Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

Sö A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. (Horváth Zoltán: Sőt ágyúval is gátolták!) Mit tegyen a nemzet, ha gátolva van? Kétségtelen dolog, nem vitatható, hogy a nemzet élete nem allhat meg. (Ugy van! jcbbfelől.) A nemzetnem szüntetheti be a törvényalkotást. Kell a közjogban es az alkotmányjogban precedensnek lenni arra. hogy mit tesz ilyenkor a nemzet, mert a nemzet élni akar és a nemzetnefe élnis kell. (Ugy van! jobb felől.) Ha ezt a tételt elfogadom, akkor áll ez a magánjogra, a közjogra, a büntető jogra és a jognak Összes ágazataira. (Ugy van! jobbfelől.) Vagy tud ez a nemzet érvényes törvényeket alkotni, vagy nem tud. Ha tud érvényes törvényeket alkotni, miután az alkotmányjogi törvényekre nézve nincs minősítés a törvényalkotásnál, akkor minden törvény egyáltalán jog-érvényesen hozható, vagy pedig nem tud érvényes törvényeket alkotni és akikor egyetlen egy törvényt sem hozhat ez a nemzetgyűlés. Miért nem méltóztattak kifogásolni az láiltalános választójog tárgyalásánál azt, hogy nem lehet egyáltalán törvényt alkotni, mert szerintem a választójog ép olyan integráns része az alkotmánynak, mint a felsőház. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hozzáteszem, hogy talán sokkal fontcsabb kérdés, mert a választójog az az alap, amelyre ráfektetem a nemzet egész törvényhozását. (Peidl Gyula: Miután pedi? hamis az alap, hamis az egész al'k'otmány. -Zaj jobbfelől.) Ha egyszer kimunkáltuk a választójogot, akkor hogyan diffikultálhatnók a felsőházi javaslatot a törvénvesség szempontjából? Mit mond megint a mi öreg Corpus Jussunk. Ha a törvényalkotás másik faktora, a koronás király kétségkívül akadályozva van a törvényalkotásban és a nemzet itt áll a nemzetközi bonyodalmaktól kényszerítve, hogy csak maga álljon fel, amikor tehát tulajdonképen erő alatt, külerőszak alatt áll, akkor kénytelen visszanyúlni a közjogi szükségjoghoz. A közjogi szükség jog pedig hol kezdődik! A jogforrásnál. Ha egyszer egy nemzetet elzárnak rendes alkotmányos törvényalkotásának forma szerinti gyakorlásától és a nemzet élni akar, vissza kell térnie a szükségjogra. A mi szükség jogunk tételes jogként be van cikkelyezve a törvénytárba. Verbőczinél több helyen megtalálhatjuk, de én csupán Verbőczi művének második részéből a 4. cím 1. §-át fogom felolvasni (oldassa): »Hajdan, midőn a magyar nemzet még pogánymódra élt és nem király, hanem vezér és kapitányok joghatósága alatt állott, akkor a törvényhozásnak és rendelkezésnek minden hatalma nála volt. De minekutána katholikus hitre tértek és maguknak önként királyt választoltaik,, ugy a törvényhozásnak jogát aa uralkodással és kormányzással az ország^ szent koronájának joghatóságára ruházták át.« Kétségtelen, hogy a magyar jog — és erre majd rá fogok térni, mert nagyon érdekes jogtörténeti szempontból — nem egyenlő a nyugati rendi alkotmányokkal. Egészen különleges és ki kell jelentenem, hogy a magyar alkotmányjogot hiába támadják a rendiség szempontjából, hiába vádolják a demokrácia hiányával, mert egyetlenegy ország sem tud ezereves alkotmányt felmutatni, amelyben a nemzeti demokrácia alaptételei ugy le volnának fektetve, mint a magyar alkotmányban. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — Hebelt Ede: A nemesek joga, nem a népé! — Rothenstein Mór: A kiváltságosak joga. — Zaj) évi október hó 28-án, csütörtökön. Elnök: Csendet kédek! Wolff Károly: Ezt a tételes jog alapján mondom. Ha a jogforrás a nemzet, akkor megállapithatólag a magyar alkotmányjog és a német Fürstenrecht nagyban eltér egymástól. A német Fürstenrecht ismer Isten kegyelméből való királyságot, a magyar alkotmányjog soha nem ismert ilyent, mert Werbőczi könyvéneik második részében benne van, hogy a nemzet önként ruházta át hatalmát a szent korona hordozójára. A nemzet mint jogforrás végigvonul az egész Corpus Jurison. A nemzet mint jogforrás jelentkezik rnagában a hitlevél kérdésében a későbbi időben. À nemzet mint jogforrás jelentkezik magában a koronázás tényében. Mert jog-forrás, amelynek hitlevelet kell adni, hogy betartják törvényeit, jogforrás, ahol koronázni kell és a nem koronázott király nem teljesjogu király Magyarországon. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A nem koronázott király nem szentesíthet törvényeket. A nem koronázott királynak egyéb korlátozása is van az adományok tekintetében. (Erdélyi Aladár: Időben is!) Nem akarok részletekoe bocsátkozni, most a jogforráshoz akarok visszatérni a szükségjog alapján. Ha tehát a törvényhozás másik faktorát gátolják a törvényhozás munkájában való részvételben, én visszatérek a közjogi szükségjoghoz, visszatérek magához a jogforráshoz, a nemzethez (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ezen az alapon azt mondom, hogy igenis nagyon megvan a jogfolytonosság és nincs megszakítva. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — Horváth Zoltán: De az a jogforrás azután nyilatkozhassék meg szabadon! — Knbinek István: Megtörtént! — Horváth Zoltán: Dehogy történt! A főszolgabirák nyilatkoztak meg! — Zaj balfelől.) Elnök: Kérem Horváth Zoltán képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni, (iiothenstein Mór: Szuronyokkal nyilatkoztak meg. A szurony nem jog, csak hatalom! — Zaj.) Csendet kérek! Wolff Károly: Visszatérek az ős jogforráshoz, ahol kénytelen vagyok épugy, mint Túri Béla t. képviselőtársam, megállapítani, hogy azok. akik az 1920 :

