Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. rok, akik alkudoznak a választókkal, szekvesztorok, akik a választási pénzeket őrzik és vannak divizorok, akik a választási pénzeket szétosztják a nép között. (Dénes István: Hol vannak?) Sőt, amint külföldön van egy szavazófülke, az izoloir, Magyarországon is megvan a nyilt választás dacára ez a fülke; csakhogy oda nem azért viszik a választót, hogy lelkiismerete szavára hallgatva töltse ki szavazócédulájáít, hanem azért, mert az izokárokban szokták megvásárolni a lelkiismeretét, hogy az a politikai uralom maradhasson hatalmon, amelyet ma is látunk. Még nagyon jó, hogy a magyar választásokat nem a tollbokrétások döntik el és egy pár. a nép közé való felelőtlen lövéssel nem pecsételik meg a választás sorsát. (Kiss Menyhért: Ilyenek is voltak!) Ebben az országban nemcsak a felsőháznál fogják törvénnyé statuálni a kinevezést, hanem a nemzetgyűlési választásoknál is ma már a kinevezési rendszer divik. Ha a kormány X. dzsentrit vagy banklovagot lieküldi valamelyik kerületbe, ha akarja, feltétlenül képviselő lesz az illető, bádmit is tegyen a polgárság és az ellenzéki jelölt (Kiss Menyhért: Lásd a legutóbbi választásokat! — Erdélyi Aladár: Melyiket! — Dénes István: Jó rendszer ez. csak be kell lépni a kormánypártba! Erdélyi Aladár: Sokan akarnak! — Derültség. — Csontos Imre: Jöjjenek átal, majd mi átmegyünk oda! — Kiss Menyhért: Jól néznénk ki! — Zaj. — Elnök csenget.) Azt mondotta Wolff Károly t. képviselő ur tegnapi beszédében, hogyha a törvény csak forma lenne, nem lenne más, csak egy szuronynyal összehozott nemzetgyűlés. Vájjon lehet-e erről a nemzetgyűlésről másként b eszélni 1 Akkor más-e ez a nemzetgyűlés, mint csak forma! Mert hiszen hogy ezt a nemzetgyűlést nem a nemzetnek közakarata, lelkiismeretének szabad megnyilvánulása hozta össze, arról — ugyebár — egymás között hiába vitatkozunk, azt a t. túloldal épen olyan jól tudja, mint mi. Azt mondotta továbbá az igen t. képviselő ur, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalában nem prejudikál a királyságnak. A mi véleményünk épen ellenkezőleg az, hogy ez a törvényjavaslat a királyság jegyében fogant. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a törvényjavaslatot a Habsburg-ház visszascsempészére, visszamentésére fogalmazták és ez a törvényjavaslat csak azt szolgálja, hogy újra a régi uralkodóház alá kerülhessen ez az ország. A képviselő urnák azt az indítványát, hogy a király által kinevezett régi főrendiházi tagokat is fel kell venni a felsőházi tagok sorába, mi egyáltalában nem fogadhatjuk el. annál kevésbé, mert a király által kinevezett tagok nagy része nem is él ma csonka Magyarország területén. Közjogi szempontból) komolytalannak bélyegezte az igen t- Wolff Károly képviselő ur Horváth Zoltán képviseltársunknak azt az indítványát, amely a Habsburg*-házzal szemben a Horthy-ház felsőházi tagságát is biztosítja. Véleményem szerint ez az inditvány sokkal komolyabb, mint az, amely a Habsburgok által kinevezet főrendeknek örökös tagságát kivan ja biztosítani. Fáyi Gyula igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kormánynak nincs törvényvisszavetési joga, a nemzetgyűlés tehát önmagának tetszeleg. Való, hogy a kormánynak nincs törvényvisszavetési joga, de van a kormányzónak. A kormánynak nem is lehet viszszavetési joga, ez nincs is sehol a világon, ez abszurdum, ez fából való vaskarika volna, tehát ne kivánjon a kormánynak még. több joévi október hó 29-én, pénteken. 