Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. i megváltozás módja és mikéntje ugyancsak be­leesik a jogfolytonosság vonalába. Különösen beleesik ma, a világháborúi lezajlása után,ia vi­lágháború tanulságaiból igenis nem egyizhen a radikalizmusra figyelmeztető konzekvenciák jelentőségénél fogva, beleesik a XX. században a bravúros technikának korában, amikor az új­ságot olvasó ember, a közügyek iránt minden­kor érdeklődő átlagember nagyon gyakran kénytelen eléjevágni azoknak a megoldási le­hetőségeknek, amelyeikéit az ősöktől átvett, ma már használhatatlan történelem teória uszálya vonhat. Ha a nemzetek történelmét vizsgáljuk, a jogfolytonosság — amely körül annyi vita fo­lyik és amelyet az előttem szóló t, képviselő ur egyszerű kitételekben koncentrált: a nemzet akaratában, a nemzetek történelmének! életé­ben a legkilengőbb grafikonokat mutat ja> (Egy hang a baloldalon: Nálunk csak a vragmatica sanctionál kezdődik a jogfolytonosság!) Nem a pragmatica sanctiónéll kezdődik a jogfolyto­nosság, mert ha esiak a. magyar törtéiieliem egyes kiugrásait nézem, akkor is a legnagyobb szélsőséget, a jogfolytonosság vonalában a leg­nagyobb kiugrásokat látjuk. Már Szent István király államalapítása is — az azelőtti jogfolytonosság derékbatörése, mert a legradikálisabb, a legkardmálisabb • sza­kítás a múlttal, a régi konzervatív, elavult po­gány rendszernek friss, a kereszténység szelle­mével történő felváltása. — Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez valami sima és egyszerű mó­don történt, hanem csak a legradikálisabban, vérrel és vassal, különféle konkurrens fejedel­meknek, a régi törzsek vezéreinek leverésével és fejvételével végződött. Ha az 1222-iki arany­bullát vizsgálom, az is erős, radikális válto­zás^ A király kénytelen engedni a maga omni­potenciájából és igy keletkezik a rendi alkot­mány. Zsigmond uralma alatt a városi polgár­ság forradalmi evolúciója győz, A városi pol­gárság helyet követel és kap is a törvényho­zásban. Mohács után a törökök által el nem fog­lalt országrész két királyt választ, s ez a két király 1538-ban egészen szabályosan és egészen precizen szerződésileg meg is osztozkodik a törököktől el nem foglalt, megmaradt Magyar­ország területén. A főrendeknek 1608-ban történt kialakulá­sával és a törvényhozótestület szétválásával málr az előttem szóló ellenzéki képviselő urak részletesen foglalkoztak, úgyhogy ezzel a kér­déssel nem kivánok bővebben foglalkozni. Min­denesetre jogosnak ismerem el ugy Malasits, mint Horváth t. képviselőtársamnak tegnapi nyilt kérdését, hoary miért nem tér vissza a kor­mány, ha mindenáron jogfolytonos akar ma­radni, az 1608 előtti jogfolytonosságra, (Ugy van! bal felől.) amikor még csak egykamarás rendszerről lehetett szó. (Ugy van! half elől.) 1687 szintén fontos dátum a jogfolytonos­ság megszűnése tekintetében, mert # 1687-ben megszűnik a szabadkirály választási jog és^ a Habsburgok férfiágára alakították át a trón­öröklést. Ezt az 1687-iki országgyűlési határo­zatot egyszerűen derékban töri az 1707-iki ónodi országgyűlés, mely a Habsburgokat de­tronizálja. Àz 1707-tel jelentkező jogfolytonos­sági vonal ugyancsak derékban kan telitalála­tot! 1723-ban, amikor az országgyűlés nemcsak a Habsburgok férfiasára hanem nőágára is kiterjesztette a trónöröklést. Jól tudjuk, hogy Mária Terézia és József császár alkotmányellenes rendeletekkel kor­mányoztak. Az utóbbi meg sem koronáztatta magát, a vármegyék autonómiáját teljesen KAPLö. XLVI. ivi október hó 28-án, csütörtökön. 