Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

332 A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. Van-e tudomása az igazságügympnister urn&k arról, hogy ennek a törvénynek alkalmazása az eddigi megdöbbentő tapasztalatok szerint lehetőséget nyújtott a denunciálásra, alaptalan feljelentésre, rágalmazásra, zaklatásra és igazságtalan üldözésre! Van-e tudomása az igazságügyniinister urnák arról, hogy a budapesti kir. Ítélőtábla üadó István dar, tanácsa egy törvényszéki biró feleségének a nemzetgyalázási bűnperét tárgyalta, amelynek során az a megrázó tény került napvilágra, hogy a házastársak egymással való beszélgetéséből a detektív feljelentést konstruált a biró felesége ellen, azon a címen, hogy nemzetgyalázást követett elf A feljelentés alapján az eljárás megindult és a törvényszék az asszonyt egyhavi fogházra Ítélte. Nem látja-e az igazságügyminister ur, most és az eddig is felmerült sok nemzetgyalázási és a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségek és bűntettek címén indított pörök adataiból és szörnyű tragikumából, hogy az 1921:111. tcikket hatályon kivül kell helyezni

I Hajlandó-e az igazságügyminister ur az 1921 : III, te. hatályonkivülhelyezéséről szóló javaslatot .sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Az ellenforradalmi korszak kezdetén az akkori közvélemény nyomása alatt a nemzetgyűlés egy törvényt alkotott, amelyet valószínűleg ha ma kerülne a nemzetgyűlés elé, nem alkotna meg. Az egész törvény szellemén végigvonul a gyűlölet és a bosszú és bár azóta ismételten történt kijelentés a kormány egyes tagjai részéről, hogy nincs semmi ok már arra, hogy Magyarországon bolsevista veszedelemtől félni kelljen, ez a törvény mégis érvényben van. Ez a törvény nyilvánvalóan a bolsevista veszedelem ellen hozatott. Ha ez nincs is benne ugy kifejezve, az értelme csak az, hogy aki az állami és a társadalmi trend

1 törvényes rendjének erőszakos felforgatására törekszik ... (Pesthy Pál igazságügyminister: És nemzetgyalázást követ el!) és nemzetgyalázást követ el. — Erről majd későbben beszélek — az elvegye büntetését. Hogy ez későhben a gyakorlatban menynyire nem vált be, azt bizonyítja lég-jobban az a körülmény, hogy legutóbb, midőn a frankügyben a frankhamisítással kapcsolatosan mindazok a tények megállapítást nyertek, melyek ebben a törvényben le vannak fektetve, nem ennek a törvénynek rendelkezési alapján jártak el az illetőikkel szemben, hanem egészen más rendelkezés alapján! A törvény második része a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségekre vonatkozik. Ennek is tisztán ellenforradalmi ize van ós hogy ez a gyakorlati életben ma már hogyan alkalmaztatik, arra. világos bizonyságot szolgáltat az a közlemény, amely legutóbb egy bírói tárgyalással kapcsolatban a napilapokban megjelent. A rendőrség és a bíróság egészen téves értelmezést visz bele ebbe a törvénybe és mindazokat, akik valamelyes véleményüknek adnak kifejezést a magyar állapotokról, e törvény alapján megbüntetik, sőt ngy tudom, van curiai ítélet, amely még abban az esetben is megbünteti az illetőt, ha válót állított, feltéve azonban, hogy állítása alkalmas arra, hogy Magyarországra kellemetlen fényt vessen. Nem kívánom most e kérdésnek jogi részét fejtetgetni, hiszen nem vagyok jogász, nem is értek hozzá, tisztán csak emberi szempontból évi november hó 10-én, szerdán. hozom ide a kérdést, mert ugy látom, hogy ez a törvény a denunciálásnak, az árulkodásnák és a spicli-rendszernek oly tág lehetőséget nyújt, amelyhez hasonló csak a velencei dogek idejében volt, úgyhogy már csupán az oroszlánszáj hiányzik, ahová be kell dobni a névtelen feljelentéseket, hogy azután másnap az illetőket el lehessen fogni. Mert mindaz, ami abfcan a rémidaben volt, megvan ma is. Ebből a törvényszéki tárgyalásból kitűnik, hogy nem egy szociáldemokratának, nem egy munkásnak, hanem egy művelt embernek, törvénytudó embernek, biró embernek a családjában lefolytatott beszélgetést hallgatja ki egy besúgó, aki azután egészen más formában adja azt tovább és dacára a férj és a megbízható tanuk vallomásának, hogy nem így történt a beszélgetés, mégis elitélik az asszonyt. Fel lehetne ugyan vetni a kérdést, hogy a családban folytatott beszélgetés mennyire árthat a magyar állam becsületének, de lehetne úgyis mondani, hogy nagyon gyengén állhat annak az államnak becsülete, amelynek már ilyen beszélgetés is árt. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Emlékszem rá, hogy egy izben egy munkásnak a felesége összekülönbözött egy másik munkásnak a feleségével és ahogyan az már a báinyakolónián szokás volt, szidták egymást és az egyik átkiáltotta a másiknak: te büdös tót! Erre az önkéntelenül is vagy nem tudom én, talán már szokásból, visszaszólt neki: te büdös magyar! Nyomban lefogták az illetőt, (Pesthy Pál igazságügyniinister: Hallottam már!) elvitték a győri ügyészségre és nemzetgyalázás címén letartóztatták. Ebben az ügyben azután nagy eljárás indult meg. Szerencsére a győri törvényszéken olyan ügyész kezébe került a dolog, aki belátta azt, hogy az ilyen cselekmény mégsem jelenthet valami nagy felforgató veszedelmet, úgyhogy az asszonyt nyomban szabadlábra helyezték. De ezzel még nem volt elintézve az ügy. Mert mi volt ennek a következménye? Az asszonyt a gyermekeivel, családjával együtt közigazgatási elbánás alá vették, mert kisütötték róla, hogy külföldi állampolgár. Azt mondták, külföldi állampolgár, de hogy melyik külföldnek az állampolgára, azt nem mondták meg és nem is tudták megállapítani. Elvitték a tolancházba és hónapokig volt ott négy gyermekével együtt, az asszony várandós állapotban volt és csak hosszú utánjárásra sikerült viszszaszereznie szabadságát- Ma is ott dolgozik a régi mukaadójánál és sem azelőtt, sem azóta nem volt soha semmiféle panasz ellene, sem pedig eljárás nem indult ellene. Tisztára ez az elszólás hozta ezt az asszonyt ilyen szerencsétlen helyzetbe, amire a törvény lehetőséget ad. A Jogtudományi Közlönyben erre a törvényre vonatkozóan hosszabb vita indult meg. Én csupán a Jogtudományi Közlöny 14. számában megjelent cikkre akarok hivatkozni, amelyben Miskolczi Ákos kir. ügyész mondja el véleményét, akit egy pillanatig sem lehet azzal vádolni, hogy valami nagy rokonszenvvel viseltetnék a mi irányunkban. Hiszen a lefolytatott tárgyalások ép az ellenkezőjét bizonyítják. Ennek ellenére idézem az ügyész ur nyilatkozatát. Azt mondja (olvassa): »A besúgók működései, illetve tömeges jelentkezése egyébként a történelem «szerint mindig olyan időkben virágzik, amikor személyhez tapadó önkényuralom nyomása alatt szenved egy or-