Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

334 A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. érdekel az, ami a vádban van. Én a lapokban olvastam az esetet, és ismervén azt a sok más esetet, amely már tudomásomra jutott, szükségesnek tartottam ezt a kérdést itt szóvá tenni. Nem akarok befolyást gyakorolni egy folyamatban levő eljárásra, (Pesthy Pál igazság" ügyminister: Ez helyes beszéd!) azonban tény az, hogy egy családban történt a beszélgetés s nem lehet tudni azt, hogy ugy történt-e az, amint a vádirat megállapítja vagy máskép; (Pesthy Pál igazságügyminister: Azért kár időelőtt beszélni róla!) Én a dolognak nem jogi részét hangsúlyoztam, nem kívánok ennek a kérdésnek jogi részével foglalkozni, hanem azokkal az általános jelenségekkel, amelyek ezzel együtt járnak. Vendéglőben, a munkások egymásközt folytatott beszélgetése vagy barátok beszélgetése alapján eljárást indítanak. Megtörtént az is, hogy vonaton utazó emberek jóhiszemüleg beszélgettek a magyar állapotokról, a magyar viszonyokról, nem is sértőleg, nem is bántólag és sokszor valaki rosszhiszemüleg a beszélgetést félremagyarázza, a szavakat elferdítve adja tovább. Ha fel is mentik az illetőt, mindenesetre egy csomó költséget okoznak neki, meghurcolják, és ki van téve annak is, hogy esetleg nem neki hisznek — ha nincsenek megfelelő tanúi — hanem a másiknak, különösen ha hatósági tanúról van szó. Ne méltóztassanak ennek a kérdésnek elbírálásánál sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy ha egy csendőr állit valamit, bármennyire valószínűtlennek is látszik az, mindig a csendőrt esketteti meg a bíróság, őt fogadja el hiteles tanúnak. Hivatkozom egy esetre. Valakit feljelentettek egy gyűlésen tartott beszéde miatt. A feljelenést a csendőrök utólag csinálták s a német beszédet magyarul adták vissza. Utólag kitűnt, hogy a feljelentést tévő csendőrök közül egy sem tudott németül beszélni. (Zaj.) De más, ehhez hasonló esetek is fordulnak • elő. Előfordulnak esetek, amikor jóhiszemű emberek beszélgetve bajba kerülnek. Ilyen az az eset is, amelyre hivatkoztam, amikor két asszony perlekedett egymással. De méltóztassék elgondolni, mennyi meghurcoltatást jelent ez az ilyen szegény emberekre; hónapokon keresztül toloncházban kell ülniök, pl. akkor, ha nem olyan ügyészhez kerül á dolog, aki a törvényt helyesen értelmezi, hanem olyanhoz, aki azt mondja, hogy az eset tényleg nemzetgyalázás- A gyanúsítottat letartóztatják, beutalják a törvényszéki fogházba és ha fel is mentik, hetek, hónapok múlnak el, amig az illető ügye főtárgyalásra kerül. Az ilyen szegény ember nincs abban a helyzetben, hogy magának ügyvédet tudjon fogadni, megfelelő védelemről tudjon gondoskodni, hogy igazát bebizonyíthassa. Azért azt mondom, hogy ez a törvény

1 lehetőséget ad. arra, hogy a denunciálók nagy tábora fejlődhessék ki. A napokban volt egy birói tárgyalás. Az ügy, amint a lapokból olvastam, kártyaügyből kifolyólag keletkezett és végül nemzetgyalázás miatt ítélték el az illetőt. Ma ez járvánnyá kezd válni, az ellenségek egymást jelentik fel, azzal, hogy sértő kijelentést tettek, a magyar nemzetre. Ott, ahol a dolgok rendben vannak, nincs szükség arra, hogy ilyen törvény legyen. {Pesthy Pál igazságügyminister: Ez igaz!) Angliában, Németországban, Franciaországban nincs szükség ilyen törvényre, pedig ott is előfordulhat