Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

76 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926, azok a rejtelmek, amelyekre választ várunk. (Erdélyi Aladár : Választás készül ! — Cserti József : Akkor tessék nyilatkozni ! — Esztergályos János : Nem meri megmondani, hogy mikor Î — Erdélyi Aladár : Ha tudnám, szivesen megmondanám !) Elnök : Esztergályos János és Erdélyi Aladár képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Pakots József : Jogfolytonosság volna az esküdtszék visszaállítása, mert az esküdtszék is egyike a legfontosabb alkotmányjogi garanciáknak. Ennek bizonyítására nem kell mást megemlítenem, mint azt, hogy az esküdtszéki intézményt mindig a reakció igyekezett leteriteni. Tudjuk, hogy 1850-ben Ausztriában az esküdtszéki bíráskodást a büntető perrendtartásba beillesztették, de már 1853-ban, a reakció uralomra jutása alkalmával rögtön lomtárba került és csak húsz év múlva tudott ismét feltámadni, amikor a reakció megtört. Vagyis az esküdtszéki biráskodást, mint a demokratikus fejlődés, a haladás és az alkotmányjogi garanciák egyikének érvényesülését a reakció mindig igyekezett lehetőleg megakadályozni. Nem csoda, hogy a szabadság előőrsének nevezi a francia Jouffrois az esküdtszéki bíráskodást, mert ebben a legdemokratikusabb elv érvényesül, amikor a birói és a polgári vélemény együttességéből alakul ki az itéletmondás, amikor a társadalom jog- és ténykérdésekben véleményt nyilvánit, és a biró s törvény alkalmazásán keresztül átszűrődik ez a vélemény. (Erdélyi Aladár: Nem mikor a szenvedélyek uralkodnak!) Ezt is halijuk. A szenvedélyek azonban benn a törvényszék épületében meg szoktak változni. Kinn az utcán a szenvedélyek tobzódni szoktak, de amikor a 12 polgárember ott ül a maga esküdtbirói székében és tudja milyen szent és magasztos feladata van, akkor lelkiismeretének mérlegére teszi azt a kérdést, amelyet eléje állitanak és nem fog a szenvedélyére hallgatni. Magam is voltam esküdtbíró és tudom, hogy milyen mély meghatottsággal gondoltam a magam szent polgári kötelességeimre; s amikor esküdtbiró voltam, az esküdtszék elnöki székében Zsitvay Leó ült, aki olyan nagy megbecsüléssel viseltetett az esküdtszék iránt, hogy minden ember, minden polgári biró érezte, hogy ő most az alkotmánynak egyik részese, az alkotmányjogi garanciáknak egyik biztositéka, egyik pillére. Az esküdtszék visszaállitását főként sajtóvétségekben és politikai vétségekben követelem és követeljük, mert hiszen láthattuk épen a politikai szenvedelmek jóvoltából, hogy micsoda Ítéletek készültek. Tisztelem a birói függetlenséget és a birói széket, de, sajnos, meg kell állapitanom, hogy oda is felcsaptak ennek a politikai korszaknak szennyes hullámai. (Erdélyi Aladár : Ugy-e hogy cáfol!) A társadalom bölcsesége azonban kiegyenlíti ezeket a visszásságokat és én nem félek ettől a társadalomtól, mert ez a társadalom keresztülment azoknak az időknek keserves iskoláján és kiábrándult azokból a jelszavakból, amelyek a társadalmi összhangot megbontották. Hol vannak már a gyűlöletnek nagy és erőteljes érvényesülései ? (Fábián Béla: Csak ott, ahol mesterségesen tartják fenn a gyűlölködést!