Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

52 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. kezője igaz. Mindenütt, ahol egykamarás rend­szer van, annak működésével, különösen a de­mokratikus haladás szempontjából, sokkal job­ban meg vannak elégedve, mint azokban az or­szágokban, ahol a kétkamarás rendszer nehéz­kesebbé, lassúbbá teszi a törvényhozást és a de­mokratikus haladásnak is útját állja. Különösen azonban nagyon-meggondolandó, vájjon á,ttérjünk-e az egykamarás rendszerről a kétkamarás rendszerre ebben az országban, mert itt, ha nem is beszélhetünk ma egykama­rás rendszerről — mert hiszen a nemzetgyűlést csak átmenetinek tekintjük — komolyan meg­indokolni egyáltalában nem lehet, miért kell megalkotni a második kamarát. Koldus ország. vagyunk, teljesen lerongyolódtunk, a törvény­alkotás, a jogalkotás máris olyan hallatlan pénzébe, olyan nagy vagyonába, fáradságába, izzadságába és adójába kerül a népnek, hogy egyáltalában nem helyén való, hogy ezt a tör­vényhozáíst még drágábbá tegyük» Hiszen em­lékezünk csak vissza néhány törvényre, ame­lyeket ez a nemzetgyűlés alkotott. Emlékezzünk vissza például a botbüntetésrlől szóló törvényre, amelyet heteken keresztül tárgyaltak ebben a nemzetgyűlésben, heteken keresztül vitatták, milyen nagyszerű, elengedhetetlen és mennyire szükséges a botbüntetés. Ez a törvény beleke­rült ennek a nemzetnek több milliárdjába, s ezt a drága törvényt talán ki sem próbálták. Mire hatálya véget ért, nem tudom, talán 12—13 esetben próbálták csak ki. (Pikler Emil: Schlachta Margit a nőkre is kiterjeszteni kí­vánta! — Kuna P. András: Maga sem hiszi ezt!) Mi ennek a dnáíga törvényalkotásnak mód­szereit meg akarjuk változtatni és egyáltalá­ban nem kedélyességből mondottam a múltkor az igen t. ministerelnök ur megjegyzésére, hogy ha már mindenáron kétkamarás törvényhozás­sal óhajtjuk a törvényalkotás kérdéseit meg­oldani, akkor csináljuk ezt olyanformán, hogy itt van ez a nemzetgyűlés, ennek van egy kon­zervativebb és haladóbb része, ám legyenek az urak a főrendek, mi szívesen maradunk az alsó­házban és ugyanazzal a költséggel oldhatnánk meg ezt a kérdést. De azt a megoldást, amelyet ez a törvényjavaslat céloz, hogy 245 képviselő­vel szemben ugyanannyi, vagy talán még több főrendiházi tagsóígot is akarunk kreálni, olcsó és igy demokratikus törvényalkotásnak! egyál­talában nem nevezhetjük» A törvényhozásnak ez a formája a magyar nép szimpátiájával, sze­retetével, helyeslésével találkozni nem fog. A magyar nép a főrendiházat sohasem kívánta, sohasem álmodott róla és kérdezzenek meg akár­milyen magyar polgárt — akár vábosi lakost, akár falusi lakost — jutott-e neki eszébe valaha is, hogy ma ezek között a nehéz viszonyok kö­zött, amikor a társadalmi és közgazdasági kér­dések tömkelegét kellene megoldani, miért lett egyszerre hirtelenül olyan sürgős a főrendiház megalkotása, miért lett egyszerre olyan sürgős visszaültetni a nyeregbe azokat az embereket, akik évszázadokon keresztül uralkodtak a ma­gyar népen. A második kamara más országokban talán indokolt, mert^ ahol titkos szavazás utján jön össze az alsóház és ahol a demokráciánál talán szélsőségesebb irányzatok is megnyilatkozhat-; nak. ott talán szükség van fékre, biztonsági sze­lepekre, ebben az országban ellenben, ahol ilyen nemzetgyűlés verődik össze, ahol nyilt szavazással, terrorral, erőszakkal, tollbokrétás legényekkel hoznak össze egy nemzetgyűlést, mi szükség