Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-589
52 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. kezője igaz. Mindenütt, ahol egykamarás rendszer van, annak működésével, különösen a demokratikus haladás szempontjából, sokkal jobban meg vannak elégedve, mint azokban az országokban, ahol a kétkamarás rendszer nehézkesebbé, lassúbbá teszi a törvényhozást és a demokratikus haladásnak is útját állja. Különösen azonban nagyon-meggondolandó, vájjon á,ttérjünk-e az egykamarás rendszerről a kétkamarás rendszerre ebben az országban, mert itt, ha nem is beszélhetünk ma egykamarás rendszerről — mert hiszen a nemzetgyűlést csak átmenetinek tekintjük — komolyan megindokolni egyáltalában nem lehet, miért kell megalkotni a második kamarát. Koldus ország. vagyunk, teljesen lerongyolódtunk, a törvényalkotás, a jogalkotás máris olyan hallatlan pénzébe, olyan nagy vagyonába, fáradságába, izzadságába és adójába kerül a népnek, hogy egyáltalában nem helyén való, hogy ezt a törvényhozáíst még drágábbá tegyük» Hiszen emlékezünk csak vissza néhány törvényre, amelyeket ez a nemzetgyűlés alkotott. Emlékezzünk vissza például a botbüntetésrlől szóló törvényre, amelyet heteken keresztül tárgyaltak ebben a nemzetgyűlésben, heteken keresztül vitatták, milyen nagyszerű, elengedhetetlen és mennyire szükséges a botbüntetés. Ez a törvény belekerült ennek a nemzetnek több milliárdjába, s ezt a drága törvényt talán ki sem próbálták. Mire hatálya véget ért, nem tudom, talán 12—13 esetben próbálták csak ki. (Pikler Emil: Schlachta Margit a nőkre is kiterjeszteni kívánta! — Kuna P. András: Maga sem hiszi ezt!) Mi ennek a dnáíga törvényalkotásnak módszereit meg akarjuk változtatni és egyáltalában nem kedélyességből mondottam a múltkor az igen t. ministerelnök ur megjegyzésére, hogy ha már mindenáron kétkamarás törvényhozással óhajtjuk a törvényalkotás kérdéseit megoldani, akkor csináljuk ezt olyanformán, hogy itt van ez a nemzetgyűlés, ennek van egy konzervativebb és haladóbb része, ám legyenek az urak a főrendek, mi szívesen maradunk az alsóházban és ugyanazzal a költséggel oldhatnánk meg ezt a kérdést. De azt a megoldást, amelyet ez a törvényjavaslat céloz, hogy 245 képviselővel szemben ugyanannyi, vagy talán még több főrendiházi tagsóígot is akarunk kreálni, olcsó és igy demokratikus törvényalkotásnak! egyáltalában nem nevezhetjük» A törvényhozásnak ez a formája a magyar nép szimpátiájával, szeretetével, helyeslésével találkozni nem fog. A magyar nép a főrendiházat sohasem kívánta, sohasem álmodott róla és kérdezzenek meg akármilyen magyar polgárt — akár vábosi lakost, akár falusi lakost — jutott-e neki eszébe valaha is, hogy ma ezek között a nehéz viszonyok között, amikor a társadalmi és közgazdasági kérdések tömkelegét kellene megoldani, miért lett egyszerre hirtelenül olyan sürgős a főrendiház megalkotása, miért lett egyszerre olyan sürgős visszaültetni a nyeregbe azokat az embereket, akik évszázadokon keresztül uralkodtak a magyar népen. A második kamara más országokban talán indokolt, mert^ ahol titkos szavazás utján jön össze az alsóház és ahol a demokráciánál talán szélsőségesebb irányzatok is megnyilatkozhat-; nak. ott talán szükség van fékre, biztonsági szelepekre, ebben az országban ellenben, ahol ilyen nemzetgyűlés verődik össze, ahol nyilt szavazással, terrorral, erőszakkal, tollbokrétás legényekkel hoznak össze egy nemzetgyűlést, mi