Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

50 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. zetgyülési képviselők mandátuma a jövő év de­rekán lejár, hanem uj választások kiírása nél­kül is a helyükön fognak maradni. A hireszte­lés ilyen beállításban magán viseli a komoly­talanság bélyegét; kissé azonban gondolkozóba ejt bennünket, ha a hozzá fűzött indokolást is elolvassuk. A fáma — mert hiszen nem lehet kideríteni, hogy minő forrásból erednek ezek a híreszte­lések — hivatkozik az uj választójogi törvény 177. §-ára, amely szerint az országgyűlési kép­viselők megbizása az országgyűlés összeülésé­től _ számított öt évre terjed. Mármost — foly­tatja a fáma — a nemzetgyűlés a folyó év vége felé fogja megalkotni a felsőházi reformot, te­hát a folyó év vége felé vagy a jövő év elején fog megalakulni a felsőház és fog összeülni az országgyűlés; ettől az időponttól, vagyis az or­szággyűlés összeülésétől fog tehát számitani az az öt év, ameddig a nemzetgyűlési képviselők­ből országgyűlési képviselőkké lett egyének mandátuma terjed. (Pikler Emil: Ez tehát e szerint nem meghosszabbítás !) Ez az okoskodás, bármilyen tetszetős, nézie­tem szerint elejétől végig hamis. Hiszen a nem­zet minekünk öt éves megbizást adott (Ugy van! jobbfelöl.), ezt az öt éves megbízatást nem lehet ám a törvény erőltetett magyarázataival suty­tyomban meghosszabbitani. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Pikler Emil: És nem suttyom­ban lehet?) Ha a nemzetgyűlés, amelynek szu­verenitása mindenre íkiterjed, kiterjedhetne te­hát egy esetleges mandátummeghosszabbitásra is, meg"« akarta volna hosszabbítani a mandátu­mokat, akkor ezt nyiltan kifejezésre juttatta volna a választójogi törvényben. (Ugy van! bal felől.) Egyenes megvádolása a nemzetgyű­lésnek, ha azt állítjuk róla, hogy egy szürke paragrafusba akarta elbujtatni a maga életé­nek meghosszabbitására vonatkozó akaratát, (Szilágyi Lajos: Damokles-kard!) el akarta bujtatni azért, mert attól félt, hogy az ország közvéleménye az ilyen alkotmányellenes ten­denciának ellene szegülne. (Szabóky Jenő: Fel kell oszlatni a Házat, akkor leesik a Damotoles kardja !) Az ilyen okoskodás a nemzetgyülés­neik megvádolása egyfelől alkotmányellenes tendenciákkal, másfelől gyávasággal, mert gyá­vaság volna, ha a nemzetgyűlés nem merné nyiltan kifejezni a maga akaratát. (Pikler Emil: Majd ki fogják fejezni magukat nyil­tan! Egész nyiltan meg: fogják csinálni) A köz­beszólásra tisztelettel megjegyzem, hogy én csak azt mondottam, hogy a nemzetgyűlés szuvere­nitásához hozzátartozik az a jog is, hogy a man­dátumot ineghosszabbithassa, de nem azt mond­tam, hogy nekem az volna a nézetem, hogy a mandátumot meg kell hosszabbitani. Egy világ választ el engem ettől a felfogástól. Az én né­zetem az, hogy a nemzet által eredetileg adott határidőt nem szabad meghosszabbitani, mert ez az alkotmányosság alapelveibe és legelemibb princípiumaiba ütköznék. (Ugy van! balfelöl.) Én csupán reámutattam a nemzetgyűlésnek erre a jogára és arja, hogy ezt a jogot nem gyakorolta, nem nyilvánította, tehát gyanusi­tás azt mondani, hogy el akarta leplezni az erre vonatkozó akaratát és mintegy belecsempészte a törvénybe a mandátum meghosszabbításának lehetőségét. (Cserti József: Miért nem áll fel a ministerelnök ur és miért nem nyilatkozik? Tessék nyilatkozni! Vass minister ur már kor­teskedik, már jelöltekkel jár ellenzéki kerüle­tekben! Igenis