Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. evangélikus vagy református középiskolába milyen tanár neveztessék ki — ez nem kétséges — hanem arról, hogy az állami intézetekbe nem a vallástanárok, hanem más tanárok könnyebben jutnak be, ha katholikusok, mint akkor, ha más felekezethez tartoznak. (Zaj.) Ezt az állapotot mi igazságtalannak tartjuk. És amikor azt látjuk, hogy ez a javaslat is foglal magában olyan rendelkezést, amely a felekezeti-, községi-, vagy magánleány-középiskolákra nézve a kultuszminister tetszésétől teszi függővé, hogy ilyen vagy amolyan intézménnyé alakitsa-e az eddig is fennálló leányközépiskolát, akkor mi ezt aggályosnak tartjuk, mert ezáltal valamely felekezet, község, törvényhatóság vagy magános ki lehet téve annak, hogy a minister — nem mondom, hogy épen a jelenlegi, de valamelyik utódja — azt követelheti, hogy annak a felekezetnek vagy autónomi testületnek leány középiskola ja leánykollégiummá alakuljon át, vagyis olyan intézetté, amely véleményem szerint semmiképen sem fog beválni. Mert a leánykollégium nem képesít, annak érettségije az egyetemre való bejutást nem biztosítja, ennélfogva olyan intézmény, amely egyenesen zsákutcába vezet és amely ennek következtében lassú elhalásnak van kitéve. Nem helyes állapot tehát, hogy a kultuszminister tetszésére, diszkréciójára bizassék, hogy már létező, már fennálló intézetet leánykollégiummá degradálhasson és ilyenmódon életképtelenné tehessen. Minden fennálló intézetnek félnie kell majd ettől és igy ezen a réven is fokozódik függősége a ministertől. A tananyagra vonatkozólag következő megjegyzéseim vannak. Az, 1- § harmadik bekezdése azt mondja (olvassa): »A közös nemzeti tárgyakon kívül feladatát a leánygimnázium elsősorban a latin nyelv tanítása által végzi el« stb. . . . Nemzeti tárgyakról beszél tehát a javaslat. Kérdem, hogy a földrajz, a természetrajz, a kémia, az egészségtan, a természettan-, a mennyiségtan, a filozófia, a francia nyelv az angol nyelv és a többi nyelvek miért neveztetnek nemzeti tárgyaknak? Nem értem, mit keres itt ez a kifejezés, hogy »a közös nemzeti tárgyak!« Miért kell ezeket a tárgyakat nemzeti tárgyaknak minősíteni, holott egyáltalában nem nemzeti tárgyak. Ez a »nemzeti« kifejezést egész közoktatásügyünk mai állapotára bizonyos tekintetben jellemzőnek tartom. Már a felsőházi javaslattal kapcsolatban emiitettem, hogy amikor ez a mai rendszer ^nemzetről« vagy »hazáról« beszél, ez mindig gyanús kifejezés, mert a »nemzet« és a »haza« alatt rendszerint csak a felső tízezrek érdekeit érti és egyenesen szembeállítja azt a népmilliók érdekeivel. Amikor tehát azt olvasom, hogy a javaslat a természetrajzot, a földrajzot stb-t nemzeti tantárgyaknak minősiti. akkor arra kell gondolnom, hogy a földrajzba, a matematikába, a természetrajzba, a kémiába stb-be is valahogyan bele akarja vinni nemcsak a politikát, hanem egyenesen azt a politikát, amelyet mi ellenforradalminak és a magyar ; népre károsnak Ítélünk. Hogy a gyermekekbe 10 éves korukban bele akarja már nevelni, (Malasits Gréza: Hogy a szocialisták adták el a hazát! — Zaj.) hogy a szociálpolitika, a nemzetiségi kérdés az irredentizmus kérdése stb. ellenforradalmi szempontból hogyan birálandók el. A nyelvtanítással kapcsolatosan legyen szabad a következőket idéznem az Országos NAPLÓ. XLVI. évi november kó 12-én, pénteken. 