59 got az igen t. képviselő ur. Van visszavetés! joga a kormányzónak s a kormányzó él is és élt is ezzel a jogával, nincs tehát semmi szükség a felsőházra azért, hogy a törvények fogantatásának, születésének idejét meghosszabbitsa. Túri Béla igen t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy a nemzetgyűlés a pénz és demokrácia harcában fogant. Teljesen igaza van a képviselő urnák, ezt mi is alá akarjuk húzni. Azt is mondta, hogy a képviselő ügynöke a maga kerületének és semmi más. Ezzel szemben kénytelen vagyok azt mondani a képviselő urnák: már az, aki! Vagyunk néhányan képviselők, akik a kerületünknek minden ügyes-bajos dolgát nagyon szivesén elintézzük és bármikor örömmel állunk a reánk szoruló szegény nép rendelkezésére, de kevesen vagyunk oly szerencsés képviselők, akik elmondhatnánk magunkról azt, amit elmondhat Túri Béla képviselőtársunk, hogy bekerült a nemzetgyűlésbe anélkül, hogy egyetlen választóját ismerte, vagy azelőtt látta volna. {Egy hang a középen: f Ez csak dicsőség számára!) Titkos választójognál elismerném, hogy ez valóban dicsőség volna, de olyan választás után, aminőn szerencsénk volt keresztülesni, dicsőségnek ezt az állapotot nevezni egyáltalán nem lehet. Megragadom az alkalmat arra vonatkozólag is, hogy gróf Apponyi Albert felszólalásába belekapcsoljam gondolataimat. Amidőn ő azt mondja, hogy ez a kormány forradalmi alapon akar reakciót, akkor egyáltalán nem túloz, mert vájjon mi az, ami most van, ha nem forradalom. Hiszen még ma Is a háború idejére hozott kivételes törvények uralma alatt áll és nyög ez az ország. Még ma Is a háborús törvények alatt és forradalmi helyzetben lévőnek tartja például a sajtót, még ma is a belügyminister hatáskörébe utalja a lapok eletét és még ma is megtörténhetik, amint azt az igen t. igazságügyminister pár napos belrigyminister-helyettessége idején megmondotta, hogyha a belügyminister véletlenül bal lábbal kel fel, az a lap, amelyikre épen gondol, egy nap alatt már nem él. Amig ilyen forradalmi állapotok lehetnek egy országban, addig igaza van igen t. képviselőtársamnak, gróf Apponyi Albertnek. Engedje meg azonban gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam, hogy reflektáljak a nevemmel kapcsolatban tett kijelentésére is. Azt mondotta az igen t. képviselő ur, hogyha én még egyszer léhasággal fogom vádolni a magyar mágnásokat, gondoljak arra, hogy ő az 1920:

1. te. megalkotása alkalmával Parisban léháskodott. Azóta az igen t. képviselő ur nekem már személyesen megmondotta, hogy csak botlás volt az, hogy ebben az ügyben az én nevemet emlitette fel. Én azonban megnyugtattam őt, hogy szivesen magamra vállalom képviselőtársam helyett ezt az ódiumot, mert a mágnásosztály nagy részéről — nem az egészről — nekem is ugyanez a véleményem. Egyáltalán nem tiltakozom tehát ez ellen a beállítás ellen, csupán kötelességeimtk tartom az igen t. gróf Apponyi Albert urnák megjegyezni az, hogy őt én már 1920-ban, az I. te. megalkotása idején is kivételnek tartottam. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kötelességem ezt megállapítani annál inkább, mert bizonyítani is tudom, hogy méltányoltam az ő működését, az ő párisi szerepét, amellyel a mi integritásunk érdekében dolgozott, mert amíg ő odakint működött, azalatt én idebent őt kormányzón elöltnek választottam magamnak és