Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

54 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. évi október hó 29-én, pénteken. korolhatnak szabadon, hanem csak nyiltan — fűzi őket az alkotmányhoz, a politikához, a törvényhozáshoz; ezt a választójogot is teljesen kisajátította önző érdekeire és céljaira a kormányhatalom és igy nem is lehet eredménye ennek a választójognak. (Dénes István: A magyar földmunkásságnak 25%-a kifejezetten ki van zárva!) Ha meg fogják alkotni a felsőházat, akkor ugy. mint a közélet, talán a töirvényhozás is nagyrészben, tetemes részében benszülött svábok kezére kerül és 'külföldről importált mágnások kezébe, úgyhogy követelőző élelmes menekültek igáját fogja nyögni továbbra is ez az ország. Ezen a törvényjavaslaton is láthatjuk a menekült mágnások mentalitásának reflekszeit. (Dénes István: Csak a többi volna olyan, mint a menekült mágnások, akkor rendben volna! — Rupert Rezső: Lásd Bánffy Miklóst! — Dénes István: Az visszamenekült! — Propper Sándor: Ma itt, holnap ott! — Rupert Rezső: Az itteni mágnásokban mégis csak kicsit jobban lehet bizni!) Ennek a javaslatnak a szellemét nagyzási mániának kell neveznünk. Hogyne lenne nagyzási mánia "éhben a javaslatban, amely ennek a hét és fél miliónyi népnek a 245 főnyi képviselőház fölé egy még ennél is nagyobb felsőházat alkot. 500 tagú törvényhozást megbírhat ez a kicsiny nemzet? Megbírhat olyan törvényhozást, melybe a tagok egyrésze születés révén vagy pozieiója, társadalmi méltósága következteben juthat? Hiszen négy főherceg;tagja lesz ennek az eljövendő felsőháznak» És ki tudja, nem lesz-e még több? (Ugy van! Ugy van! — Rothenstein Mór: Pedig ennyi is elég volna!) Hiszen csak a Duna medencéjében lévő apró nemzeti államokban élő és mint Horváth t. képviselőtársam mondta, bujkáló vagy csavargó Habsburg főhercegeknek kell visszajönniolk Magyarországra. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Drozdy Győző: Citáltam Horváth képviselőtársamat. Elnök: A képviselő ur nagyon jól tudja, hoary az illető képviselő ur az ilyen megjegyzésért rendrieutasitásban részesült. Arra kérem a képviselő urat. méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. Drozdy Győző: Azt hittem, citálni szabad. (Rupert Rezső: »Lézengő«, egyezzünk abban! — Zaj.) Elég lesz, ha valaki ezek közül a főherceg urak közül megérkezik Magyarországra, nyelvmestert fogad magánaki, megtanul egy kissé magyarul dadogni, (Mozgás jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon:^ Az sem kell!) valamelyik falu (Kiss Menyhért: Diszpolgárnak választja!) — ha máskép nem — ad neki illetőségi jogot (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Csinálnak Kovacsicsfalvát! ) és igy a felsőházi tagok száma napról-napra automatikusan szaporodni fog olyan főhercegekkel, akiknek lelke pedig távol áll ennek a nemzetnek a lelkétől. Ha azt néízzük. hogy ennek a felsőháznak struktúrájába hogyan kapcsolódhatnak bele azok a szervek, amelyeket ez a javaslat emlit, meg kell emlékeznünk arról is, hogy a Vitézi Szék delegáltja is meg fog jelenni a főrendiházi tagok között. (Dénes István: Az legalább harcolt a hazáért!) Igaz, hogy a régi országgyűléseken is hallottuk már a szót, hogy »vitézlő«, sőt a hosszú és nagy titulusok között valóban mindig ott szerepelt a megszólitásban a »nemes, nemzetes és vitézlő«. Talán az ősi alkotmányunkhoz való visszatérést jelenti az* hogy a Vitézi Szék delegáltját is ott kell majd tisztelnünk a törvényhozók között? De ha már ennyire részletezzük azokat, akiket a felsőház révén a törvényhozásban részint méltóság», részint kinevezés utján ott akar látni ez a kormányzat, akkor miért maradnak ki a kormány legnagyobb szervezetei a törvényhozás második; házából? Miért nincs ott képviselete például a Faluszövetségnek? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és derültség.) Hiszen az óriási érdekeket képvisel. (Zaj. — Kiss Menyhért: Pártérdekeket!) Nem-. Milyen szép dolog volna az, ha ott a jó gazdag urak között mindjárt sorsjegyeket el lehetne helyezni. (Zaj és terültség a szélsőhaloldal in. — Pikler Emil: Kuna P. András nem lehetne főrend? Miért nem? — Propper Sándor: Majd őt megteszik ajtónállónak!) Miért nem szerepel ezek között a tagok között például az Omge képviselője? Hol vannak a mágnáskaszinók delegáltjai? Hol vannak a tüzoltóegyletek képviselői? (Pikler Emil: És a kémény seprőszervezetek!) Igen, mert ezt a rendszertelenséget, ezt a zavart, amelyet a főrendiház tagjai körül látunk, máskép nem lehet jobban jellemezni, mintha ilyen formában mutatunk: rá ennek visszásságaira. (Propper Sándor: El ne felejtsük az agyaggalamblövészeket!) Különösen nehezményezi a magyar társadalom azt, hogy ebben a felsőházban túltengenék az egyházi méltóságok, amennyiben a tagok számának mintegy hetedrészét fogja alkotni a papság, márpedig bizonyos, hogy a lakosság egyhetedrésze még hála Istennek nem pap. Egyhetedrészben tehát ott nem lehet a papságot képviseltetni, annál kevésbé, mert a papság ottani képviselői nem alaesonyrangu papok, akik a nép között élnek, a népet ismerik, hanem a különösen nagyvagyonu egyházi férfiak jutnak szóhoz és szerephez, akiktől pedig nem várhatjuk azt a demokratikus belátást amelyet egy paptól különben minden körülmények között elvárhat a nemzeit Sehol a világon nem láttuk még annak példáját, hogy egy törvényhozásban a tagállomány egyheted részét kinevezés utján a papi rendből alkossák. Nem komoly dolog az sem, hogy a magyar államfő negyven tagot nevez ki a főrendiház tagjai közé. Hogy lehetne ez komoly dolog? Hiszen minden államfő kiválaszthatja akkor azt a negyven embert, aki neki személyileg legjobban tetszik. A törvényjavaslatnak ez a I>aragrafusa talán már egy királyválasztásnak is prejudikál. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy is van! — Dénes István: Azt is akarják!) Hiszen olyan negyven embert választhatnak ki, aki azt segiti királlyá, akit odafenn épen akarnak. Én nem tartom komoly dolognak, hogy valaki a maga elveinek választóját maga nevezi ki és ad számukra választójogot. (Esztergályos János: Az összes választandókat kinevezheti a kormányzó!) A magyar nép egyszerű törvényhozást akar, gyorsat, alaposat és demokratikusát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi vágyunk a törvényhozással szemben épen ellenkező, mint amit itt látunk. Mi szivesen hozzájárulunk még a íkétkamarához is, ha a tagok számát ugy az alsóházban, mint a felsőházban leszállitják legalább a felére és a tagok megválasztásánál demokratikus formák helyett a valódi tekintélyek, a tudomány, irodalom, művészet, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság kiválóságai és az ipari munkásság közül megválasztott és titkos szavazás utján beküldött tagok kerülnek a felsőházba. Az ilyen javas-