Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

386 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. évi november hó 12-én, pénteken. gazdasági albizottsági üléseken nem a főispán ur elnökölt. Ez abszolúte nem jelent semmit, mert egy főispán hatalma nemcsak akkor érvényesül, amikor elnököl az elnöki székben. Ez azt mutatja, hogy a bontont érti a főispán ur és jómodoru ember, aki tudja, hogy mikor ilyen dolgot akar megcsinálni, amely neki érdeke, nem ülhet be az elnöki székbe, hanem odateszi az alispánt vagy annak helyettesét és azzal fogja megcsináltatni a dolgot, hogy mindenképen tudja fedezni magát. Itt a dolgot lényegében, in sich kell nézni. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Meskó Zoltán : Hogy megszokta a tónust, mióta kilépett az Ébredőktől !) A dolog lényege az, hogy az 1600 kat. hold földbirtokot odaadták Beregi és társának, e birtok bérlete ma is az ő kezükben van. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Kinek adták ?) Háborús szaditoknak. (Meskó Zoltán: Hogy hivják?) Beregi és Groág. (Meskó Zoltán : Háborús szállitók 1) Igen, hadseregszállitók. Ma is ők használják ezt a földbirtokot, a hasznát ők vágják zsebre. (Zaj.) Azt mondja a minister ur, hogy amennyiben a bérletet elnyerni törekvő kisembereken jogsérelem esett, az Ofb. azt még mindig kiigazíthatja és odaadhatja nekik a földbirtokot. Nagyon jól tudom és ők is nagyon jól tudják, hogy az Ofb. még mindig odaadhatja nekik a földbirtokot, de arról van szó, hogy a főispán ur beavatkozott, Hogy helyes gesztussal nem ő maga elnökölt azon a gazdasági albizottsági ülésen, ezt koncedálom. Ö azonban mégis megtette azt, hogy a sok ezer kisember érdekei ellenére átjátszotta ezt a bérletet ennek a hadseregszállitó cégnek a kezébe. Én a szavakon nem nyargalhatok, én a tényt magát nézem. A tény maga pedig az, hogy azt a bérletet nem kapták meg a kisemberek és ina sincs a birtokukban. A minister ur azt mondja, hogy majd az Ofb. ki fogja reparálni. De nagyon jól tudjuk, hogy az Ofb. annyira elvan foglalva, és annyira különféle befolyások eredőjének hatása alá kerül, hogy nagyon sokszor — számtalan ilyen esetről van tudomásom és nagyon sok interpellációt mondtam már el ebben a tárgyban — ő is, a birói fórum a kisemberek ellen dönt. Nekünk pedig igazán az a felfogásunk, hogy minden körülmények között mindent el kell követnünk, hogy ne nagybérlők és hadseregszállitók kapják meg a bérleteket, hanem olyan emberek kapják kezükbe, akik megdolgozzák azt a földet, akiké ezelőtt volt és akiknek jogcímük van arra, hogy Magyarországon bérlethez jussanak. Ebben a tekintetben a főispán ur védelme jogilag talán legális; ő metaforákban minden esetre megvédhető. Nincsen olyan álláspont a világon, amely jogilag megvédhető ne volna. Egy igazságot százféleképen lehet jogilag is megmagyarázni, politikailag is kifejezni. (Scitovszky Béla belügyminister: Az igazság mindig igazság marad!) Ez azonban nem változtat a dolog lényegén, amely — ismétlem — az, hogy ki kapta meg az 1600 kat. hold földet és kinek van birtokában. Az 1600 kat. hold föld pedig ma is a két hadseregszállitónak van tulajdonában, és az ezer szegény kisember, az a szövetkezet, mely könyörgött, rimánkodott érte, amelynek érdekében az Ofb. négyszer emelte fel szavát éleshangu végzésekben, nem kapta meg azért, mert a főispán ur megvédelmezte a hadseregszállitókat és cserbenhagyta a kisembereket. Menjünk a második kérdésre. A mélyen t. minister ur azt mondotta, hogy meggyőződött arról, hogy azok az összegek, melyeket a