sok ilyen eset. Csak ott van szükség erre, ahol az uralmat bizonyos erőszakos évi november hó 10-én, szerdán. rendszabályokkal akarják* fentartani. (Ellenmondások a jobboldalon. — Pesthy Pál igazságügyminister: Nem ott van rá szükség!) Szükség van erre Olaszországban, Oroszországban, Magyarországon. Kapcsoljuk Iki végre ezeket a törvényeket, tegyük lehetővé, hogy az emberek ez alól a lelki nyomás alól felszabadulhassanak. A minister urnák is szolgálnia kell ezt a törekvést. Ö elismerte, hogyha az állapotok annyira konszolidáltaik lesznek, ezt a törvényt hatályon kívül fogja helyezni, de én mégis ugy látom, hogy ezen a téren már most egy lépéssel tovább kellene menni és meg kellene mutatni, hogy itt valami konszolidáció van, amely nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezésre jut. Minthogy a minister ur erre vonatkozólag nem tett kötelező ígéretet, válaszát nem vehetem tudomásul, de remélem, alkalmat fogok találni, hogy ezt a kérdést a jövő országgyűlésen még egyszer szóvá tegyem. (Derültség.) Elnök: Az igazsagügyminister ur kíván szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Annak bizonyítására, hogy ezt a bizonyos esetet, amelyet az igen t. képviselő ur itt felhozott, ő hozta fel és nem én, legyen szabad idéznem a t. képviselő ur interpellációjának 4. pontját, amely így szól (olvassa): »Van-e tudomása az igazsagugyminister urnák, hogy a budapesti kir. itélő tábla Gadó István dr. tanácsa egy törvényszéki bíró feleségének a nemzetgyalázási bűnpörét tárgyalta, amelynek során az a megrázó tény került napvilágra, hogy a házastársak egymással való beszélgetésből a detektív feljelentést konstruált a bíró felesége ellen azon a címen, hogy nemzetgvalázást követett ell A feljelentés alapján az eljárás megindult és a törvényszék az aszszonyt egy havi fogházra ítélte, azon a címen, hogy nemzetgyalázás ...« stb. T. képviselő ur, mi ez? Ez valójában az, hogy a képviselő ur egy szállongó hír alapján interpellál engem a tekintetben, mi való ebből és mi nem, most pedig a képviselő ur maga is akceptálja, hogy ezt a kérdést kapcsoljuk ki, mert ez nem jogerős dolog, erről ne beszéljünk. Mégis csak komoly hely az, ahonnan ezt a kérdést a képviselő ur hozzáim intézte. Ha tehát a képviselő ur interpellációja folyamán arra a meggondolásra jutott, hogy ezt kapcsoljuk ki, akkor rá kell mutatnom arra, hogy ez a meggondolás időszerűbb lett volna az interpelláció előtt. (Ügy van! jobb felől.) Ami mármost ennek a törvénynek hatályon kívül helyezését illeti, csak azt mondom: ha itt olyan erős és egészséges közszellem lesz, mint van Angliában vagy olyan államban, amelyet a háboruvesztós és forradalmak nem érintettek, akkor ez az egészséges közszellemü nemzet el fogja tudni viselni ezeket a sértéseket, amikor azonban beteg a közszellem, amikor az ilyen irritáló anyag bevitele ötszörös, tízszeres kárt okoz a közszellemben, akkor ennek a törvénynek alkalmazásától nem tekinthetünk el. Elnök: Peyer képviselő ur kíván még szólani. I Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy ezt az ügyet nem előbb hoztam ide. Nem ez az egy eset adott erre impulzust, hanem az a töméntelen sok üldözés ós denunciálás, amelyek megtörténtek. Kívánatos volna, hogy ^ denunciálásoknak és az alaptalan feljelentéseknek lehetőségét elvegye a minister ur azzal, hogy -a bíróságokat felmenti attól, hogy ilyen