Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-589
A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. latokhoz szívesen hozzájárulnánk. De ez a javaslat olyan, hogy az ezzel megalkotott felsőház még a régi meglevő főrendiháznál is antidemokratikusabb lesz. Merem állítani, mert a javaslat a törvénykezdeményezési jogot is megadja a felsőháznak, ami szokatlan, szinte az egész világon példátlan dolog. Egy ilyen reakciós felsőház teljesen el fogja nyomni azt a kicsiny demokráciát is, amely ebben az alsóházban még valamiképen megnyilatkozik. Az alsóház munkáját csak jogosság, formaság és törvényesség szempontjából volna szabad a főrendiháznak felülbirálnia. Ez a felsőház azonban, ha neki ugy tetszik, minden törvényjavaslatot visszadobhat és meggátolhatja a maga fellépésével, hogy abból belátható időn belüli törvény lehessen. Akármilyen fontos javaslattal álljon tehát elő a kormányzat, a nemzetnek akármilyen nagy érdeke kerüljön szőnyegre abban a javaslatban, ha a javaslat a főrendiháznak nem fog tetszeni, mert esetleg húsába hasit, mert az érdekeiből akar valamit kihasítani, akkor a főrediház nemcsak féket tud majd alkalmazni erre a törvényjavaslatra, hanemi egyáltalában lehetetlenné fogja tenni annak a törvénynek életbeléptetését. Mi az egykamarás törvényhozást nem tartjuk egyedül üdvözítőnek, hajlandók vagyunk hozzájárulni egy második kamarához is, ha az olcsóbb, gyorsabb, demokratikusabb és praktikusabb a törvényalkotás terén- Ha azonban a felsőház továbbra is az agrárautokraták uralmának fog kedvezni és azt fogja biztosítani ha a kispolgársággal szemben azt a méltánytalanságot tapasztaljuk, mint amely kifejezésre jut ebben a törvényjavaslatban; ha csakugyan vissza fogja szorítani a magyar dolgozó néposztályok érdekeit, mint ahogy ebben a javaslatban kontemplálva van; ha sem a dolgozó magyarságnak, sem a magyar értelmiségnek nem nyújt védelmet, hanem csak visszaülteti a törvényhozás házába azokat, akiket onnét az 1918-as forradalom elpusztított, akkor mi nem vagyunk hajlandók egy ilyen felsőház életrekeltéséhez hozzájárulni és az ilyet szavazatunkkal támogatni. Melyik társadalmi csoport az, amelynek szüksége van erre a törvényre s amelynek az ilyenformán megalkotott felsőházra van szükségei Könnyű megállapitani, hogy erre a felsőházra a birtokarisztokráciának van szüksége, amely évszázadokon, sőt talán egy évezreden keresztül tartotta kezében a hatalmat ebben az országban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Pedig hogy ez a birtokarisztokrácia, a nagybirtokos mágnásság és főnemesség miképen viselkedett a múltban, hogy a törvényalkotás terén és a közügyekkel való foglalkozás terén ez a főnemesség mily módszerekkel dolgozott, azt bizonyítva látjuk akkor, ha visszatekintünk a főrendiházak életére. Herczegh t. képviselőtársam kronologikusan elmondotta az 1608-ig való időkből azokat a történelmi eseményeket, melyek a főrendiház kialakulását elősegítették, én pedig ezzel szemben megvizsgáltam az országgyűlések felsőházainak működését 1608-tól egészen a főrendiházak életéig. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vizsgálataim közben igen érdekes tapasztalatokra tettem szert. Azt láttam példának okáért, hogy azok a hires, szinte világhírű 1712. és 1715. évi országgyűlések szolgalelkűség tekintetében túltesznek a római és bizánci császárság törvényhozó testületein is. Azt kellett látnom, hogy II. József a rendiség ellen erőszakos utón valósította meg a demoévi október hó 29-én, pénteken. 