kormány ilyenkor zsurnalisztikái célokra szokott forditani, megfelelő kezekbe jutottak (Scitovszky Béla belügyminister: Ezt nem mondtam!) s hogy semmiféle szabálytalanság nem történt. (Scitovszky Béla belügyminister : Ha történt volna, azt majd megtorolják. Ennyit mondtam!) Mikor ezt elmondtam, rendkivül fátyolosan és rendkivül vigyázva minden szóra, mondtam el s mindjárt kijelentettem, hogy nekem, mint ellenzéki képviselőnek nincs is semmi közöm hozzá, hogy ott mi történik.", (Drozdy Győző : Hogyne volna közünk! Az ország dolgozóinak pénzén csinálják! Legnagyobb gyalázat!) Elnök : Drozdy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Kiss Menyhért : Én álláspontra helyezkedtem, hogy ez bizalmi dolog, melyet a ministerelnökségi sajtóiroda pénzel. Talán azt mondják, hogy én pártpolitikai szempontból kivánok ebbe a kérdésbe belenyúlni! Én, mint enfant terrible természet, őszintén, nyiltan megmondom, hogy ez miért történt. Hozzám két szerkesztő jött el. A neveketnem vagyok hajlandó megmondani,nehogy üldöztetésnek legyenek kitéve. Ezt a két szerkesztőt azelőtt soha nem ismertem. Ezek panaszolták, hogy ez a dolog megtörtént. Ezt a dolgot is el akartam mondani a minister urnák, mert vigyázni kell arra, hogy ilyen magas állásban levő főtisztviselők ilyen kényes természetű ügyeket teljesen simán és harmonikusan intézzenek el, hiszen ez már a bontonhoz és az etikához tartozik. Minthogy vigyáznak arra, hogy mi mit csinálunk a mi sajtónkban, nekünk is jogunk van arra, hogy ott tartsuk a szemünket és amennyiben szabálytalanságot vagy etikaellenes dolgot látunk, finom formák között megmondjuk véleményünket, hogy a helyzet tisztázódjék. Minthogy nekem közvetlen tudomásom van róla s az egyik lapszerkesztő kétségbeesetten panaszolta el ezt a dolgot, nem tudom elhinni, hogy ez a szegény szerencsétlen ember nekem valótlan dolgot állított volna. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, Kiss Menyhért : Ami pedig a Daimel alispán ur védelmét, illetve a főispán urnák vele szemben tanúsított magatartását illeti, én nagyon jól tudom, hogy a kormánynak ő a bizalmi embere s nem a vármegye bizalmából ül a főispáni székben. A minister ur nagyon jól tudja, hogy ezek az emberek mindig arra törekszenek, hogy egymással harmóniában legyenek. (Scitovszky Béla belügyminister : Ez természetes, és vannak is!) Hiszen a kormánynak az a célja, hogy olyan bizalmi embere legyen, aki mennél nagyobb néprétegek bizalmát bírja. Annakidején Szász József Marostorda vármegyében végigjárta az összes bizottsági tagokat, szászokat, románokat és székelyeket s a végén mindegyiknek a bizalmát megnyerte. Bizonyára ez az ideálj <ü Sí belügyminister urnák is. De hogy mennyire nem megfelelő hangulat, melyet tegnap a sürgönyök jelentettek, átadom a minister urnák a Békés című újságot, amely másképen irja meg a hangulatot. (Scitovszky Béla belügyminister : Ez, hivatalos és ez_ való!) Mélyen t. minister ur, nagyon jól tudjuk, hogy a hivatalos jelentéspláné, amikor érdekelt emberről van szó, nem fog reánézve kedvezőtlen dolgokat jelenteni. (Scitovszky Béla belügyminister : Az alispán ur küldte!) Ugy látszik, az alispán ur nem akar vele szembehelyezkedni, mert tudja, hogy a minister ur őt feltétlenül tartani kívánja, de átadom ezt az újságot, amely szerint épen ellenkezőleg áll a dolog. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a rendelkezésére álló idő letelt. Ha nem méltóztatik befejezni, kénytelen leszek a szót megvonni. Kiss Menyhért : Csak még két mondatot ! (Zaj a jobboldalon.)