Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

370 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. nyiltan forradalomra lázítani, mint az, ami ebben a hires és hirhedt könyvben van, amely miatt a destruktív lapok olyan indokolatlanul fel vannak háborodva, holott az ellenkező oldalon kellene a felháborodásra okot keresni. Ez a könyv például 79. oldaLán leírja azt a valósággal nemzetgyalázó mondatot, hogy (olvassa): »A magyar nemzet soha nem kedvelte az újításokat.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) És megvádolja az újításokra törekvő saját hivatali elöljáróját a kultuszminister urat forradalmositással, amennyiben kereken kimondja, hogy az újításoknak csaknem kizárólagos eszköze a forradalom. Izgat itt a Házban pártkülönbség nélkül minden oldalon helyetfoglaló, a legszélső fajvédőktől egészen a mi padjainkig elhelyezkedő német származásúak ellen, akik között pedig ministerek is vannak, amikor azt állítja, hogy az országba beszármazott németeket a leghitványabb szándék telepitette be ebbe az országba, (Strausz István: Ki irta eztf — Felkiáltások <a szélsőbaloldalon: Jutassa! — Baticz Gyula: A kultuszminister megbízásából! — Rothenstein Mór: Jurassa! Micsoda szép magyar név ez!) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: S nem is lojális, mert legalább az utódokra nézve meg kellett volna neki állapítania a »Welche Wendung durch Gottes Fügung« j ószáin dekát. Ő hirdeti a legveszedelmesebbnek tartott destrukciót, a paraszt megmozdulását, Ikaszakapa ragadását a földesurak ellen, amikor megvádolja a magyar történelmi osztályokat azzal, hogy a magyar földesurak a meghunyászkodó román parasztot alkalmazták, a magyar jobbágynak elé helyezve, cselédnek. Én ebben a Házban az intranzigens pacifizmus hansrját egy párszor megütöttem, (Baticz Gyula: Nagyon helyes!) Volt is érte támadásban elégszer részem. De a defetizmusnak azt a szellemét amely ennek a könyvnek 40, oldalálról árad, ahol azt mondja a világháborút kisérő lelkesedésről, hogy az nem a hazaszeretet melegágyából tört elő hanem mesterséges élesztésre lobogott. — tehát közvetve azzal vádol, hogy a befolyásolás mindenféle eszköze is szerepet játszott a közhangulat felkeltésében — ezt a mértékét a desrukciónak a magam részéről el sem merném mondani ezekből a padokból. Ép igy hibáztatom, hogy elveszi az integritásunk majdani visszaszerzése érdekében való háboruinditásunk alól az erkölcsi alapot, amikor azt mondja, hogy a világháborút nem a trónörökös erőszakos haláláért, hanem a szerbeknek hazánk iránti ellenségeskedésének megbosszulására inditottuk, tehát arra vezeti vissza az egészet, mintha mi bosszúálló hadjáratot indítottunk volna a szerbek ellen. Ily módon ez a könyv tele van veszedelmes forradalmi tanításokkal a meglévő tekintélyek lerombolásának fékezhetetlen vásyával és inkább csak — ahogy mondani szokták — a patkénvforradalmárban levő gyávaság az oka annak, (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) hogy helyenként úgynevezett fajvédő szólamokkal is tarkitja könyvét, amelyeket szintén igen érdemes volna elmondani a Ház naplójában való megörökítés céljából. Erre ebben a pillanatban, sajnos, nincs időm, de remélem, évi november hó 12-én, pénteken. hogy még fog idő akadni. (Felkiáltások: A jövő országgyűlésen!) Itt csak azt a kérdést intézem a kultuszminister úrhoz, közölheti-e velem annak a leiratának számát, amelyben ezt a pedagógiai ponyvaregény használatát a fenhatósága alá tartozó iskolákban és tanintézetekben megtiltja

1

? Azt kérdezem, hogy megindították-e a nyomda igazgatója ellen a fegyelmi eljárást! Szerintem ez legalább is annyira indokolt, mint mikor a gyöngén koncipiált Vági-párti röpiratok miatt letartóztatják és bebörtönzik a kis nyomdászokat és nyomdaigazgatókat. És intézkedett-e az iránt, hogy az a tanfelügyelő, akinek kerületébe Füzesabony tartozik, a szerzőnek vagy diplomáját vagy egészségi állapotát felülvizsgáltassa, mert a kettő közül az egyikkel baj van. (Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a szemelvényekkel nem tértem el a tárgytól, mert csupán azt a tételemet akartam igazolni, hogy az iskolák reformjával legalább is egyenlő értékű a tanuló- és a tanárképzés reformja. A legközelebbi választásokon ezt a jelszót figyelmébe ajánlom az igen t. túloldalnak, mert mi — ezt Ígérhetem — igen bőven és igen kiadósan fogunk ezzel élni a választások alatt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magát a javaslatot ter et javaslatnak érérzipm Nem akarok kitérni az egész történelmi fejlődésre, hiszen ahhoz, amit az előadó ur a történelmi fejlődésről a nemzetgyűlésnek előadott hozzátennivaló úgyszólván alig van. A javaslat maga ber et ja vaslat. amely organizációt szab anélkül, hogy körülírná az organizáció feladatkörét. Ha a középfokú nőnevelés kérdését tárgyaljuk, akkor legfontosabb kérdés volna a tanterv összeállítása és szívesebben boncolnák itt magát a tantervet, a tényleges szellemi részt, mint ennek a szellemi résznek kereteit. Szigorú parlamentáris felfogás lehet az. hogy a tanterv a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó ügy, de én ugy érzem, hogy ez az a fontosabbik rész, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalodalon.) amelyről itt beszélni kellene és Ibeszélni lehetne. E nélkül legalábbis a minister ur igéretét szeretném hallani olyan irányban, [hogy az uj leányiskolái tanterv életbeléptetése előtt szakértekezletet fog összelhivni, amelyen a polgári progresszív és szocialista pedagógusoik is képviselve lesznek és amelyre a résztvevőket nem azzal a gyengéd figyelmeztetései fogják elküldeni, hogy esetleges észrevételeiket, melyek a minister ur meggyőződésével vagy felfogásával ellenkeznek, lehetőleg ne mondják el. A javaslat a polgári osztályok leányainak iskoláztatását biztosítja. Ez az, amire a bevezető szavaimban is utaltam. De ez^ a tendencia még kirívóbbá és veszedelmesebbé válik azáltal, hogy a líceum, főleg pedig a kollégium egy valóiban minden középiskolai alapot nélikülöző általános kulturszósszal leöntött valami,^— hogy egy régi kifejezéssel éljek — Ihonunk szépkeblü leányai számára, ami pedig szöges ellentétben van azzal a felfogással, amelyet mi a középiskolák minden típusáról vallunk. Én nem a nők szupremációját követelem, (Strausz 1st. ván: Nem is lehet!) nem is akarom, (Esztergályos János: Ne féljünk a nőktől, nem olyan veszedelmesek! — (Strausz István: Nagyon veszedelmesek!) de humanista vagyok a szó igazi értelmében és mélyen megalázónak tartom, hogy létezzék egy olyan iskolatípus, amely csak arravaló, hogy a leányok a serdülés és férjhezmene-