Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. jegyzőkönyv adatait leközli. Az alispán június 5-iki kelettel 11767/1926. szám alatt terjesztette fel a jegyzőkönyvet a belügyminister úrhoz. (Dénes István : Nem találtuk meg soha!) Mert amikor a képviselő ur kereste, akkor talán már nem volt ott. (Dénes István : Ma sincs ott!) Méltóztassék meghallgatni; itt vannak az akták. (Dénes István : Nagyon örvendek, hogy a minister ur engem ilyen részletesen informál!) Ezt az aktát, a jegyzőkönyvet a belügyministerium leadta a főispán urnák. De ugyanakkor, amikor ez leadatott, érdeklődött a képviselő ur a belügyministeriumnál. Akkor tehát tényleg nem volt ott ez a jegyzőkönyv, mert a főispán urnái volt, De amikor leadattak az összes akták az alispán úrhoz, az alispán ur esatolta be a főispán ur részére ezt a jegyzőkönyvet a nála levő aktákhoz. Az aktáknál, amelyek a képviselő urak többrendbeli panasza folytán adattak le a belügyministeriumtól az alispán úrhoz, két jegyzőkönyv van. Az egyik az eredeti jegyzőkönyv, amelyet az alispán ur küldött fel a belügyminister úrhoz. (Dénes István : A minister ur sürgetésére ! Október 4-én ment le a sürgetés !) Nagyon téved a képviselő ur, mert az alispán ur június 5-iki kelettel 11.767/26. szám alatt terjesztette azt fel a belügyministerhez. (Dénes István : Most néztük és nem találtuk !) A belügyminister azután leadta a főispánhoz, majd lementek az akták az alispánhoz s a főispán becsatolta az aktákat az alispáni aktákhoz. Ma az akták itt vannak nálam, mert az alispán úrtól kaptam azokat fel. Az összes iratok között — mondom — két jegyzőkönyv van : egy eredeti jegyzőkönyv, melyet az alispán ur küldött fel a belügyministerhez és egy jegyzőkönyv, amelyet a képviselő ur adott be az osztályba. (Dénes István : Hála Istennek, hogy megvan ;) Én tehát itt semmiféle elsülyesztést nem látok. (Dénes István : Rendben van !) Bocsánatot kérek, itt nem arról van szó, hogy rendben van. Az akta rendben volt és rendben van. (Dénes István : Hol van az 1925. évi jegyzőkönyv, minister ur ? — Elnök csenget.) Arról a képviselő ur nem tesz emlitést. A képviselő ur itt csak egy jegyzőkönyvről tesz emlitést, az 1924. évi május 9-iki jegyzőkönyvről. (Dénes István : És az 1925-ikiről teszek emlitést !) Arról a képviselő ur interpellációjában nem tesz emlitést, (Dénes István : Abban nem !) azzal tehát nem is foglalkoztam. Elnök : Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni ! Scitovszky Béla belügyminister : Az ügy teljesen rendben van. Itt vannak az akták. Amivel én egyszer foglalkozom, azzal behatóan foglalkozom. Nagyon szeretném, ha a képviselő ur is, mielőtt egy főispán ellen ilyen súlyos vádakat emelt, méltóztatott volna ugyanazzal a lelkiismerettel és ugyanolyan behatóan a kérdéssel foglalkozni, mint ahogy én ismerem ezt a magam kötelességének. Tartom ezt kötelességemnek, mert egy főispánról van szó, de tartom kötelességemnek azért is, mert egy tisztességes, becsületes emberről van szó. A képviselő ur is tartsa tehát máskor kötelességének, hogy mielőtt vádakat emelne, ezekről tényleges meggyőződést szerezzen. Ha

