Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

^4; nemzetgyűlés 599. ülése 1926. évi november hó 12-én, pénteken. 369 , A törvényjavaslat másik része leánykollégium felállitásáról gondoskodik. A minister iir javaslata ebben a tekintetben is helyesen lógja fel a kérdést, mert vannak Magyarországon családok, amelyeknek leányai nem lesznek rászoritva arra, hogy az életben kenyérkereseti pályára menjenek, szükségük van azonban ezeknek is az általános ismeretekre,; az általános tudásra, műveltségre. Mivel azonban ma ilyen iskolánk nincsen, a leánykollégium van hivatva cirpel, hogy ezeknek ezt a le-j; hetőséget megadja. Szinte, mintha ez a leánykollégium Léon Baptiste-nak, a reneszánszkori írónak gondolatát valósítaná meg, aki a tudós nők mellett az elmés nők típusát is megállapítja, azért az elmés nőét, aki nem tudásával és tudományával, hanem mindenben való járatosságával tűnik ki s aki ^ hivatva van arra, hogy a férfiakat maga köré vonván, mim den kérdésben a maga véleményét nyilváníthassa és ezáltal a férfiakban a nemes ambíciót felkeltse. A bizottság a törvényjavaslat tárgyalásakor csaknem teljes egészében elfogadta ci Jelvaslatot, egyedül annak 11. %-ki kívánta törölni, amely szakasz arra vonatkozott, hogy a törvény életbelépte után leánygyermekek fiu-J gimnáziumban, illetve középiskolában sem; magán-, sem nyilvános tanulók nem lehetnek. A bizottság kérésére és megokolására a minister ur is hozzájárult ennek a szakasznak törléséhez, mert ezt ma még keresztül vinni nem" lehet, tekintve, hogy a leányiskolák még nincsenek meg és ezáltal lehetővé válik a leánynevelés terén továbbra is az. hogy a leányok, akár mint magántanulók, akár mint bejárók a fin gimnázium okban vizsgázhassanak. (Helyeslés,) Amikor a törvényjavaslatot mély tisztelettel ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra, egynttal azon reményemet és hitemet fejezem ki. hogy igenis, ez a törvényjavaslat be fogja tölteni a maga feladatát. Ha lebet is kifogás ellene, ha akadnak is az életben bizonyos dolgok, amelyek folytán iavitani kell rajta, azt mindenesetre könnyebb lesz megcsinálni, mint magát az általános elvet valóra váltani. ; Ezek alapján tisztelettel kérem a törvényiavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps, a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héti Imre jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur beszéde után. amelynek egy részével egyetértek, más részére azonban meg kell állauitanom, hogy saját magával és az indokolás bizonyos részleteivel ellenmondásba kerül, meg kell mondanom azt. hogy valahányszor bármilyen formában a felsőbb oktatás kérdése szóba kerül a nemzetgyűlésben, akkor mindig uíból és újból kikívánkozik belőlünk az a gondolat.^ az az észrevétel, hogy bármilyen tiszteletreméltó IS clZ cl törekvés, amely az ország kultúrintézményeit és oktatásügyét reformálni óhajtja — tegyük fel egyelőre, hogv a haladás szellemében — mégis ezeket a törekvéseket esonkáknak és megalapozottság nélkülieknek kell találnunk mindaddig-, különösen a dolgozó osztályok szenroontjáből, amise ezeknek az osztályoknak mindenekelőtt való követelése, a nyoleosztálvos néniskola mes: nem valósul. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a követelésben egyesül a dole*ozók pártja a polgári progressziv pártok óhajtásáNAPLÓ. XLVI. val, találkozik a munkások önképző hajlama a munkaadók ama törekvésével, hogy magasabb műveltségű, tehát magasabb munkateljesitményü munkásokat nyerjenek, és végül találkozik — és legyen ez ebben a mindenkor politikától fűtött teremben egy tiszteletreméltó bár idegen szempont — a pedagógusok óhajtásával is. A nyolcosztályos népiskola melletti érvelés a nemzetgyűlés előtt untig ismeretes, de különben is az igazság érveinek nincs skálája, nem lehet skálája, mert az igazság bevilágít mindenkinek a lelkébe, aki azt befogadni hajlandó. Itt csak egyetlen egy szempontot akarok ismételni, és ez az, hogy a nyolcosztályos népiskola magával hozhatná automatikusan a beiskoláztatási kötelezettségnek 14 éves korig való felemelését, ami hallatlan eredményt jelentene a magyar dolgozó ipari munkások és parasztok gyermekeinek védelme szempontjából. Persze ez a korhatáremelés és a beiskoláztatás szigorú követelése csak akkor járhatna kellő eredménnyel, ha az állam egyúttal gondoskodnék arról is, hogy a szülőknek módjukban legyen gyermekeiket iskolába járatni. A kultúrpolitika szorosan összefügg a szociálpolitikával vagy helyesebben mondva, az igazságos gazdaságpolitikával. A tőke zabolátlan profitvágyának nemcsak a munkásosztály követelésének teljesülését jelenti, hanem ennél sokkal többet jelent: jelenti az igazi kultur politika, az igazi iskolapolitika lehetőségét. Ezzel a fentartással tisztában kell lennie minden kultumolitikusnak és ha a maga szakmája ügyét valóban szivén viseli, akkor nem zárkózhatik be az akadémikus műveltség elefántcsont-tornyába, hanem minden rendelkezésére álló hatalmi eszközzel kell törekednie, hogy a gazdasági viszonyok javítását elérje. A »csak kultúrpolitika« nem kultúrpolitika. Azok az országok, amelyek ennek igazságát felismerték, nemcsak magasabb életstandardu, hanem magasabb kultúrájú tömegekkel is rendelkeznek. Mindaddig, amig a gazdasági kiegyenlitődést nem tesszük a kultúrpolitika tengelyévé, hiába épitüuk luxusiskolákat, osztogatunk külföldi ösztöndíjakat egy keresztény politika szellemében, amely a bosszúálló ótestumentumi mondással ellentétben, amely azt mondja, hogy: »megbüntetem az apák vétkeit fiaikban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek«, — azt a jelszót hozza, hogy: »megjutalmazom az apák. az ősök érdemeit azokban, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartiák«. Mindaddig, mig csak luxusiskoláik

1 és külföldi ösztöndijak vannak, a valódi népoktatás átfogó szellemét megvalósitani nem lehet. Ennek egyébiránt más akadályai is vannak. Sok szó esett ebben a parlamentben, legalább középfokú oktatással kapcsolatban a tanulóképzés reformjáról és annál kevésbé és annál eredménytelenpibbül a tanitó- és tanárképzés reformjáról. Az idők távolában pedig ugy látszik, mintha hunyóban volna az a lobogó láng. amelyet egy Kármán Mór láncoló ügyszeretete élesztgetett, mert Kármán Mór pedagógiai iskoláiáhól nem kerültek és nem kerülhettek ki pedagógiai ponyvaregények irói, olvanok^ akik elfogadott könyveikben a forra, dalom és a destrukció propagálói, akik oda férkőzve a tanítók és a tanárok sorai közé. felforgatást csinálnak és meg akarják semmisíteni mindazt, amit a konszolidáció hét esztendejében idebenn megteremteni sikerült. Nekünk szemrehányásképen mindig odavetik, hogy az én pártom forradalmi párt, n^dig ilyen nyugodt időben senki sem mer olyan K6