55 kratikus reformokat. Azt kellett látnom, hogy az 1790/91-iki országgyűlésnek az volt az első teendője, hogy visszacsinálja a haladás érdekében fogant és bevált intézkedéseket. Ha azután a főrendiházak tárgyalásainak módszerét nézzük, meg kell állapitanunk, hogy ezekben a régi főrendiházakban tulaj donképen i törvényalkotásról, tulajdonképeni vitáról szó sem lehetett. Nekem egy nagy könyvtár áll rendelkezésemre, a magyar országgyűlések naplói, a legrégibb kortól egészen napjainkig. Miután ezt a hatalmas könyvhalmazt átkutatni, átböngészni senkinek sem lehet ideje, csak a könyvbuvároknak, odamentem a könyvtáramhoz és Mindre kiemeltem az országgyűlési naplók közül néhány kötetet. Meg akartam győződni arról, hogy a régi főrendek, azok a hires nagy vitéz urak csakugyan a haza gondjával, a haza sorsával törődtek-e ezeken az országgyűléseken, mivel mi most meg akarjuk menteni a jogfolytonosságot és őseinket utánozva, utánuk akarjuk csinálni azt, amit ők csináltak. Ebből a könyvtárból kiemeltem három kötetet. A három kötetet teljesen találomra felütöttem s megnéztem, hogy vájjon mivel foglalkoztak! a mi főrendeink ezeken az országgyűléseken. (Halljuk! Halljuk! a s^élsőbaloldalon.) Megdöbbentő adatokat látunk ezekből a kötetekből. Annak ellenére, hogy az uralkodó mindig kötött marsrutával hívta össze az országgyűléseket, ugy az alsóházat, mint a felsőházat és annak ellenére, hogy az uralkodó pragmatikusan eléjük szabta, hogy mivel kell azon az országgyűlésen foglalkozniok, a t. főnemesek elfeledkeztek arról, hogy miért hívták őket össze; egész tevékenységük abban merült ki, hogy az uralkodónak minél nagyobb bókokat mondottaík, az uralkodó előtt gazsuláltak, az uralkodó családját magasztalták, magáról pedig oly hízelgő kifejezésekre ragadtatták magukat, hogy az ember a történelmet ismerve, némely esetekben szinte pirul, hogy akadtak ősöik, magyar emberek, akik annyira aulikus módon viselkedtek. Engedjék meg, hogy például az 1811. évi országgyűlés naplójából néhány szemelvényt felolvassák. Felolvasom például az uralkodó leiratát. (Cserti József: Halljuk az egész könyvet! — Derültség a szélsőhaloldalon) amely utasítja a főrendeket, hogy mivel foglalkozzanak. Ha meg méltóztatnak engedni, a címet csak egyszer olvasom el, mert nem akarok ugy járni, mint a főrendeink, tudniillik ennek a naplónak a fele cím. I. Ferenc, Isten kegyelméből Ausztriai császár, magyar, cseh, galiciai, Lodomér országoknak apostoli királya, ausztriai főherceg stb. leirata a következőképen szól (olvassa): »Tisztelendő, Betsülendő, Tekéntetes és Méltóságos, Méltóságos Nemes, Nemzetes és Vitézlő kedves Híveink! — E folyó estendő Böjt előtt havának 20-dik napján költ, és az Országnak mindegyik Jurisdictiojához elküldetett kegyelmes Királyi Parantsolatunkban bővebben kinyilatkozatott fontos okoktól indíttatván, a keletben volt Bankó-Tzédulák és Réz pénz jelelt betsének egy ötöd részre való leszállítása és a Váltó-Tzédulák bé-hozatása által, az egész Monarchia fentartására nézve szükséges, és az Istentől Országlásunkra bizattatott Népeknek boldogságokat és javaikat — mellyek tselekedeteinknek s óhajtásainknak mindenkor fő sinor mértékeik voltak — tárgyazó Uj Finantziális Systémá't fogadtunk el; a két garasoso9*
