Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

60 A nemzetgyűlés 589, ülése 1926. reá adam szavazatomat Tehát gróf Apponyi Albert, amidőn a saját... (Perlaki György: Titkos volt a szavazás! Ezt nem tudja bizonyítani ! — Szijj Bálint: Ez hízelgés csupán! — Létay Ernő: Hízelegni a hatalomnak szokás! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a szavazás nem lett volna titkos, akkor se tartanám illendő dolognak a tanukat megnevezni. Csupán annyit mondok t. képviselőtársamnak, hogy épen az ő csizmás barátai közül tudnék koronatanukra hivatkozni, akik velem együtt ugyanígy szavaztak. Elégedjünk meg tehát ennyivel, mert nagyon pikáns dolgok derülhetnek ki belőle! (Csontos Imre: Én nem hiszem el!) Négyszemközt nagyon szivesén el fogom intézni a dolgot, de felhatalmazás nélkül, miután a szavazás titkos volt, nem akarok itt tanukra hivatkozni. (Pikler Emil: Hét szavazat volt Apponyi mellett, arra emlékszünk! — Csontos Imre: De nem a csizmások részéről! — Forster Elek: Szégyenlették volna, ha Apponyi lett volna a kormányzó? — Csontos Imre: Erről ne beszéljünk! — Pikler Emil: Nem szégyen az! — Perlaki György: Nem is mondta senki!) A valóság az, hogy a magyar nép már a forradalmak óta hiába vágyódik a demokrácia után. r Akárcsak a bibliai Jákob a, szép Káchelért, mi is már hét eszén die je sirunk* hogy hét keserves esztendő után valahogyan elérkezzünk a demokráciához, hogy ebben az országban az történjék, amit a nép akar. Ez az irányzat, annak ellenére, hogy mindenki a demokráciáról beszél, még ebből a törvényjavaslatból is hiányzik. Gróf Bethlen István, amikor az ajkáról a demokrácia hangoztatását hallom és a törvényjavaslatait olvasom, ugy tűnik fel előttem, mint Max Rosenfeld, az amerikai költő, aki költeményeiben a fülemiléről énekel, holott Amerikában egyáltalában nincs is fülemile. Magyarországon sincs demokrácia, azonban a kormány javaslataiban, a ministerelnök beszédeiben mindig találunk olyan adatot, amivel itt ezen az oldalon meg is elégednénk, ha « ebben a demokráciában Őszinteség is volna. Nem fejezhetem be felszólalásomat anélkül,? hogy meg ne emlékezzem a túloldalon ülő> t. kisgazda képviselőtársaim szerepéről, hogy: meg ne emlékezzem arról a viszonyról, amit most tapasztalunk, amidőn a főrendiházi javaslatot tárgyaljuk. Azt látom ,hogy t. kisgazda született íöldmives képviselőtársaim ebben a vitában nem vesznek részt és némán, tűrik, némán hallgatják mindazt, ami itt történik;. Engedjék meg, nem rosszindulattal, hanem teljes jóindulattal aposztrofálom az igen. t. képviselő urakat és végtelenül örülök annak, ; hogy csoportjuknak szine-javát itt tisztelhetem" beszédem alatt. Én azt vártam volna az igen t. képviselő uraktól, hogy a magyar nép elnyo-! másához, gúzsbakötéséhez, jogtalanságának, gályarabságának stabilizálásához, amit a fő-; rendiháznak ilyen megalkotása jelent, önök hozzádárulni nem fognak! soha. Azt vártam volna az igen t. földmives képviselőtársaimtól, hogy a titkos választás alkalmával követett taktikájukat meg fogják változtatni és amidőn a Habsburgok' visszacsempészéséröl van szó, önök mind, akik szivvel-1 élekkel sziabadkirály választóknak vallották magukat akik uton-utfélen hangoztatták, hogy a Habsburg,-; uralomból, a Habsburg-rendszerből többet nem kérünk, tiltakozni fognak ez ellen. A magyar.; nép elvárta volna önöktől, t. képviselőtársaim, hogy felállnak és önök is tiltakoznak az ellen, amikor a Habsburg-főhercegeket újra vissza'