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Pakots József : Nyugodtan, minden félelem nélkül vissza lehet állitani az esküdtszéki biráskodást, ott érvényesülne a politikai elfogulatlanság, méltóztassanak tehát hozzájárulni kívánságunkhoz, hogy az esküdtszék visszaállíttassák. Jogfolytonosság volna a közszabadságoknak, a gyülekezési és egyesülési jognak megteremtése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) évi október hó 30-án, szombaton. Ez volna a jogfolytonosságomért e jogok forrása megtalálható az 1848-as törvényekben. Méltóztassanak tehát igy értelmezni a jogfolytonosságot. Ennek a kormánynak háta mögé csakugyan oda kellene állitani az egész társadalom élő lelkiismeretét, olyképen, mint ahogy Xerxesnek, a perzsa zsarnoknak háta mögött ott állott mindig egy rabszolga, akinek az volt a feladata, hogy fülébe súgja urának : emlékezzél a görögökre. A társadalom lelkiismeretének is ott kellene állania állandóan a kormány háta mögött, hogy fülébe súgja: emlékezzél a sok jogfosztásra, a sok igazságtalanságra, a nemzet alkotmányos jogainak tönkretételére és mindarra a gyönyörű nagy értékre és hagyatékra, amelyet ennek a nemzetnek régi demokratikus gondolkodói örökül hagytak és amelyet ez a kormányzat, ez a reakció elsepert a közéletből és ezt a szegény, szerencsétlen nemzetet a rabszolgáknak, a börtönnek élő országává sülyesztette. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és derültség a jobboldalon.) Ne méltóztassék ezen cinikusan mosolyogni, mert ez igy van. börtönben élő szegény emberek országa Magyarország, a nyomorúságnak, a jogfosztottságnak börtönében senyved ez a szegény társadalom, amely pedig nagy áldozatokat hozott ezért a nemzetért, amely végigszenvedte a vérzivatarokat, a forradalmakat, nagy önfeláldozással és igazi nemzeti érzéssel segitette a kormányt abban, hogy a konszolidáció politikáját szolgálhassa. Sajnos, minden önfeláldozás, minden türelem, minden áldozatkészség hiábavaló volt, mert a kormány csak jelszónak használta azt is, hogy konszolidációt akar ; ezzel szemben konszolidálta a nyomorúságot, (Ugy -van ! a szélsőbaloldalon.) az adóterhek tömegét, az igazságtalanságokat és a jogtalanságokat. T, Nemzetgyűlés ! Én a felsőházi javaslatot egészen feleslegesnek vélem és egészen hiábavaló időtöltésnek tartom, hogy ezzel foglalkozzunk. Sokkal súlyosabb, sokkal nehezebb problémáink vannak. De ha már itt van és ha már foglalkozni keli e javaslattal, akkor azt kell mondanom: ne játsszunk és ne kössük be a szemeket ! Tessék ezt a felsőházi javaslatot visszaküldeni a kodiíikátorainak és tessék oly javaslattal jönni, amely demokratikus, amely megfelel az idők szellemének, amely csakugyan a képviseleti rendszer alapján épül fel. Már eljutottunk odáig, hogy a munkás és polgári társadalomnak s a föld művelőinek hosszú és keserves hányattatása után ezek végre maguk hozzászólhassanak az ország kormányzatának dolgaihoz, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) maguk irányítsák az ország sorsát. Eljutottunk végre az alkotmányos önkormányzat szükségességéhez, amelyről azt mondta Kossuth Lajos : »Az alkotmányos önkormányzat eszméjében benne fekszik, hogy a törvényhozó hatalomnak a népbizalom kifolyásának kell lennie.« A felsőházi javaslatot tehát meg kell előznie először is az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választójognak. (Erdélyi Aladár : A nőket kihagyta ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Egyenlő ! — Esztergályos János : Legközelebb ön is kimarad ! — Erdélyi Aladár : Nekem nem nagy csapás ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pakots József : Amig az általános, titkos, községenkénti választójog alapján létesülő parlament nem intézi a nemzet ügyeit, addig hiába minden. Legyünk tisztában azzal, hogy bár a régi rendi keretek nincsenek meg, de a rendiség tartalma él, virulens, és ez befolyásolja Magyarország közdolgainak intézését. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon). Ez a felsőházi javaslat egy feudális intézmény, amelyet hiába próbálnak demokratikus