van még fékre, mi szükség van még évi október hó 29-én, pénteken. biztositó szelepre 1 ? (Pikler Emil: Nem sok fé­keznivaló van itt! Herczegh képviselő urat igazán nem kell megfékezni) -Ebben az ország­ban, ahol"'a képviselőválasztásokon valósággal a kinevezési rendszer divik (Ugy van! a szélső­baloldalon.) és ahol nekünk a választásokon vadállatokkal, fenevadakkal kell megküzde-* mink, hogy áttörjük a frontokat és bekerüljünk ide a törvényalkotás házába, mi szükség van még arra, hogy egy ilyen konzervatív és osz­tályparlament fölé egy másik osztálytestületet állítsanak, amely még ennek működését is kor­látozza! Az osztályparlament kifejezést nem a szo­ciáldemokraták felé mondottam, mert kijelen­tem,^ hogy sajnosnak tartom, hogy a munkás­osztályt még mindig nagyon kevesen képvise­lik ebben a Házban. Amikor én osztályparla­mentről beszéltem, egészen bizonyos, hogy a nemzetgyűlés struktúráját tekintve arra gon­doltam, hogy ebben a nemzetgyűlésben arány­talanul többségben vannak azok az ezer- tíz­ezer- és százezerholdasok, akik a nemzetnek számbelileg kisebbségét alkotják a nemzet va­gyonának fele van kezükben, de akik a tör­vényalkotásban felénél is jóval többel szere­pelnek­Véleményem szerint a törvényhozásnak ép­ugy kellett volna kifejlődnie, mint amilyen az ország társadalma. Ha az ország társadalmá­nak nagy része agrárius, földmivesember, egy másik része ipari munkás, tekintélyes része tisztviselői, lateiner, akkor a nemzetgyűlés ösz­szetételének is ugyanilyennek kellene lennie, itt is a földmivesosztályból kellene a legtöbb képviselőnek ülnie, az iparosságot is számának megfelelő számú képviselő kellene, hogy kép­viselje, a kereskedőosztálynak is több képvise­lője kellene ide. Márpedig ha azt nézzük, kik ülnek ma itt, kik a törvényalkotók, nem tudom pontosan, de az egységes párt hivatalos Alma­nachjából még fejemben derengenek azok az adatok, amelyek megállapítják, hogy mintegy 60 ezerholdas nagybirtokos ül a túlsó oldalon, mintegy 40—45 volt szolgabíró és főszolgabíró, (Esztergályos János: És még hatvanat be akar­nak hozni!) 20—25 gróf, báró és egyéb mágnás, ezenkívül 16 pap és főpap. Ha a törvényhozás tükre a nemzetnek, hát ilyen összetételű a mi nemzetünk, hogy a törvényhozóknak több mint fele ezekből a kiváltságos osztályokból kerül­het kii? (Pesthy Pál igazságügyminister: Miért kiváltságosak, ezt nem értem!) Ez mindenesetre beteges állapot, ez mindenesetre osztályparla­ment, sőt merem állítani, hogy rendi parla­ment, mert ebben a parlamentben talán több­ségben vannak azok is, akik a tekintetes és nagysáigos tituluson túl, a rendiség, a maga­sabb rang-ok következtében már méltóságos, sőt kegyelmes címmel sétálnak. (Propper Sán­dor: Egy kicsit sok a kegyelmes, az bizonyos! — Eőri-Szabó Dezső: Hát még a méltóságos!) Ha ez a Ház konzervatív testület, akkor bizo­nyos, hogy a főrendiháznak még konzervatí­vabbnak kell lennie; ha ez a Ház reakciós, ak­kor bizonyos, hogy a felsőház ezek után nem lehet más, mint a sötétség, a reakció bagoly­; vára, ahonnét a reakció szele fog fújni az ; egész nemzetre, amely megdermeszti idegein­ket és megmerevíti csontjainkban a velőt. Bismarck mondotta, hogy a felsőház kerék­kötője a vágtatva való haladásnak. Tisztára igaz ez a mondás. Elismerjük, hogy mindenütt ! szükség va.n fékre, kerékkötőre, ahol valami lejtőre került. De nálunk épen. a reakció ke­rült lejtőre, rohan őrülten s maga alá akarja

Next

/
Thumbnails
Contents