Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

34 A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. Zoltán: Jelentkezett és az elnök nem vette észre!) Propper Sándor képviselő ur jelentkezését a házszabályokhoz való hozzászólásra nem vettem észre. Amint észrevettem, néki a felszólalásra a jogot kötelességszerűen megadtam. Propper Sándor: T Nemzetgyűlés! (Zaj a .jobboldalon.) A házszabályok merev rendelkezésein kivül itt van a méltányosság és a lojalitás. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van azonkívül a parlamenti vita gyakorlati technikája, amelynek nem szabad elvenni az értékét. Fábián Béla képviselőtársunk megmagyarázta, hogy a vitarendezés folyamán tegnap két szónok elcserélte a szónoki helyet. Ez a vita érdekében történt, mert előre akartak bocsátani egy szónokot, aki közjogi szempontból akar a kérdéshez hozzászólni. Ezek a szónoki cserék, amelyek kizárólag a politikumot szolgálják, a túlsó oldalon is igen gyakran előfordulnak. Ha a házszabályokat ilyen mereven alkalmazzuk, akkor a parlamenti vita egyszerűen lehetetlenné válik. A túlsó oldalnak is meg van a maga vitarendezője, ott is cserélgetik a szónokokat a célszerűségnek, a szónok és az ügy érdekeinek megfelelően. Nem látóin be, miért ne lehetne ugyanazt megtenni a baloldalnak is. Drozdy Győző képviselőtársunk nem jelentkezett szólásra, Drozdy Győző képviselőtársunk abban a tudatban volt, — azt az instrukciót kapta a vitarendezőtől — hogy Rainnrecht képviselőtársunk után fog beszélni. Igen csekély fizikai fáradságba került volna, hogy a teremből kimenjen, ha tudta volna, hogy fel van írva, de nem akar beszélni. Az ő jóhiszeműségét, az ő igazát bizonyitja az is, hogy idebenn maradt és várta Rainprecht felszólalását. Véletlenül, technikai tévedés vagy hiba folytán, nem Rainprecht képviselő urat, hanem Drozdy képviselő urat hivták fel. Ez azonban nem lehet ok arra. hogy most felborítsuk a tárgyalás technikáját, a jövő tárgyalás rendjét, hogy ugy mondjam a pártok között hallgatólagosan megállapított berendezkedést és elüssük a szólás jogától ennél a fontos törvényjavaslatnál egy képviselőtársunkat, akinek mondanivalója van. Nagyon kérem a nemzetgyűlés elnökségét, hogy a dolog lényegére és a szóbanforgó képviselő ur jóhiszeműségére való tekintettel a jövőre gondolva, a tárgyalás rendjének és menetének biztosítása, a vitarendezés technikájának megóvása céljából a házszabályok merev alkalmazásától eltekinteni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Én a házszabályokat minden esetben a legméltányosabban kezelem; de, engedelmet kérek, az illető képviselő urnák, aki feliratkozott és nem óhajt szólásjogával élni. módjában állott volna megtenni azt az általában szokásos eljárást, hogy letörölteti magát és akkor iratkozik fel újból, amikor szólani óhajt. Mivel a képviselő ur a teremből eltávozott és nincs jelen, nincs észrevételem az ellen, hogiy jelen nem levőnek tekintessék és alkalomadtán az újból feliratkozás jogával éljen. (Helyeslés.) Szólásra következik? Forgács Miklós jegvző: Rainprecht Antal! Rainprecht Antal: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, hogy a t. Nemzetgyűlés technikailag kezeli ezt a törvényjavaslatot is, mint a legtöbbet és igy a kormánypárt legtöbb tagja saját meggyőződése ellenére is az •»Unbedingte Unterwerfung« katonai elv alapján az ellenzék minden figyelmeztetése és felszólalása ellenére is meg fogja szavazni ezt a évi október hó 28-án, csütörtökön. törvényjavaslatot, mégsem tartom meddőnek ezt a küzdelmet, mert már eddig is bizonyos eredménnyel járt abban a tekintetben, hogy a t. túloldalról elhangzott és a javaslatot pártoló felszólalásokból is imegálliapithatói, hogy az eddig megközelithetétlen szentségnek tekintett orthodox jogfolytonosság engedett a maga merevségéből és a vita során kiderült, hogy ilyen abszolút orthodox jogfolytonosság a nemzet és a társadalom történetében nincs s hogy ilyenre mint alapra helyezkedni nem lehet. Hiszen az előadó t. képviselőtársam által az angol történelemből felhozott igen jó és találó példák is — amelyekről az újságokból értesültem — alkalmasak bizonyítani azt, hogy a jogfolytonosság törésekor jelentkező differenciákból nem lehet teljes biztossággal megállapítani, hogy evolúciós vagy revolúciós kérdésről van-e szó. Ez a vita, a szónokok okfejtéseinek divergáló volta bizonyitja legjobban azt, hogy ezt az egész kérdést, a jogfolytonosság kérdését egy közös nevezőre kell hozni, az ebből a közös nevezőből való egyetemleges kiindulás lehet csak az egészséges s ez a közös nevező a XX. században a népszuverenitás elvének preciz betartása, az általános, titkos, egyenlő választójog alapján összeülő parlament és ennek felelős kormánya utján képzelhető el. (U.gy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert máskülönben egy

1 teljes és tökéletes káosszal állunk szemben, mert minden ember, politikus, közjogász a maga szubjektív szempontjai szerint bírálja el ezt a kérdést és mindig más és mais eredményre jut. Máskülönben ez az elv egy formáihatásra, alakításra nagyszerű viaszmassza marad a törvényhozás kezében, amelyet ki-ki formálhat a maga izlése szerint. Az olyan generális megállapítás, mint ami- lyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam is tett, — szintén elismerve beszéde folyamán az evolúciónak jelentőségét, mert hiszen máskülönben az orthodox legitimizmus alapján állott volna — mondom, az olyan kijelentés, hogy a nemzethez, mint ősforráshoz kell visszamenni, problematikus, mert mi is ezt valljuk, csupán a nemzeti akarat érvényesítésének módja tekintetében van közöttünk fkülönbség és ez a különbség jelentkezett már a következő percben az előttem szólott t. képviselő urnái is. Beszédében egy nagy ür és ellenmondás marad annak folytán, hogy nyomban azután, hogy megállapítja, hogy az ősforrást a nemzet akarata kénezi. kijelenti, hogy ez az ősforrás a magyar királyság. Bocsánatot kérek, vagy a nemzet akarata, vagy a magyar királyság. (Zaj.) mert hiszen a nemzet akarata nem szükségképen fog megnyilvánulni a magyar királyság tovább megtartása mellett. Az általános titkos, egyenlő választójog alapján összeülő parlament mellett nagyon könnyen elképzelhető olyan eset is, amelyben a nemzeti akaratot a koronázás mellőzésével a köztársaság létesítésével akarnánk kifejezésre juttatni. Precizirozni kell tehát a tényeket, szabatosan kell a közjogi definíciókat megállapítani és akkor az ilyen ellenmondásnaik, — mésr _ ha akár megtapsolják is — értéke a kellő nívójára vagy nundjuk nivótlansáarára fog vísszasülylyedni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Tulajdonképen mi a jogfolytonosság? A jogfolytonosság az a szükségesség, az^ a tény, az a tagadhatatlan társadalmi valóság, hogy jog és törvény nélkül nemizet, állaim és társadalom nem létezhetik, hogy jog* és törvény nélkül egy álladalom, komoly nemzeti élet egyenesen elképzelhetetlen. De ugyanakkor ennek a jognak és törvénynek megváltozási időpontja, a