Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-599
A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. évi november hó 12-én, pénteken. 375 vezeti, hogy bizonyos pályákat a nők túlságosan meg ne rohanjanak. Ebből a szempontból én ezt is helyesnek tartom és az idevonatkozó felhatalmazást természetszerűleg készséggel megszavazom. Helyesnek vélem azt is, hogy az igen t. minister ur a leány liceum-tárgy ai közé felveszi a művészettörténet oktatását. Ez az én megítélésem szerint kiválóan megfelel a leányléleknek. Szerintem mérhetetlen kár az, hogy az igen t. kultuszminister ur ugyanezt a rendelkezést a fiuk oktatására vonatkozólag nem tette meg. Tény az, hogy kikerülnek az életbe olyan fiuk, sőt az életben mozognak u. n. művelt emberek, akik, ha csak a maguk szorgalmából nem pótolták az iskolai oktatás hiányosságát, hozzá nem értő lélekkel állanak meg egy-egy épület, egy-egy szobor, egy-egy festmény, egy-egy zenemű előtt. Az ifjaknak szépirodalmi nevelést adat az igen t. kultuszminister ur, de a művészi nevelés kimerül a rajz tanításában, ami pedig végtére is többékevésbé technikai művelet. A művészettörténetnek a négy felső osztályban valamennyi iskolafajban heti két-két órában való tanitása elengedhetetlen kelléke bármely tantervnek. A tanítást a rajztanár elvégezheti, hiszen a négyéves rajztanárképző-főiskolán, ugy tudom, a legnagyobb gonddal tanítják a művészetek fejlődését és a helyes művészi látást. Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az a része, amelyben az igen t. kultuszminister ur az órák számát korlátozza s kimondja, hogy az órák száma nem haladhatja meg a heti 28, illetőleg 30 órát. Tény az, hogy nem értünk el azzal semmit, ha minden tárgy egyre nagyobb óraszámban taníttatik. A jó tanár kevesebb óraszámmal is több eredményt ér el, mint a gyengébb tanár több óra alatt. Ebben a tekintetben emlékeztetem az igen t. kultuszminister urat a költségvetés tárgyalásánál elhangzott felszólalásaimra, amelyekben arra kértem őt, hogy ezen modernizálási törekvéseiben hasson oda, hogy az iskolákban mennél kevesebbet tanítsanak, hogy az ország területén lévő mindenfoku iskolában mennél kevesebb anyagot öleljenek fel az oktatók. Van itt nálam egy szakvélemény, amely erősen kifogásolja azt, hogy a leányiskolákban nem fordittatik elég az énektanításra. Ez az igen előkelő forrásból eredő szakvélemény azt mondja, hogy minden osztályban elő kellene irni egy minimális kötelező éneksorozatot, amelynél többet lehetne tanítani, kevesebbet azonban nem és ez az éneksorozat foglalná magába a leglelkesitőbb magyar dalokat és a leglelkesitőbb magyar dallamokat. A nemzeti önérzetet, az odaadást, az összetartást alig emeli valami jobban az én nézetem szerint is, mint az ilyen énekek beidegzése az ifjúságba; többet ér ez minden más kísérletezésnél. Ne egyetemi stúdiumok nehéz tárgyait vigyük be az ifjúságba, hanem az élet levegőjét. Ha már a fiúiskolákban megalkudtunk a körülményekkel, akkor legalább a leányiskoláknál, amikor ujitásokat teszünk, alkossunk ezen a téren valamit. Én az éneket épen ebből a nemzeti szempontból kiindulva mind a nyolc osztályban taníttatnám ilyen irányú tantervet helyesnek tartanék és abban az esetben, ha az ének mind a nyolc osztályban taníttatnék, kombinálnám az oktatást akként, hogy a felső négy osztályban a zenetörténet tananyaga is szerepelne, mint kiegészítése a művészeti nevelésnek. Helyesnek tartom, hogy leánygimnáziumot csak ott állit fel az igen kultuszminister ur, ahol már leányliceum is van. Helyesnek tartom azt is, hogy egy osztályba 40 tanulónál nem lehet többet felvenni. Már most kérem az igen 1 kultuszminister urat arra, hogy ha törvénybe iktattatja velünk azt a határozatot, hogy egy osztályban 40 tanulónál több nem lehet, ennek a törvényes határozatnak végrehajtását a legszigorúbban vitesse is keresztül, mert tény az, hogy például a fiu-középiskolákban ez a korlátozás ezidőszerint keresztülvive nincsen. Ebben a tekintetben változások' szükségesek, a létszámot a legrövidebb idő alatt mindenütt le kell szállitani 40-re, hiszen a mai állapot az oktatás eredményességét korlátozza. Mindenesetre igen sokan kifogásolhatják azonban azt a paragrafust, amelyben az igen t. kultuszminister ur a leány-középiskola I. osztályába való felvételt a 10 esztendős életkor betöltésétől teszi függővé. Én nem zárnám ki a 9 éves leányok felvételének lehetőségét sem. Azt, aki 9. életévét betöltötte, felvenném annál is inkább, mert szakemberek állítása szerint a 9 éves leány a fejlődés terén, különösen pedig szellemi képességei tekintetében abszolúte nincsen hátrányban a 9 éves fiúval szemben. A szakemberek megítélése szerint ez a tilalom csak a szülőknek okoz kellemetlenséget, végeredményében csak a szülők bosszantására vezet, mert a szülők nem tudnak mit csinálni azzal a leányukkal, aki 9 éves korában végezte el az elemi iskola IV. osztályát, már pedig igen sürü eset, hogy a leánygyermekek már 9 éves korukban elvégzik az elemi iskola IV. osztályát. Mindenesetre azt is kérem, hogy a budapesti VI. kerületi Mária Terézia állami leánygimnáziumon kivül legalább még két állami leány-középiskola állittassék fel mert lehetetlen helyzetnek tartom, hogy egymillió lakosú fővárosban egyetlenegy állami leányközépiskola legyen. Ezidőszerint a szülők százával kénytelenek visszafordulni az iskola kamii előtt a kevés leány-középiskola miatt, hiszen összesén csak négy leány-középiskola van Budapesten. Gondoskodni kellene arról, hogy az egyik létesitendő leány-középiskola a pesti oldalra helyeztessék, a másik pedig Budára, ahol jelenleg nincsen állami leány-középiskola, Budapest székesfőváros közoktatásügyi ügyosztálya a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjához,, igy hozzám is körlevelet küldött, amelyben arra kér bennünket, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kérjük az igen t. kultuszminister urat, hogy a székesfőváros autonómiáját tartsa kellő tiszteletben, amennyiben a főváros ezt a törvényjavaslatot az autonómiára nézve sérelmesnek tartja. Ezzel a kérdéssel a székesfőváros tanácsa folyó évi május 12-iki ülésében foglalkozott és felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi minister urhoz^ mely szerint a törvényjavaslatot olyanképen kívánta módosíttatni, hogy a székesfőváros által fentartott, már meglevő leány-középiskolák tipusának megválaszt miként a felekezeti iskoláknál, a fentartó hatóságot, Budapest székesfőváros közönségét illesse meg. Én a székesfőváros tanácsának és a székesfőváros t törvényhatósági bizottsága közoktatási bizottságiának ezt a kérelmét teljesen és tökéletesen magamévá téve, ezt az igen t, kultuszminister ur szíves figyelmébe ajánlom megfontolásra és kérem, hogy amennyiben fontosabb államérdekek nem szólnak az ellenkező mellett, méltóztassék ennek a kérelemnek helyet adni. Egyébként a törvényjavaslatot általános-
