Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. 343 tőle, hogy megint egy nézeten leszünk. (Rupert Rezső: Olvassa el Klébi levelét!) Elnök: Rupert képviselő urat állandó közbeszólásáért rendreutasítom. Bud János pénzügyminister: A nemzetgyügyülés által megszavazott költségvetések alapján állunk és ha ennek az országnak van erőssége, ugy ez az, hogy a legszigorúbb költségvetési jog álláspontján van. Én ettől az elvtől soha eltérni nem fogok, nem fog eltérni a kormány sem és meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben sem lesz kormány és pénzügyminister, aki ettől eltérne. Ezt le kell szegeznem, mert ha nem maradunk meg szigorúan a költségvetés keretén belül, akkor itt megint anarchikus állapotok következnek he. Ha tehát ebből a tételből indulunk ki, akkor azt is tudnunk kell, hogy végeredményben a nemzetgyűlés szavazta meg azt a költségvetést, amellyel ebben az évben dolgozunk. (Rupert Rezső: Csak a többség!) De többet mondok: ez a költségvetés a Nemzetek Szövetségének hozzájárulásával alkottatott meg. Mindenki tudhatta azt, hogy ebben a költségvetésben bizonyos kiadások emelése foglaltatik. De mely kiadások emelkedtek? Elsősorban a személyzetiek, ami egyszerűen megmagyarázható azzal a ténnyel, hogy a tisztviselők illetményeinek a múlt évben történt rendezése az akkori költségvetésbe már nem volt felvehető. A költségvetésen kívül kellett tehát akkor ezt a kérdést a törvényhozás hozzájárulásával elintézni. Természetesen most már be van állitva a rendezés költsége az 1926/27. évi költségvetésbe és ez a 24 millió korona természetesen mint kiadási többlet jelentkezik, mert sajnos, nem lehetett más oldalon olyan nagy megtakarításokat elérni amelyek ellensúlyoznák. A lakbérek' emelkedése szintén jelentős tétel a kiadások emelkedésénél, amit azt hiszem, mindenki megért, hiszen a lakbérek emelkedésével kapcsolatban a tisztviselők lakbérilletményét is emelni kellett. Mindenki tudja azt is, hogy a harmadik tétel, amely a kiadások emelkedésére vezet, tulajdonképen az államadósságok terén jelentkezik, ahol például az angol clearinggel kapcsolatban nyolcmillió többlet adódik. Ezek azok a kiadási többletek, amelyek automatice jelentkeznek és igy nem helyes az az állitás, mintha a kormány a költségvetéstől eltérőleg fokozná a kiadásokat. Ez ellen nekem határozottan állást kell foglalnom és tiltakoznom kell, mert merem állítani, hogy kevés ország van, amely ma olyan szigorúan állana r a költségvetés alapján, mint Magyarország. (Éljenzés a jobboldalon. — Kiss Menyhért: A hadikölcsönöket is valorizálni kell!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyminister: Nehogy félreértessem. Nem szeretném még a látszatát sem kelteni annak, mintha ez azt jelentené, hogy ezek olyan kiadások, amelyekbe bele kell nyugodni. (Zaj.) Ellenkezőleg, a takarékosságot tovább kell folytatnunk a budgeten belül és én azt hiszem, hogy itt még nagyon sok a tennivaló. Hiszen a nemzetgyűlésnek lesz majd alkalma foglalkozni a különböző egyszerűsítési törvényekkel, amelyek a 'közigazgatás, illetőleg a bírói elj £11* ci S egyszerűsítésére vonatkoznak s amelyekre vonatkozó törvényjavaslatok már elkészültek. Ezek minden esetre a kiadások jelentékeny apasztását fogják előidézni. Azt hiszem, hogy az egyes tételeket végig revízió alá kell majd lassanként venni, abból a szempontból, hogy melyek azok, amelyek mellőzhetők és melyek azok, amelyeknek megoldása későbbi időre várható. Hogy mennyire szép ez a gondolat, amelynek megvalósítására kell törekedni, azzal mindenki tisztában van. (Gaal Gaston: Az előtt hárman ültek az adóhivatalban és most tizenhármán!) Talán meg: lesz nyugtatva a t. képviselőtársam, ha azt mondom, hogy ebben a tekintetben is egyszerűsítéssel jölvök. Mondom tehát, a helyzet az,, hogy mindenütt nem lehet egyik napról a másik napra ezeket a kérdéseket megoldani. Látjuk, hogy hosszas folyamat csupán egyetlen kérdésnek a megoldása is. De kell, hogy meglegyen a kormányban az erre irányuló törekvés és kell, hogy meglegyen ez a törvényhozó szervben is. Mert hiábavaló az egyik oldalon a törekvés a takarékosság megvalósítására, ha a törvényhozó szerv részéről a másik oldalról mindig ujabb és ujabb követeléseket támasztanak. És sajnos, az ilyen követeléstámasztás mindig erősebb és nincs is kellő relációban az adóterhekkel. Össze kell tehát működni és akkor biztos vagyok afelől, hogy nagyon komoly megtakarításokat fogunk elérni. (Helyeslés jobbfelől.) Le akarom szegezni azt, hogy a magam részéről szükségesnek tartom a takarékosságot erőteljesebben keresztülvinni. (Tans a jobboldalon és a balközépen. — Fábián Béla: El kell bocsátani a forgalmi adóellenőröket!) Végeredményben eredményeket ért el már ezen a téren is a kormány és meg vagyok győződve róla. hoe-vba, tovább folytatjuk ezt a munkát, (Zaj bolfflől.) az eredményék a jövőben fokozottabb mértékben fognak érvényesülni. (Állandó zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ezeknek előrebocsátása uián azt hiszem, rátérhetek most már annak a kérdésnek megvilágítására, vájjon van-e lehetőség és ha van, milyen határok között az adóterhek csökkentésére. (Halljuk! Halljuk!) Két részre osztom ezt a kérdést és két irányban fogok ezzel a problémával foglalkozni: elsősorban az állam szempontjából, másodsorban pedig az államon kivül álló különböző közületek szempontjából. Azért fogok ebben a két vonatkozásban foglalkozni vele, mert azt hiszem, hogyha csak az államnál maradunk, akkor a kérdés még megoldva nincs, mert kellő harmóniát kell teremteni a másik oldal felé is, ha komoly eredményeket akarunk elérni. Nem akarok most számsorokat elősorolni, de végeredményben méltóztatnak majd meglátni, — hiszen nem is oly hosszú időn belül a jövő évi budget is a parlament elé fog kerülni — hogy amily komoly eredményeket jelent ezeknek a terheknek csökkentése az egyik oldalon, ép annyira meg van szabva a másik oldalon latár is, amelyen túl menni nem lehet. Ami a terhek csökkentését illeti, elsősorban a földadó kérdésével kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Hallottam olyan megjegyzéseket, hogy különös dolog, hogy amikor a pénzügyminister a terhek csökkentésére gondol, elsősorban a földadó kérdésével foglalkozik. (Várnai Dániel: Nem meglepő!) Akár meglepetés ez, akár nem, azt hiszem, hogy ezt a kérdést épen olyan reálisan, tárgyilagosan kell elbírálni, mint bármely mást. Annakidején én voltam az, aki a nemzetgyűlésben a költségvetési vita folyamán megindokoltam, miért kellett ennél az adónemnél a 17.000-res szorzószámot megtartani. Ez jogos és törvényes eljárás volt, mert összhangban volt a költségvetés kérdésével is. Azonban ép oly nyíltan be kell ismernem azt is, hogy végeredményben bizonyos anomália van abban, ha
