Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

À nemzetgyűlés 597. ülése 1926. szag* minden intézménye, amikor az alkotmány biztosítékait egy tiramrms tartja a kezében és azokkal mint színpadi kellékekkel bánik el.« Ezt ugyan Tacitus korára írja, de bizonyos vonatkozásban illik a mai korra is, mert nem sok hiányzik belőle. Különösen azok a törvények, amelyek az ellenforradalmi korszakból fenmaradtak, teszik lehetővé, hogy rémuralom keletkezzék, hogy a férj, amikór a feleségével a saját lakásán beszélget, nem lehet biztos abban, hogy a beszélgetésből kifolyóan nem kerül-e kellemetlen helyzetbe, nem jelenti-e fel valaki, aki az ablak alatt hallgatódzik az állami- és társadalmi rend erőszakos felforgatását célzó cselekmény, vagy a magyar állam meg nem becsülése, megrágalmázása miatt. Nem tudom, helyes-e, célszerü-e ilyen törvényt fentartani. Helyes-e az állampolgárokat állandóan ebben a bizonytalanságban tartani és helyes-e ilyen jogbizonytalanságot teremteni, hogy az emberek ma már ne merjenek nyilatkozni. Hiszen mindenben, még a bírálatnál is túlzott óvatossággal kell mindenkinek eljárni, mert ha csak a magyar állapotokról mond valaki beszédében vagy ir a sajtóban erőteljesebb bírálatot, bizonyos rosszakarattal mindenkor rá lehet fogni, hogy az a magyar állam megbecsülése elleni vétség és pert lehet indítani ellene. Nem jogi érdekkel hivatkozom itt, hanem tisztán emberi szempontból arra, hogy a bíróságot mentesítsék ezektől a felesleges zaklatásoktól, ezektől a perektől. Ma, amikor ez már annyira elfajult és a spielirendszernek, a denunciálásnak oly tág kört biztosítanak, hogy már behatolnak a család körébe és feldúlják a családok nyugalmát, a családok békességét, nem látja-e az igazságügyminister ur elérkezettnek az időt arra, hogy ezt a törvényt, amely az ellenforradalmi napokban keletkezett annak a közvéleménynek hatása alatt, ma, amikor mindenki azt mondja, hogy konszolidáltak. Az állapotok annyira, hogy a szanálást is kibírtuk, azon már túl is vagyunk és egyéb irányban is minden tekintetben konszolidáltak az állapotok, legalábbis a kormány tagjai mindig ezt hirdetik és miután ők mindig igazat mondanak, ezt el is kell hinnem, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy az ilyen ellenforradalmi izü törvényeket végre kigyomlálja, végre megnyugvást vigyen a közéletbe és adjon lehetőséget arra, hogy megmeneküljenek az emberek attól, hogy a családjukban folytatott beszélgetés miatt r családi nyugalmukat, családi életüket feldúlják. Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az 1921:111. te. megalkotására az adott alkalmat, hogy a forradalmak után az embereknek, a polgároknak, az állam mesrbecsülése iránti érzéke annyira letompult, az állam tekintélye annyira lecsökkent, hogy ezt szükséges volt törvényes intézkedéssel védelembe venni. Nem irányul ez a törvény semmiféle osztály, semmiféle párt ellen, hanem azok ellen az egyének ellen irányul, akik a magyar állam rendjét veszélyeztetik, akik a magyar államot kellőképen nem becsülik meg. Az interpellációban feltett kérdések kapcsán beszámoltunk arról, hogy ezeknek az ügyeknek száma hála Isten, csökkenőben van. Csökkenőben van, mert amíg 1923-ban 316 ügy indult meg ennek a törvénynek alapján, 1924-ben már csak 184 és 1925-ben már csak 111. Nekem ez a meggyőződésem, hogy amint erősödik az állam, erősödik évi november hó 10-én, szerdán. 333 maga az állameszme, ezek az ügyek ennek megfelelő arányban fognak csökkenni. Ez a csökkenés, ez a megerősödés lesz az, amely végeredményben maga után fogja vonni azt, hogy ez a törvény feleslegessé válik. Sajnos azonban ma, ebben az időpontban nern vagyok abban a helyzetben, hogy megállapithassam, hogy erre a törvényre nincsen szükség. Nem állapithatom ezt meg, mert ha rátérek arra az esetre, amelyet az^ igen t. képviselő ur felhozott, akkor meg méltóztatnak állapithatni, hogy olyan súlyos kijelentések történnek itt néha-néha, amelyeket megtorlatlanul hagyni nem lehet. (Pikler Emii: Családi körben!) E kijelentés módjára is lesz módomban felvilágosítást adni és akkor majd meg méltóztatnak látni, mennyire történhetett ez a kijelentés családi körben. Mint a hogy az egyesnek, az egyénnek joga van és kötelessége is becsületét megvédelmeznie és azt tisztán tartania, ha az emberi társadalomban számottevő tényező akar lenni, ugy az állam részére is biztosítani kell ezt a jogot. (Ugy van! Ugy van a jobboldalon.) már pedig itt olyan súlyos exceszusok történnek, amelyek mellett szótlanul elmenni nem lehet. Eátérve arra az esetre, amelyet az igen t. képviselő ur felhozott, beszámolok arról, hogy az a tisztelt törvényszéki biróné a következő kijelentéseket tette (olvassa): »Egész nap dolgoznom kell, mint egy bolsevikinek. Csak az átkozott magyar vér az oka, az a piszok magyar, az átkozott disznó magyar. Mióta ebbe a. piszok országba jöttünk, ért el a balsors. Megérdemelné ez a piszok nemzet, hogy Európából kiseprűzzék.« Ezek a kifejezések vannak vád tárgyává téve. (Peyer Károly: Vád tárgyává? Az nem tény!) Igen t. képviselő ur, sem a képviselő urnák, sem nekem nincs jogunkban befejezett dolgokkal előállani, mert ez az ügy még folyamatban van. Én magának az ügynek érdemébe beleszólni nem akarok, amint azonban nem akarok abba beleszóli a magam részéről, ugy perhorreszkálnom kell a képviselő ur részéről is azt, hogy egy jogerősen meg nem állapított tényállás alapján váddal álljon itt elő a kormánnyal szemben. Ezek a kijelentések a vád szerint nem olyan csendes beszélgetés folyamán történtek, hanem talán nyitott ablaknál, hogyan, de mindenesetre olyan hangosan és oly módon, hogy ezek a kifejezések az utea túlsó oldalán lévő "lakásban is hallhatók voltak s a feljelentés is egy ott lévő rendőrtisztviselő részéről történt. Ez tehát nem családi körben történt szerény diskurzus volt, (Kállay Tamás: Szép kis családi kör!) hanem olyan diskurzus, amely alkalmas arra, hogy maisokat megbotránkoztasson és mások nemzeti érzését sértse. Kijelentem, hogy én ezeknek a pereknek nem örülök, én ezektől a perektől szívesen megszabadulnék s én leszek a legboldogahb, ha az igazságszolgáltatás ezektől a perektől mentesül. Amint az első pillanata elérkezik annak, hogy ezt a törvényt kasszáim, lehet, kijelentem, hogy egy pillanatig sem fogok késlekedni ennek a törvénynek félretételével. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Beszédemben nem is foglalkoztam ennek az esetned részleteivel, nem is ismerem az esetet részletesen. (Pesthy Pál igazságügyminister: A képviselő ur hozta ide, nem én!) Még kevésbé