lent jár az ellenzéki kerületek­ben! Ellenjelöltekről gondoskodik! — Derült­ség jobbfelöl. — Szilágyi Lajos: Nyitva évi október hó 29-én, pénteken. hagyták ezt a kérdést! A belügyminister újság­írók előtt nyilatkozottî) Abban a nézetben vagyok, hogy a választó­jogi törvénynek általam idézett 177. §-a leg­alább is szófukar, amennyiben csupán a köz­jogi alapelvet fejezi ki. A mi régi, sarkalatos közjogi alapelvünk ugyanis az, hogy azj ország-­gyűlés időtartama mindenkor megegyezik az alsóházi tagok mandátumának időtartamával. Mindaddig, mig az alsóház tagjainak mandá­tuma három éves volt, az országgyűlés ciklusa is három évre terjedt, amióta pedig az alsóház tagjainak mandátuma öt évre terjed, azóta az országgyűlés időtartama is mindenkor öt esz­tendő. Ez alól csak azok a szórványos esetek kivételek, amidőn a képviselőházat idő előtt oszlatják fel, mert a képviselőház feloszlatása ipso facto maga után vonja az országgyűlés feloszlatását is és az uj képviselőház egyszer­smind uj országgyűlési ciklus kezdetét jelenti. Minthogy azonban, amint mondottam, ez a törvényszakasz csupán a közjogi elvet fejezi ki, de nem intézkedik az átmenet felől, ennélfogva, hogy teljesen elnémuljanak azok az egészen alaptalan híresztelések, amelyekről az imént szólottam, szükségesnek és kívánatosnak tarta­nám, hogy a felsőházi törvénybe annak átme­neti intézkedései közé valami olyan értelmű ha­tározmány iktattatnék be, amely szerint a nem­zetgyűlésnek képviselőházzá való átalakulása egyáltalán nincs befolyással meghosszabbító hatállyal a nemzetgyűlési képviselők mandátu­mának eredetileg megszabott időtartamára. (Cserti József: Beadtuk az indítványt annak­idején és nem fogadták el! Farkas Tibor be­adta! — Erdélyi Aladár: Na na! Itt nyiltan néha mást mondanak, mint nem nyiltan! — Erdőhegyi Lajos: Közös az aggodalom! — El­nök csenget. — Pikler Emil: Kommt Zeit, kommt Rat! Majd meglátjuk! — Szabó Géza: Hátha meghosszabbítják! Hátha, hátha! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő ura­kat névszerint is figyelmeztetni! Méltóztassa­nak ezt a fontos javaslatot kellő komolysággal tárgyalni! Lukács György: T- Nemzetgyűlés! A fő­rendiház zömét az úgynevezett született tör­vényhozók alkották. (Cserti József: Elég baj volt!) Az uj felsőház zömét a közművelődési és közgazdasági, valamint az egyéb köztéren mű­ködő testületekből közvetett választások ut­ján kiválogatott jeles honpolgárok fogják al­kotni. Az úgynevezett született törvényhozók sorából csak igen kevesen fognak átjutni a felsőházba. De azok is, akik a született törvény­hozók sorából az uj felsőházba kerülnek, de­mokratikus módon, vagyis az eddig jogosult összes született törvényhozók által való válasz­tás utján fognak a felsőházba jutni. Egyébként a felsőház összeállítása legnagyobb részében teljesen demokratikus jellegű lesz és kiváló ér­demekkel rendelkező, szép hazafias múlttal ékes egyének fognak a felsőházban ülni. (Cserti József: Például a Habsburg-főhercegek!) Maga a felsőház pedig a nyugodt megfontolás hig­gadtság és leszürtség eleme lesz, amelynek hi­vatása, hogy a széleskörű választójog által lé­tesített népképviselet esetleges túlzásait mérsé­kelje. Egyébként két törvényhozó testületre fő­képen abból a szempontból van szükség, mert a törvények meghozatala a legnehezebb, a leg­fontosabb feladat. Hiszen a törvény, az állam akarata és a polgárok léte és boldogulása függ

Next

/
Thumbnails
Contents