Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
344 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtöhön. csakis egy adónemnél nyer alkalmazást ez a j szorzószám. (Ugy van! balfelől.) Ha mi akkor nem léptünk arra a térre, hogy itt is leszállítsuk a 17.000-es szorzószámot, ez talán nem egészen rajtunk múlott. Akkor, amikor a forgalmi adó, a házhaszonrészesedés csökkentésével jöttünk, tényleg volt olyan felfogás az irányadó tényezőkben, — a népszövetséget értve ez alatt — hogy ezek már olyan engedmények, amelyeken túlmenők veszélyeztethetnék esetleg a budget egyensúlyát. Ma azonban, amikor örömmel látjuk, hogy milyen szilárd alapon áll a költségvetés egyensúlya, nem találnám indokoltnak ennek az egyoldalú intézkedésnek fen tartását. De tovább megyek. Más indokokat is fel tudok hozni ebben a kérdésben. Végeredményben bármennyire mondja is azt valaki, hogy a földbirtok nem adózik eleget, én megfordíthatom ezt a tételt. (Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügy minister: Ha nézem a földbirtok helyzetét a jövedelem- és vagyonadó szempontjából, akkor azt kell mondanom, hogy a földbirtok a házzal kapcsolatban az egyetlen biztos vagyontárgy, amelyet ezen a téren is feltétlenül megfoghatok, sőt azzal a panasszal is találkozunk, hogy ez az adónem a földdel szemben reáladóvá, tárgyi adóvá kezd válni. (Gaal Gaston: Nem kezd válni, hanem máris az !) A kérdést nem lehet olyan egyszerűen figyelembe nem venni. Másodsorban pedig az elmúlt évek termésviszonyai tényleg nem voltak minden tekintetben kielégítők. A földbirtokkal szemben a világpiac szempontjából diszparitás mutatkozik. Hiszen végeredményben ne felejtsük el, hogy a közös vámterületen annak idején biztos leadó területe volt a magyar mezőgazdaságnak, ma pedig ez a kis terület ki van szolgáltatva a világpiac áralakulásának és hiába próbálnám meg a vámvédelmet is. amire Gaal Gaston t. képviselő ur mutatott reá. (Gaal Gaston: Indirekt vámvédelmet értettem!) Akkor félreértettem, Mondom, hiába próbálnám meg, mert mihelyt nekem az export utján kell érvényesülni, a világpiaci áraktól eltérnem, sajnos, nem lehet. De tovább megyek. A világpiacon általános jelenség, hogy mig a mezőgazdasági termények a békebeli szinvonal fölé legfeljebb néhány percenttel emelkedtek, addig az ipart illetően az indexszám 30-on túl mozog. Ha pedig azt nézem, hogy milyen nehézséggel küzd más egyéb tekintetben is a mezőgazdaság, ugv ezek a szeniüontok nem a földbirtoknak való kedvezést jelentenek. Mert én* abból a szempontból indulok ki, hogy annak, aki pénzügyi politikát folytat; nem szabad egyoldalúnak, hanem minden tekintetben objektívnek kell lennie és meg kell lennie a bátorságának is ahhoz, hogy objektíve levonja minden irányban a következtetéseket. (Uau van! tans jobbfelől. — Rothenstein Mór: Miért ily későn! — Rupert Rezső: Levelek hullása idején! