Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. a ministerelnök ur kezelése alatt levő sajtó-alapra gondolhatott. Ez a sajtó-alap rendelkezési alap és rendelkezési alap természetével bir, vagyis a ministerelnök ur diszkrecionális joga alá tartozik elszámolási kötelezettség nélkül, annyira, hogy a legfőbb állami számvevőszéknek sincs beleszólása ennek az alapnak kezelésébe. Megállapíthatom azonban azt és a képviselő urat megnyugtathatom abban a tekintetben, hogy ezek az összegek is a legmegbizhatóbb kezekre vannak biz va s ezeket a kiadásokat ezek a kezek feltétlenül ellenőrzik is és ha itt bármiféle szabálytalanság fordult volna elő, annak megtorlásától semmi körülmények között el nem tekintettünk volna. A képviselő urnák harmadik és negyedik kérdése Daimel Sándor alispán ur visszatartására vonatkozik és ebből azt következteti, hogy amenynyiben ebben az ügyben a vármegye főispánját a vármegye közönsége az ebben az ügyben megtartott törvényhatósági bizottsági ülésben leszavazta volt, tehát a leszavazás folytán hagyja el a főispáni széket. Elvi álláspont volt mindig és ma is az és én is ezen az elvi állásponton vagyok, hogy a vármegyék főispánjai nem a törvényhatóságok bizalmából, hanem a kormányzat, különösen pedig a belügyi kormányzat bizalmából vannak ott (Ugy van! jobbfelől.) és a főispánokra nézve irrevelans az, hogy leszavaztatnak-e vagy sem a törvényhatósági bizottság által. (Rothensíein Mór: ízlés dolga!) A kormányzatnak azonban nem az a célja, hogy a törvényhatóságok és főispánok között ellentét legyen, hanem mindig arra kell törekednie, hogy a törvényhatóságok és a főispánok között a harmónia és a teljes egyetértés meglegyen. A jelen esetben ez a harmónia nem bontatott meg, (Derülts g a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az a leszavazás nem a főispán személye ellen irányult, hanem egy olyan kérdésben történt, amelyben maga az állandó választmány egy a főispáni indítvány ellen tett felszólalás ellenére az ottani alispánnak, tekintettel szolgálati idejének lejártára, visszatartását nem hozta a közgyűlésnek javaslatba. Ellenben a közgyűlés tényleg ezen állandó választmányi, tehát nem főispáni, hanem állandó választmányi javaslattal szemben egyhangúlag a vármegye alispánjának visszatartása mellett döntött. Hogy ez mennyire nem volt bizalmatlanság a főispán személye ellen, kitűnik abból, hogy a közgyűlés után egy küldöttség jelent meg a főispánnál, amelyben az illető ur is résztvett, aki az állandó választmányban az elleninditványt megtette volt, és amely küldöttség teljes bizalmáról biztositotta a főispánt és meg is mondotta neki, hogy ne saját személye ellen történtnek vegye a közgyűlésnek ezt a határozatát, mert ez inkább tüntetés akart lenni az alispán régi szolgálata, mellett, akinek visszatartását a vármegye érdekében szükségesnek tartják, annál is inkább, mert az alispán eltávozása folytán az alispáni szék betöltésének kérdésében talán komplikációk állhatnának elő. Ezt elkerülendő, döntött a vármegye közgyűlése ugy, hogy az alispánt visszatartja. Hogy mennyire ez volt a törvényhatóság intenciója, az kitűnik épen a tegnap megtartott közgyűlésből is, amelyben nagy részvét mellett és teljes egyhangúsággal — mint ma kaptam a táviratokat — teljes bizalmat szavaztak a vármegye főispánjának és ezt a félreértést épen ezzel a bizalomnyilvánitással akarták eloszlatni. Ezzel, azt hiszem, úgy a harmadik, mint negyedik kérdésre megadtam válaszomat az igen t. képviselő urnák. Az ötödik kérdés az : »Van-e tudomása a évi november hó 12-én, pénteken. minister urnák arról, hogy Kovacsics főispán ur magának ministeri jogokat arrogálva, Békés vármegyében megtiltotta több héten keresztül azt, miszerint a nemzetgyűlési képviselők beszámolót tartsanak, továbbá Rassay Károly, Kiss Menyhért, stb. nemzetgyűlési képviselőknek a beszámoló gyűlésen való felszólalását nem engedélyezi ?