377 .Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny legutóbbi számából, amelyben egy épenséggel nem haladó irányú tanár a következőket irja: (olvassa): »A dombóvári kir. katholikus reálgimnázium a modern nyelvek tanítására képesített tanerők hiányában csak címben viseli az uj reálgimnázium jellegét. A nagykállói állami reálgimnáziumnak négy év óta nem volt németszakos tanára. Egy német tanszéket a mezőtúri állami gimnázium nem tudott betölteni. A kisvárdai állami reálgimnáziumnak öt helyettes tanára van, de sem német, sem francia szakra tanára nincsen. Az egri állami reáliskola a tanév elején rendelkezésére álló csekélyszámu tanerő miatt a második osztályt nem párhuzamosította, de a vallás- és közoktatásügyi ministerium 75 tanuló felvételét engedte meg.« Lehet-e modern nyelvek tanításáról szó, amikor 75 tanuló kénytelen egy osztályban tanulni!; Akkor sem lehet erről szó, ha 40 tanuló van egy osztályban. A modern nyelvek tanításánál már a háború előtt is tudtuk, hogy húsznál több tanulónak nem szabad együtt lennie egy osztályban és hogy a modern élő nyelvek tanításánál lehetőleg több csoportba — több kisebb csoportba — kell szétosztani a népesebb osztályok tanulóit, mégpedig -aszerint* hogy a tanulók között vannak haladók és vannak kezdők. Arra kell gondolnunk, hogy a felsőbb és alsóbb osztályok tanulóiból kiválasztassanak azok, akik kezdők és kiválasztassanak azok, akik haladók és hogy közös csoportokba foglaltassanak össze különféle osztályok tanulói. Természetesen olyan csoportokba, amelynek száma a húszat semmiképen nem haladja meg. A székesfőváros felső kereskedelmi iskoláiban meg is csinálták ezt már a háború előtt. Csoportosították az osztályok tanulóit és az élőnyelvek tanítását ezen uj módszer segítségével valóban eredményesebbé is tették. Jött azonban a szanálás és a székesfőváros —• természetesen az a városházi vezetőség, amelyet a kurzus ültetett be — megcsinálta azt, hogy leépítette, elbocsátotta azokat a nyelvtanárokat, akikre ennek a módszernek keresztülvitelénél nélkülözhetetlenül szükség volt. Amióta a kurzus ül a főváros népének nyakán, azóta az állapotok ebben a tekintetben is lényegesen rosszabbodtak tehát. Fel akarom említeni még azt, hogy a nőket közgazdaságtanra is tanítani kellene és legalább is felületesen meg kellene ismertetni velük azt, hogy mi az a szociálpolitika; meg kellene velük értetni, hogy a nemzetiségi kérdésben és az általános emberi kérdésekben, á béke kérdésében és más egyéb kérdésekben is mi a mai kor követelménye és álláspontja. Azzal kapcsolatosan, amit az Országos Tanáregyesületi Közlönyből olvastam fel, hogy bizonyos iskolákban nincs elég tanerő, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a fegyelmi alá vont tanárok ügyének a revíziója a mai napig sem haladt lényegesen előre. Egész csoimó ilyen fegyelmi ítéletet tartok a kezemben. Egyenesen megdöbbentő, hogy elsőrangú tanárok milyen kis okokból bocsáttattak el állásukból. Mikor nincs elég tanár és mikor van egy^ egész csomó kiváló tanár, aki politikai okokból elvesztette állását, kérdem az igen t. minister urat, miért nem gondol arra, hogy ezeket a fegyelmi Ítéleteket a legsürgősebben revízió alá vegye és & revízió eredményeképen visszahelyezze állásukba azokat a tanárokat, akik semmiféle olyan bűncselekményt nem követtek el, amely miatt 57