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: Ha a 17.000-res szorzószámból előálló különbséget el akarom tüntetni, nagyon kis percent marad csak meg, hogy kikerekités legyen az adóigazgatás szempontjaiból és azt hiszem, hogy ez nagy megnyugvást kell, hogy keltsen nemcsak a gazdaközömsép 1-. hanem az ország egész közönsége körében. (Zaj balfelől) A helyzet az. hogy ezáltal adóibevételíeink a földadónál a következő költségvetési évben 8 millió pengővel fog-nak csökkenni. (Sándor ! Pál : Mennyire szállitja lel — Gaal Gaston: A 17.000-nes szorzószámot törli!) Ha jól emlékszem, a földadó 33 millió koronáról 40 millióra emeltetett s most ez a különbség fog eltűnni kis töredék hiján. (Zaj balfelől.) Ma már nem a szorzószám alapján állunk, hanem a fix valuta álláspontján, tehát a földadónál fentartott szorzószámot ki kell küszöbölnünk. (Rupert Rezső: A választás után visszaállítja! — Urbanics Kálmán: Talán ön ugy csinálná!) A második kérdés, amellyel foglalkozni akarok, a házadó kérdése. (Folytonos zaj balfelőX — Halljuk! Halljuk! jobboldalon.) Ami a házadó problémáját illeti, teoretikus álláspontból kiindulva, ennek a kérdésnek egy megoldása volna helyes: tulajdonképen az egész vonalon egy egységes adótételnek alkalmazása. Értem ezalatt, hogy a különböző jellegű községek között nem kellene differenciát tenni. Sajnos azonban, a mai időkben ennyire messzi menni, ebben a kérdésben a legjobb akarattal sem lehet. A házadónál van több kérdés, amely megoldásra vár. A mai házadótörvény értelmében, ha én olyan szigorral élnék a törvénnyel, amint az elő van irva, a falu szempontjából lehetetlen helyzetet teremtenék. (Ugy van balfelől.— Gaal Gaston: Az már is megvan! — Rupert Rezső: Tízszeresére emelkedett a házadó a falukban a kisembereknél!) Hiszen az adóalap tekintetében ez idő szerint sem mehetek 60—70%-on túl, mert ha továbbmennék, látom, hogy a falu ezt a terhet semmi körülmények között sem viselhetné el (Ugy van! balfelől.), legkevésbé viselhetné el akkor, ha ón szigorral járnék el, amint azt a törvény elrendeli, amely szerint a lakbéremelkedések arányában kellene a házadót a faluban is felemelni. Ez számokban a mai adótételeknek legalább kétszeresét jelentené. (Gaal Gaston: 100 percentes a minimális emelés de van 300 percentes is!) A mai adótételek emeléséről beszélek, arról, hogy ha a mai adótételeket, ha a törvényt végrehajtanám, kétszeresre kellene emelnem. (Gaal Gaston: Már megtörtént! Tavalyról az idénre 100%-os az emelés! — Zaj. — Elnök csenget.) Rámutattam, arra, hogy ha 100, vagy akár 500 percentes emelkedés történt, ez nem jelenti azt, 'hogy ebben igazságtalanság rejlik, mert mindig azt kell nézni, hogy az illető területen mi volt az adóalap azelőtt. Tényleg voltak területek, ahol ily emelkedés történt, de voltak más területek, ahol ez nem következett jbe, ugy látszik tehát, hogy ott az azelőtti eljárás helyes volt. Első intézkedésem tehát e tekintetben az, hogy én a falu felé a házadót tovább emelni nem kivánom (Helyeslés.) és ennek alapján a falvakat a jövőben a házadóbevallásoktól is mentesíteni akarom. De épen azért, mert tudom azt, hogy igenis vannak területek, ahol igazságtalanságok történtek (Uay van! balfelől.), vannak egyes esetek, amelyekben méltánytalanságok történtek megadom azt a jogot (Rupert Rezső: Sok ilyen eset van!). — ha sok, akkor sok lesz. ha kevés, akkor kevés lesz, előre megjósolni nem tudom, — de, mondom, megadom azt a jogot, ho^y ez intézkedés ellenére, az egyénnek módiáibfn van felehbezni és kérni a maga adójának kiigazítását. Azt hiszem ezekkel elmentem azon a téren, a legnagyobb méltányosság határai°r. (Sándor Pál: A felehbezés nem ér semmit Ez az eljárás rosszakaratú, titkos rendeletekkel van szabályozva! Nem ér semmit! — Zaj a szélsőbal r ldalon.) Elnök: Sándor Pál képviselő urat kérem
