Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. 355 nyelmi és szórakozási igényeit szolgálja, (Szilágyi Lajos: Az egészség az semmi? — Sándor Pál: Azt fizesse a fővásos és ne az állam!) Ugy van! Ennek dacára is köteleztetett a társaság minden külön állami szubvenció nélkül az átkelési járatok fenntartására és a szerződés szerint a Vigadó-tér—Tabán, Árpád-utca—Szilágyi Dezsőtér és a Hungária-ut—Óbuda közötti átkelési járat, amely jóformán hidakat pótol, a jövőben is fenn fog tartatni. (Az elnöki székei Huszár Károly foglalja el.) A szerződés egyéb rendelkezéseiben gondoskodás történik arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur a társaság egész üzletvitelére nézve teljes ellenőrzési befolyást nyerjen. Köteleztetik továbbá a társaság — csak röviden akarom ezeket a pontokat megjelölni — az államvasutakkal való közvetlen díjszabályzatoknak megállapítására, idegen közlekedési vállalatokkal való kapcsolatok megteremtésére, hajóépitésnél a hazai ipar előnyben részesítésére, magyar honosok alkalmazásának biztosítására, a postai szállítás ellátására, stb. Ki kell azonkívül emelnem a szerződés 43. §-át, amely a társasággal szemben arra az esetre, ha a szerződésben megállapított kötelezettségeit nem teljesítené, a kereskedelemügyi minister urnák olyan messzemenő megtorlási rendelkezéseket engedélyez, amilyenekre nyomokat az 1914. évi szerződésben egyáltalában nem is találunk. A törvényjavaslat elfogadása esetén ez a szerződés 1927. évi július hó 1. napján fog érvénybe lépni és érvénye 1952. évi június hó 80-áig fog tartani. E szerint ez a szerződés az 1914. évben kötött szerződést, amely jogilag ma is fennáll, mindössze tizenhárom évvel hosszabbítja meg. Magára a szerződésre nézve ezeket voltam bátor előadni. Áttérve a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire, egészen röviden csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy az 1. § felhatalmazza a kereskedelemügyi minister urat ennek a szerződésnek megkötésére, a 2. § felhatalmazza ugyancsak a kereskedelemügyi minister urat, hogy a pénzügyminister úrral egyetértőleg a társaság részvényeiből további részvénymennyiségeket szerezhessen be, amiről köteles a törvényhozásnak utólag bejelentést tenni. A3. § a társaság által jövőben kibocsátandó uj részvényekre vagy uj elsőségi kötvényekre teljes bélyeg- és illetékmentességet biztosit, a 4. § pedig az életbeléptetésről és a végrehajtásról intézkedik. Minthogy a törvényjavaslat mielőbbi elfogadásához igen fontos érdekek és a magyar hajózás zavartalan menetének biztosítása fűződik, a törvényjavaslatotletárgyalt bizottságok nevében mély tisztelettel javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy azt ugy általánosságban, mint r észleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztattak hallani, a szerződés a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaságnak 30 éven keresztül évente 18 milliárd papírkorona szubvenciót biztosit és amennyiben a társaság bizonyos feltételeknek megfelel, ha a szerződésben kikötött uj járatokat beállítja, akkor ez a 18 milliárd koronás szubvenció 450.000 pengővel körülbelül 24 milliárd mai papírkorona értékű évi szubvencióra fog felemelkedni. Amint a bizottságban is kijelentettem, nem vagyok dogmatikus, minden körülmények közötti ellenfele a szubvenciós politikának. Ha azt látnám, hogy olyan vállalkozás, olyan iparfejlesztés érdeÍNAPLÓ. XLVI. kében történik az államnak ez a közvetlen segítsége, amely