1. tc.-et elfogadták, legitimista álláspont jukkái is összeegyeztethetőnek tarthatták ezt a törvénycikket, mert visszatért a régi közjogi szükségjogra, visszatért arra a jogforrásra, amely a jogfolytonosság jegyében ebben a kérdésben egyedül jöhet tekintetbe. (Helyeslés jobbfelől.) Az 1920 :

1. te. alkotásánál lehetett volna különben más szempont is. Érvényesülhetett volna elsősorban az 1446. évi szempont a kormányzói hatalom körülbástyázásáról. Mert meg kell állapitanom, hogy az 1920. évi törvényalkotás a kormányzói jogkör tekintetében is korlátozásokat tartalmaz a régi Corpus Jurissal szem. ben, vagyis a jogfejlődéssel szemben korlátozza a kormányzó jogkörét. Mert az 1446-iki törvény az ország kormányzójára nézve egyéb korlátozást nem állit fel, mint az érseki és nagyobb apátsági javadalmak, valamint a nemesség adományozásának korlátozását. Egyéb korlátozást nem állit fel. Horogszegi Szilágyi Mihály össze is hivta teljes jogon a rendeket és főrendeket. Állitom, hogy a törvényszentesités kérdésében is a régi alkotmányjogi rendelkezés nem tartalmaz ettől eltérő rendelkezést. Ajz 1920-as törvényhozás korlátozta ezt. Ma természetesen érvényes jog ez a szükségjogra nemzet ősjogforrásának rendelkezése alapján. Ez a jog prejudikál-e a királyságnak? Nem prejudikál. Bármely pillanatban lesz itt a ko-