mert a Megváltó születése előtt már a Megváltó tanításainak szellemében éltek. Ha áll igy Sokratesről és Piátóról az öntudatlan kereszténység, akkor áll önökről az öntudatlan forradalmiság. (Ellenmondások a jobboldalon.) Önök, t. többség, ilyen öntudatlan forradalmárok és erről ebben a javaslatban letették a vizsgát. (Rothenstein Mór : De megbuktak ! — Griger Mikíós : Azt szeretném tudni, hogy amikor Nagy Vincével együtt az öttövényi kerületet »Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszöntötték, akkor is öntudatlan keresztények voltak 1) Erre a személyes invitre ki kell jelentenem, hogy becsületes és jó keresztény vagyok, akinek mint katholikus, lelkiismeretem szerint jogom van ugy köszönteni keresztény hitrokonaimat : »Dicsértessék a Jézus Krisztus«. Ezt tőlem nem vitathatja el a főtisztelendő képviselőtársam. (Griger Miklós : Én politikai gyűlésen soha nem mondom ezt!) Önnek nem kell mondania, de nekem kell mondanom, mert annyira megmérgezték a kerületet azzal, hogy azt hirdették : jönnek a zsidók és a destruktivok, hogy nekem be kellett igazolnom, hogy vagyok olyan jó keresztény, mint amilyeneknek önök hirdetik magukat. Ez volt a memento móri, amelyet oda kellett kiáltanom annak a választóközönségnek, amelyet önök megfertőztek. Nagyon tisztelem a t. képviselőtársamat, de nem tudom, mióta csinál vallási kérdést ? Engedje meg, én mint jó katholikus, paptól zokon veszem, ha megtiltja 'nekem, hogy hogyan köszöntsem vallásom parancsa szerint hittestvéreimet. (Griger Miklós : A szabadkőműves páholyba is avval köszönt be ? Mióta ilyen vallásos ?) Önök a kereszténység ^ nevében hét esztendőn keresztül korteskedtek alávaló módon, a kereszttel verték fejbe más polgártársaikat. Én, mint becsületes jó keresztény, aki a lelkemmel nézem a kereszténységet, ezt a kereszténységemet nem viszem ki a szennyes közéleti viták piacára. (Esztergályos János : A kereszténység nevében gyilkoltak ! — Peidl Gyula : A templomok szószékéről agitáltak ! — Lendvai István : Szegeden miért nem dicsérték a Jézus Krisztust? — Zaj. — Elnök csenget.) Kifogást emelek az ellen, hogy a főpapságnak ilyen széles képviselete van a felsőházban. Kifogást emelek ez ellen, mint ahogy a másik álláspont szerint hiányolnom kell a képviseletet, ha elfogadom az ősi alkotmány rendithetetlen alapján álló ortodox legitimista álláspontot, mert akkor azt kellene kifogásolnom, hogy miért nincsenek benne a felsőházban azok a régi főpapok, akik a megszállott terület egyháznagyjai ! (Halász Móric: Az 5. §. felel reá !) Kmetty tanításaiban a következő érdekes kérdések vannak (olvassa) : »A pozsonyi gróf ma is főrendiházi tag ? Igen, feltéve, hogy magyar állampolgár«. A másik kérdés (olvassa) : »Az a tény, hogy Pozsony nem tartozik Magyarországhoz, nem változtat ezen ? Nem, 13*