ezt az ország gazdasági, ipari és minden egyéb érdekei szempontjából feltétlenül megérdemli, — mert bizonyos erőkifejtésekre önmaga képtelen vagy gyenge — akkor habozás nélkül hozzájárulnék olyan szerződéshez, amely bizonyos vállalkozásoknak az állam szubvencióját biztosítja. Amig azonban azt látjuk, hogy ebben az országban nagyon sok olyan támogatásra érdemes és a támogatást joggal váró elem, kereskedelem, kisipar, kiskereskedelem van, amelyet nagyon gyengén, részben sehogy sem támogatott az állam, akkor azt mondom, hogy ilyen nagymértékű szubvencionáláshoz olyan vállalat érdekében, amely a maga talpán is megélhet minden segítség nélkül (Hermann Miksa kereskedelemügyi minister közbeszól.) — rá fogok térni t. minister ur — nem járulhatok hozzá és ilyen szubvenciót nem szavazhatok meg. Az igen t. minister ur eilent fog nekem mondani, de ha hallaná a pénzügyminister ur, különösen ő mondana nekem ellent azzal, hogy hiszen ő — amint ma is hallottuk — támogatja a kisipart, támogatja sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt bárki is gondolná. Ezzel viszont én kerülnék abba a helyzetbe, hogy nem tudnék ellentmondani a pénzügyminister urnák, mert valóban megtörtént az elmúlt esztendők folyamán, hogy a kisipart támogatta, de ez a támogatás olyan vékony, elenyésző kis erecskében folydogált le a kisiparhoz, hogy az teljesen hatástalan maradt. Amit igy gyengén, kis mértékben adott egyik kezével a pénzügyminister ur, azt más száz kézzel visszavette a tűrhetetlenül, hihetetlenül magas adók formájában. (Ugy van ! a szélsőbalolda Ion.) Most jön a t. pénzügyminister ur, jön a kormány egy javaslattal, melyet minden ellenmondás ellenére is minden körülmények között kortesjavaslatnak vagyok kénytelen nevezni. Jön egy javaslattal, amellyel bizonyos mértékben ;dómérsékléseket, mai szóval élve. bizonyos adóleépitéseket helyez kilátásba. Legyen szabad néhány megjegyzést tennem erre a javaslatra. A pénzügyminister ur azt mondja, most kerül az államháztartás abba a helyzetbe, hogy bizonyos adómérsékléseket keresztül vigyen, mert — amint mondta — bizonvos feleslegek vannak. Utalnom kell arra, hogy felesleggel dolgozik az államháztartás már az 1924. év óta. Olyan feleslegekkel, amelyek a legnagyobb hiba, a legnagyobb bun Magyarország mostani helyzetében a magyar adózók mostani helyzetében. Ha valamikor állott az a pénzügyi tantétel, az államháztartás vezetésének az a normája, hogy sohasem szabad többet kivenni az adózók zsebéből, mint amennyi múlhatatlanul szükséges az államháztartás továbbfolytatásához, akkor most kellett volna azt érvény esiteni. De 1924 óta felesleggel dolgoznak, 1924 óta pedig egyre jobban emelték az adókat, uj adótételeket találtak, uj adóformákat találtak ki, és most jönnek a mérsékléssel, amikor elkéstek vele. Mit fog csinálni a t. kormány a kettétörött exisztenciák ezreivel, tízezreivel, mit fog csinálni azokkal a vállalatokkal, amelyek a nagy adok következtében tönkrementek? Vájjon vissza Jogja-e adni az üzletét, műhelyét azoknak a kereskedőknek, iparosoknak, akiket csődbe, kényszeríelszamolásba, kényszeregyezségbe kergettek a nagy adók? Nagyon átlátszó ez a fogás, amelyet egyébként, ha volna valamelyes kézzelfogható ertej^ magam is szívesen üdvözölnék. Nagyon atiat gz 5 ez és én azt mondom, nem is méltó a kormányhoz, hogy pont most, a választások előestejen jö n ezzel és mutatja magát jó kormánynak, ol ya;Q kormánynak, amely lelkiismerettel, szociális e rzé53