« Azt hiszem, hogy a képviselő ur. aki ezekben a kérdésekben eléggé gyakorlott, engem is eléggé ismer abban a tekintetben, hogy — bár fiatal minister is vagyok — a ministeri jogokat nem ruházom át és nem adom át, hanem azoknak teljességét magamnak tartom fenn és tartom is meg. Kovacsics főispán ur semmiféle jogkört a ministertől át nem vett, sőt az egész jogkört, amely rá nem tartozik, nem is alkalmazta, mert a gyűlések engedélyezése az elsőfokú hatóságok és a törvényben megállapított felsőbb hatóságok elbirálása alá tartozik. Tény az, — ezt nyiltan is kijelentem — hogy nagyon helyeslem a hatóságoknak azt a felfogását, hogy a legszorgosabb és a legnagyobb munkaidőben, aratás és cséplés idején, agrár állam lévén, nem engedik meg a népgyüléseket; (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a kormánypárti képviselőkkel szemben is áll?) különösen azokon a vidékeken, amelyek Kánaánja ennek az országnak, ahol a betakaritás, az aratás biztosítása egyenesen államérdeket képvisel, és azokon a vidékeken, ahol — közismert dolog — a legalkalmasabb talaj van arra, hogy ezeket a munkásembereket félrevezetve esetleg a lehetőségét nyújtjuk annak, hogy a munka megzavarásával ugy a termés betakarítását» mint annak biztosítását veszélyeztessék. A képviselő urnák azonban az az állítása, hogy a főispán gyakorolt volna ilyen hatáskört, az ittlevő iratokból abszolúte nem tűnik ki, mert a főszolgabirák adják vagy tagadják meg az ilyenféle kérelmekre az engedélyt, és ez ellen fokozatos felebbezési joguk van a képviselő uraknak. (Rothenstein Mór: Nemcsak aratás idején nem engedik!) Az aratás idején kivüli népgyülésekre vonatkozólag is az a megállapításom, hogy ahol — egy-két helyen — megtagadták ezeket a kérelmeket, a képviselő urak kihasználták felebbviteli jogukat és ennek során nem egy, hanem több esetben, épen a belügyministerium utján megkapták a jogot arra, hogy e gyűléseket megtartsák és ott fel is szólalhassanak. A képviselő ur hatodik kérdése az, hogy : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a tótkomlósi földmivesotthon ügyében hivatalos hatalmával visszaélve, a belügyminister ur által elrendelt közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet két ízben elsülyesztette, nem terjesztette fel a belügy ministeriumba és az ügyre vonatkozólag a belügyi kormányzatot félrevezetve megtévesztette ?« Ha a képviselő urak ezeknek a dolgoknak jobban utánajártak volna, meggyőződhettek volna arról, hogy abból, ami ezekben a kérdésekben gyanúsításként van feltüntetve, egy szó sem felel meg a valóságnak. Itt vannak az összes iratok. (Örozdy Győző: Öt év óta be van zárva az Otthon ! Miért van bezárva?) A képviselő ur nem azt a kérdést intézte hozzám, hogyaz Otthon miért van bezárva, hanem azt állítja, hogy a főispán iratokat sülyesztett el. Erre fogok válaszolni és nem arra, hogy az Otthon miért van bezárva. Ez a nevezetes gyűlés 1926 május 9-én tartatott meg. A jegyzőkönyv nem küldetett fel a főszolgabíró által a főispánhoz, hanem a jegyzőkönyv az alispán úrhoz lett felküldve. (Dénes István : Elvette tőle a főispán ! A levél az alispántól itt van a kezemben!) Méltóztassék megengedni, itt vannak az iratok. À főispánnak csak jelentés tétetett a főszolgabíró ur részéről, amelyben a