Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

378 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. éidemetlenné váltak volna az ifjúság? nevelésére, akiknek erkölcsi magaviselete semmiféle tekintetben kifogás alá nem esik. Mert én nem tartom az erkölcsöt érintőnek azt, ha valaki szocialista, ISIem szabad ezt többé nálunk sem annak tartani, amikor azt látjuk, hogy Angolországban az oxfordi egyetem, tehát a legrégibb, legkonzervativebb egyetem az egyik munkásvezért, Thomast, a vasutasok titkárát tiszteletbeli doktorrá promoveálta. Mikor egy egyszerű, érettségit nem tett ember az oxfordi egyetem üiszuoKiora leùet, ak&or nem szabad arra az álláspontra r helyezkedni, hogy földrajz-, matüematika- és egyéb tanárok a tanitástól elvonassanak azért, mert szocialista működést fejtettek ki. Legyen szabad egyébként az igen t. minister ur ügyeimét egy másik szempontra is íelhivni. Arról lehetne beszélni, hogy egy-egy ilyen szocialista tanárnak gondolkozása és a minister urnák vagy a kormánynak világfelfogása között különbség van, és arról is lehetne beszélni, hogy a szocialista tanároknak ezt a felfogását a mai rendszer összeférhetlennek tartja azzal, hogy a jövendő ifjúságot neveljék. Azt az egyet azonban igazán nem tudom megérteni, hogyan lehet bűnös magatartásnak, fegyelmi vétségnek minősiteni ezt a különbséget, és hogyan lehet szerzett jogaik, nyugdíjigényük elvesztésével büntetni olyan embereket, akiknek voltaképen semmi más bűnük nincs, mint az, hogy más politikai gondolkozást vallanak magukénak, mint a mai rendszer. Az evangélikus egyház alkotmányában van egy szakasz, amely a fegyelmi vétségektől függetlenül lehetővé teszi az, egyháznak, hogy öiszeférhetlenséget állapítson meg ós, hogy ilyen összeférhetlenség esetében felszólítsa a tanárt, hogy állásáról mondjon le, sőt hogy esetleg rá is kény. szerithesse az állásáról való lemondásra. Ez az összeférlietlenségi eset azonban épugy, mint nálunk a parlamentben az összeférlietlenségi bizottság döntése, nem megbélyegző, nem fegyelmi vétség, nem érinti anyagilag, nem teszi tönkre az embert. Vannak fegyelmileg elmozdított tanárok, akik családjukkal együtt teljesen ártatlanul immár hetedik esztendeje szenvedik a legnagyobb nyomort. Összefórhetlenség! megállapítása esetében egészen más lenne a helyzetük. Mert az összefórhetlenség azt jelentené csupán, hogy a mai rendszer összeférhetlennek tartja az ő működésüket azzal a működéssel, amelyet a mai rendszer megkövetel és ennélfogva eltávolítja ugyan őket, de igényeiknek, szerzett jogaiknak teljes épségben tartása mellett. Felkérem az igen t. minister urat, hogy a legsürgősebben rendelje el az általános reviEiót az összes fegyelmileg elbocsátott tanárok ügyében és a legsürgősebben mondja ki, hogy azokra a tanárokra nézve, akiknél erkölcsi defektust találni nagyitóüveggel sem lehet, hogy ezek legrosszabb esetben is szerzett jogaiknak, nyugdíjigényüknek épségbentartása mellett, (Rupert Rezső: Ez a legkevesebb!) összeférhetlenség címén rendelkezési állapotba helyeztetnek. Más kérésem is van az igen t, minister úrhoz. A minister úrhoz ismételt próbálkozás ellenére sem tudtam bejutni, de mátr hónapokkal ezelőtt átadtam a minister ur titkárának a minister ur felszólítására egy több pontból álló iratot, amelyben a fegyelmileg elbocsátott tanárok nevében fegyelmi ügyük revíziójára vonatkozólag voltam bátor bizonyos óhajokat kifejezésre juttatni. Előadtam, hogy arra kérik a