szükség van még fékre, mi szükség van még évi október hó 29-én, pénteken. biztositó szelepre 1 ? (Pikler Emil: Nem sok fékeznivaló van itt! Herczegh képviselő urat igazán nem kell megfékezni) -Ebben az országban, ahol"'a képviselőválasztásokon valósággal a kinevezési rendszer divik (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ahol nekünk a választásokon vadállatokkal, fenevadakkal kell megküzde-* mink, hogy áttörjük a frontokat és bekerüljünk ide a törvényalkotás házába, mi szükség van még arra, hogy egy ilyen konzervatív és osztályparlament fölé egy másik osztálytestületet állítsanak, amely még ennek működését is korlátozza! Az osztályparlament kifejezést nem a szociáldemokraták felé mondottam, mert kijelentem,^ hogy sajnosnak tartom, hogy a munkásosztályt még mindig nagyon kevesen képviselik ebben a Házban. Amikor én osztályparlamentről beszéltem, egészen bizonyos, hogy a nemzetgyűlés struktúráját tekintve arra gondoltam, hogy ebben a nemzetgyűlésben aránytalanul többségben vannak azok az ezer- tízezer- és százezerholdasok, akik a nemzetnek számbelileg kisebbségét alkotják a nemzet vagyonának fele van kezükben, de akik a törvényalkotásban felénél is jóval többel szerepelnekVéleményem szerint a törvényhozásnak épugy kellett volna kifejlődnie, mint amilyen az ország társadalma. Ha az ország társadalmának nagy része agrárius, földmivesember, egy másik része ipari munkás, tekintélyes része tisztviselői, lateiner, akkor a nemzetgyűlés öszszetételének is ugyanilyennek kellene lennie, itt is a földmivesosztályból kellene a legtöbb képviselőnek ülnie, az iparosságot is számának megfelelő számú képviselő kellene, hogy képviselje, a kereskedőosztálynak is több képviselője kellene ide. Márpedig ha azt nézzük, kik ülnek ma itt, kik a törvényalkotók, nem tudom pontosan, de az egységes párt hivatalos Almanachjából még fejemben derengenek azok az adatok, amelyek megállapítják, hogy mintegy 60 ezerholdas nagybirtokos ül a túlsó oldalon, mintegy 40—45 volt szolgabíró és főszolgabíró, (Esztergályos János: És még hatvanat be akarnak hozni!) 20—25 gróf, báró és egyéb mágnás, ezenkívül 16 pap és főpap. Ha a törvényhozás tükre a nemzetnek, hát ilyen összetételű a mi nemzetünk, hogy a törvényhozóknak több mint fele ezekből a kiváltságos osztályokból kerülhet kii? (Pesthy Pál igazságügyminister: Miért kiváltságosak, ezt nem értem!) Ez mindenesetre beteges állapot, ez mindenesetre osztályparlament, sőt merem állítani, hogy rendi parlament, mert ebben a parlamentben talán többségben vannak azok is, akik a tekintetes és nagysáigos tituluson túl, a rendiség, a magasabb rang-ok következtében már méltóságos, sőt kegyelmes címmel sétálnak. (Propper Sándor: Egy kicsit sok a kegyelmes, az bizonyos! — Eőri-Szabó Dezső: Hát még a méltóságos!) Ha ez a Ház konzervatív testület, akkor bizonyos, hogy a főrendiháznak még konzervatívabbnak kell lennie; ha ez a Ház reakciós, akkor bizonyos, hogy a felsőház ezek után nem lehet más, mint a sötétség, a reakció bagoly; vára, ahonnét a reakció szele fog fújni az ; egész nemzetre, amely megdermeszti idegeinket és megmerevíti csontjainkban a velőt. Bismarck mondotta, hogy a felsőház kerékkötője a vágtatva való haladásnak. Tisztára igaz ez a mondás. Elismerjük, hogy mindenütt ! szükség va.n fékre, kerékkötőre, ahol valami lejtőre került. De nálunk épen. a reakció került lejtőre, rohan őrülten s maga alá akarja