35 megszüntette s a magyar alkotmányos élet szempontjából teljesen destruktiv uralmat folytatott. Ma mégis történelmi távlatból nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy ennél a jog­folytonossággal teljesen szembehelyezkedő csá­szárnál nagyobb császár talán Nagy Frigyesen kivül az egész világon nem volt. (Horváth Zoltán: A legokosabb Habsburg volt!) Az 1815-iki bécsi kongresszus, azután az uralmat biztosító szent szövetség rendszere megint egy egészen más alkotmányhullámvo­nalat teremtett. Ez megint telitalálatot kapott az 1847/48-iki márciusi eseményekkel. 1849-ben az országgyűlés a Habsburg-ház de Ironizálá­sával koronázta meg* a forradalmi tényeket. Mert forradalmak voltak ezek, t. Nemzetgyű­lés, de ki tagadhatná, meg ezeknek a forradal­maknak nemzet- és társadalomfejlesztő voltát és nagyszerűségét? (Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) T. Nemzetgyűlési Ha csak Angliából né­zünk egypár példát, melyekre az igen t. elő­adó ur is hivatkozott előadói beszédében, mind­járt a vizsgálat elején konstatálhatják, hogy Angliában nem egyszer emberi ösztönösség, emberi gyarlóság — de inkább hagyjuk meg a szót: ösztönösség — vitt szerepet az alkot­mány hullámvonal és grafikon kilengéseinek szabályozásában. Például az angol egyházjog folytonosságát megszüntette VIII. Henriknek Boleyn Anna iránt érzett leküzdhetetlen sze­relme. Pedig VIII. Henriket X. Leo pápa még ezt megelőzőleg a »Defensor fidei« címmel tün­tette ki. Ha Anglia történelmét tovább vizs­gálom, — csak rövid vonalakban követni kí­vánván az előadó urat — konstatálnom kell, hogy ott az evolúció és revolució fogalmának szabatos meghatározása igen közel, néha haj­szálnyi távolságra esik egymástól. Az alkotmányjogi hullámvonal ott szintén nagyon radikális. Ha figyeljük I. Károly lefeje­zését 1649-ben, majd II. Károly, az 1660-iki res­taurációt, máris a legtökéletesebb alkotmány­hullámvonalat, azaz a jogfolytonosságtörést konstatálhatjuk. A Cromwell által Angliával egyesített Skóciát újra elválasztotta. Az igy diadalra jutott legitizmus sem tarthatott soká, mert 1688-ban az úgynevezett vértelen dicsősé­ges forradalom a jogfolytonosságban helyre­hozhatatlan szakadást okozott II Jakab elüze­tése által és veiének, orániai Vilmosnak újra trónrajuttatása által. (Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) Orániai Vilmos csak ugy tarthatta meg hatalmát, hogy igen okosan, praktikus meg­oldással az alsóházra támaszkodott és a min­denkori többségből nevezte Jri a ministereit, lettek légyen akár a wigh-ékből, akár a torykból valók. Tény. hogy a jogfolytonosság törésével bekövetkezett állapotokat csak ezzel a rend­szerrel tudta magának biztosítani és tudta helyreállítani lassan-lassan, szukcesszív lépés­sel a Cromwell által létesített egységes parla­mentet, először Skócia visszacsatolásával ha jól emlékszem 1707-ben. majd az, 1801-iki ir Unióval. Amint tehát látni méltóztatik, az angol példa azt dokumentálja, hogy tulaj don­képen az első forradalomnak jogfolytonossága győzedelmeskedett Angliáiban. T. Nemzetgyűlés! Miként méltóztatik látni, a forradalmak derékbatörik a jogfolytonossá­got, mégis a közjogi elmélettel, a történelem­tudománnyal, de az élettel is teljesen tájékozat­lan magatartást árul el az. aki a forradalmak nemzet- és társa dalomfejlesztő hatását, kovász mivoltát tagadásba vehetné. Ha a régi törté­nelmi kor forradalmai ilyen átalakuló hatással lehettek és voltak is a mindenkori nemzetek fejlődésére mennyivel inkább lehet és kell is 6

Next

/
Thumbnails
Contents