minister urat, hogy a revízió általános irányét'« november hó 12-én, pénteken. elvéül irja elő, hogy semmiféle cselekmény nem minősíthető fegyelmi vétségnek, amelyet elkövetője jóhiszeműen nemcsak jogszerűnek és erkölcsösnek tarthatott, hanem a forradalmaik alatt érvényesnek vélt jogszabályok szerint egyenesen kötelességének is tekinthetett és hogy az ilyen cselekmény méff akkor se legyen fegyelmi vétségnek tekinthető, ha a gyorsított tanácsok büntetéssel sújtották volna. Vannak kezemben bírói ítéletek, amelyek közül egy-kettőt legyen szabad felolvasnom. Itt van többek között egy ítélet, amelyben a Surgoth-tanács négy esztendei börtönre Ítélte el az egyi'k tanárt (Strausz István: Fejezzük be a törvényjavaslatot!) azért, mert a gimnáziumi tanulóknak arra a kérdésére, hogy mi az a kommunizmus, megmagyarázta, hogy a kommunizmus olyan rendszer, amely meg akarja szüntetni a termelési eszközökre vonatkozó magántulajdont, azért, mert nem akarja, hogy a tőkések tovább is kizsákmányolják a munkásságot. Ezt az eljárását, amelyre akkor egyenesen kötelezve volt, és amely elvégre megfelel az igazságnak, — mert hiszen a kommunizmus valóban olyan rendszer, amely ezt akiarja és ez a tanár azzal a magyarázattal távolról sem adott igazat a bolsevisták módszerének és taktikájánalk — mégis eljárását ugy minősítették hogy a tanulókat, mint a munkásosztályhoz tartozókat a vagyonos osztályok ellen izgatta és négy esztendei börtönre ítélték. Revíziót kérni ebben a büntetőügy'ben nem lehet. Itt jogi minősítésről van szó, nem ténykérdésről. A ténykérdés nem vitás. A tanár nem tagadja, hogy ezt megkérdezték tőle és hogy ő így magyarázta. Ezt a magyarázatot ma sem tudná máskép megcsinálni. Büntetőreviziót nem leht kérni ebben az ügyben. Kérem tehát a közoktatásügyi minister urat, hogy ilyen Ítéletek esetében biuiíetőrevizió uéjku! is tegye lehetővé a legsürgősebben, (Strausz István: Meg is teszi!) hogy ezeknek a véleményünk szerint ártatlanul elitélt embereknek, mindazoknak az ártatlanul elitélt embereknek, akik hasonló ügyekben elitéltettek a gyorsított tanácsok által és akik úgyis súlyosan szenvedtek már, mert hiszen éveken keresztül ültek börtönben, hogy ezeknek legalább a szerzett jogaik tiszteletben tartassanak és hogy megkapják a nyugdíjukat. Itt van a kezemben egy másik ítélet. Ebben az ítéletben a kultuszministerium fegyelmi bírósága nem talált semmiféle okot arra, hogy ezt a bizonyos tanárt progresszív gondolkozása miatt elitélhesse, ennélfogva arra alapította, a fegyelmi döntést, az állásától való elmozdítást, hogy azt mondja (olvassa); »Minthogy pedig a fegyelmi bíróság előtt nevezett tanár kijelentette, hogy a magyarság mai magatartása őrült és — sic — a mai kornak sem nemzeti, sem vallási felfogásával nem tudja magát azonosítani; ha ez magyarság, ami most van, akkor saját maga nem magyar ember, ezekből a kijelentéseiből a bizottság egyhangúlag azt a benyomást vette, hogy a jövő magyar ifjúság nevelésére nem alkalmas ennélfogva a harmadik fokú fegyelmi büntetést, az állásától való elmozdítást tartotta reánézve indokoltnak.« Hogy valakit azért mert az ellenforrdalmi rendszerről, az úgynevezett kurzuskereszténységről igy gondolkozik, — mint ahogyan mi itten a baloldalon valamennyien gondolkozunk —• hogy valakit azért, mert arról a nemzeti ideálról, melyet az ellenforradalom a kurzus alatt vallott magáénak, azt vallja, hogy ezt nem tartja magyarnak és nemzetinek; hogy ezért állásától