1 ém október hó -29-én, pénteken. akarják hozni a magyar törvényhozók közé. (Cserti József: Nem tehetik, mert félneik, hogy nem lesznek hivatalos jelölték! — Szijj Bálint: Önnek nincs joga provokálni, hogy mikor beszéljünk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Pedig, t. képviselőtársaim, Ue higyjék azt, hogy a magyar falunak tetsző javaslat az, ami előttünk van. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a magyar népnek talán ez volt a legszebb álma; hogy talán igy képzelték el a magyar alkotmány kiépitését, ezekkel a módszerekkel, ebben a mederben, egy ilyen reakciós alsóház tetejére egy még reakciósabb felsőháznak az épitésével. Nem, t. Nemzetgyűlés. Hogy erre dokumentumot szolgáltassak, felolvasom azt a levelet, amely apropóra érkezett hozzám az egyesült balpárti földmives és munkás szervezet elnökségétől Komárvárosból. (Szijj Bálint: Honnan?) Komárvárosból. A levélnek csupán néhány részletét olvasom fel. (Olvassa): »Mint demokratikus képviselőt!, aki mindenkoron figyelembe vette népe kivánságát, tisztelettel kérjük, szólaljon fel a felsőházi vitában, adja tudtára a kormánynak és a nemzetgyűlésnek a hazafias földmives és munkásnép kivánságát. Megdöbbenéssel olvastuk az újságokban, hogy a kormány minden válogatás nélkül vissza akarja hozni a magyar törvényhozásba a birtokarisztbkráeiát. Mint hazafias, jó magyarok, megkérjük a képviselő urat, hogy ez ellen a terv ellen emelje fel tiltakozó szavát, mert a történelem bizonysága szerint a Magyarországon élő arisztokraták 50%-a nem magyar származású, tehát sem érzésben, sem tettben nem szolgálja az igazi magyarság, a dolgozó nép érdekeit. Sem történelmi, sem lelki kapcsolat nem fűzi őket hozzánk. Tisztelettel kérjük, méltóztassék indítványozni, hogy: 1. Csak azok lehessenek a magyar törvényhozás második házának tagjai, akiknek ősei a nemzet érdekében hasznos és hazafias munkát fejtettek ki. 2. Akik ki tudják mutatjni, hogy visszamenőleg legalább ötödik ősükig magyarok. 8. Ne lehessenek a magyar törvényhozásnak tagjai azok, akiknek ősei a szabadságharcok elárulásáért kapták birtokukat, úgyszintén azok sem, akiknek őseik ugy a Rákóczi, mint a 48-as szabadságharcok idején a nemzet függetlensége és szabadsága ellen törtek.« Nem akarom tovább olvasni, de a befejező passzust mégis elolvasom. (Olvassa): »Miután azt látjuk, hogy a felsőházban túlságos nagy számban vannak képviselve a papok és az arisztokraták, fontosnak tartjuk, hogy a falu intelligenciája is helyet kapjon. Követeljük, hogy képviselve legyen ott a magyar tanitói és jegyzői kar mert azt csak elismeri a nemzetgyűlés minden egyes tagja, hogy ezek a testületek hasznosabb tagjai a kultúrának, mint a Metternichek, Schwarzenbergek és társaik. Legalább a kultúra munkásai se legyenek kizárva a törvényhozásból, mert szerintünk okosabb és hasznosabb prpblémákkal tudnak a törvényhozás elé állani, mint azok, akik a magyar népet nem is ismerik, sőt még a földjét is csak ugy, mint vadászterületet. A jegyzői kar megbizottjának is ott kellene lenni, legalább kioktatnák a népet nem ismerő bürokratákat, hogyan Jehet a.közigazgatást népiesebben, «1csóbban vezetni.« (Erdélyi Aladár: Biztos hogy földmives irta a levelet? — Borgulya Pál: A levél teljesen a képviselő ur eszmemenetében van