( azután a vádak alaposságáról szerzett meggyőződést, akkor méltóztassék ilyen súlyos vádakkal fellépni bárkivel szemben is. Mármost azt méltóztatik kérdezni a képviselő urnák, hogy meg van-e bennem a hajlandóság arra, hogy a főispán ellen vizsgálatot rendeljek el. Az előadottak alapján, azt hiszem, a képviselő ur teljesen tisztában lehet azzal, hogy ezt a vizsgálatot nem rendelem el, hanem feltétlen bizalmamNAPLÓ. XLVI. évi november hó 12-én, pénteken. 385 ról biztosítottam a főispán urat, (Helyeslés a jobboldalon) aki igy állásában meg is maradt. Tettem ezt annál is inkább, mert nemcsak ezek a panaszok merültek volt fel vele szemben, hanem más panaszok is. Mindennek utánajártam és meggyőződtem arról, hogy ezek semmi egyebek, mint pletykák és félreértések. Ha utána méltóztatott volna járni a dolognak, akkor ezek a félreértések nem fordulhattak volna elő és nem lehetett volna egy főispánt ilyen súlyos vádakkal illetni, (Drózdy Gyó'ző : De az Otthon be van zárva!) különösen egy olyan főispánt, aki az árvizveszedelem idején olyan szolgálatokat tett az országnak, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) annak a vármegyének és annak a polgárságnak, amely akkor hatósági támogatásra szorult, amely szolgálatok — merem állitani — példátlanul állnak ebben az országban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha egy főispánnak ezt az erkölcsi és becsületbeli integritását ilyen kifejezésekkel és lehetőségekkel, a vád szinezetével és a tényleges vádemeléssel le akarjuk szállítani, akkor nagyon nehéz lesz ebben az országban tisztességes, becsületes embereket nehéz feladatokra megkapni, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) mert ezek nem fognak vállalkozni arra, hogy nehéz feladatokat teljesitsenek. Ezzel kivesszük a főispán alól és minden tisztviselő alól azt az erkölcsi bázist, amely nélkül egy főispán, egy tisztviselő sem dolgozhatik. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Kijelentem, hogy amig ezen a helyen vagyok, — ezt a jövőre vonatkozóan mondom — addig, amig egy tisztviselőt illetően nem vagyok annak ellenkezőjéről meggyőződve, hogy a tisztesség és becsület utján jár, végig fogom küzdeni vele azt a küzdelmet, amelyet a becsület és tisztesség megérdemel. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Aki ártatlan, az rajtam keresztül elejtetni nem fog, hanem megvédem mindaddig, amig ueki erre az erkölcsi támogatásra és becsületének megvédésére szüksége van. Ennyit kívántam a képviselő ur interpellációjára válaszolni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Kiss Menyhért : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én a minister urnák ezt az apothezisát, amelyet a becsületes _ tisztviselőről, annak védelméről elmondott, teljes mértékben aláirom. (Helyeslés és felkiálltások a jobboldalon : Szép !) Az ellenzéknek sem lehet más feladata, mint az, hogy az olyan embert, aki kötelességét teljesiti, aki veszedelem idején megállja a helyét, aki harmóniát teremt, aki alkot, aki nagy szükségleteket elegit ki árvizveszedelem idején, mindig védelemben részesiti. Abból a védelemből azonban, amelyet a mélyen t. minister ur a főispán ur mellett elmondott, in concreto modo nem következik az a lelkes apotheozis, amelyet a végén méltóztatott érdekében elmondani. Miért nem ? Azért nem, mert a minister ur csak próbálta bebizonyitani, hogy a csorvási 1600 kat

% hold földbirtoknak két háborús szállító bérlő részére való megszerzésében a főispán ur nem hibás. Én négy Ofb. végzést olvastam fel és ismertettem interpellációm során. Mind a négy a legélesebben, leghatározottabban felszólította a főispánt és a gazdasági albizottságot, hogy végre tegyenek már jelentést. Benne volt ezeknek a végzéseknek csattanójában az is, hogy az Ofb. nem tűri meg a kisemberek jogainak kijátszását, és nem tűri meg, hogy annak az 1600 kat. hold birtoknak bérlete háborús szállítók kezére kerüljön, amikor földbérlő szövetkezet van a községben. A minister ur azt mondja, hogy azokon a 58